Itt vagyok | ✓

65.fejezet

Valery:

Ez teljesen más volt most, mint eddig bármikor. Ez nem csak szex volt. Most már Drew ismeri a másik énemet is. Tudja mik ezek a sebhelyek. És ezzel együtt is elfogad.

A karjaiban ébredtem, kezdett besötétedni. Motoszkálást hallottam odalentről. Összevont szemöldökkel mocorogni kezdtem, mire Drew morogni kezdett, és még a szuszt is kipréselte belőlem, úgy szorított. Megmerevedtem a mozdulatsorban, hátha akkor megnyugszik, és elenged. Majd tíz percig várakoztam, és akkor sikerült kikelnem mellőle az ágyból. A helyemre egy párnát tettem, hogy ne tűnjön fel a hiányom.

Gyorsan felkaptam valami ruhát, és halkan hátra hagytam a szobámat. Lementem a lépcsőn, be a nappaliba, és a kanapé előtt megálltam, és figyeltem a konyhában sündörgő Markot. Pár pillanat múlva mikor felemelte a kezében lévő serpenyőt, mintha megérezte volna, hogy ott vagyok, felém pillantott.

- Szép jó reggelt gerlicém. – vigyorodott el kajánul.

- Mi van? – grimaszoltam fáradtan, és felültem egy bárszékre a pulthoz, hogy nézhessem, ahogy Mark mesterkedik.

- Hallottam ám titeket, amikor haza jöttem. – fordult felém, és még mindég az az idegesítő mosoly uralta ajkait.

- Hangosak voltunk? – kérdeztem égő arccal, és kerültem a tekintetét. Ez olyan kínos.

- Dehogy. Csak ugratlak. Hangszigetelt Evi. Gerard gondolt rátok. – röhögött kétrét görnyedve, én meg egyre erősebb késztetést éreztem, hogy kiüssem.

- Amúgy hogyhogy itthon vagy?

- Nem jöhetek haza? – kérdezte megjátszott sértődöttséggel.

Gerard a földszinten, a saját szobája mellett, rendezett be egy helyiséget Marknak, hogy néha néha haza látogasson.

- De, csak mikor beköltöztünk annyira tiltakoztál...

- Nem szeretem a kisvárosokat. Hiányzik a város pörgése.

- Néha nem árt pihenni.

- Ne is mondd. Már megkaptam a végkielégítésemet. Az ügyem a cég ügyvédjéhez került. – sóhajtott gondterhelten. Fellobbant a bűntudat lángja, ahogy mesélt. Miattam került ebbe a helyzetbe. Megint az én hibámból siklott ki az élete. Igyekeztem ezt az egyre növekvő bűntudatot a szőnyeg alá söpörni, és folytattam a társalgást.

- Mi a helyzet az ex-feletteseddel?

- Próbál támogatni.

- Nem így értem. – most rajtam volt a sor, hogy kajánul elvigyorodjak.

- Te is kérsz tükörtojást vacsira? – kérdezte, és egy újabb tojáshéj reccsent.

- Igen. De ne terelj.

- Semmi sincs. Míg ott dolgoztam elflörtölgettünk, de nem hiszem, hogy ebből bármi komoly is kisülhetne.

- Miért is?

- Mert...

- Én két évig ebben a hitben voltam, aztán összeakadtam Drewal. Úgy igazán. És addig azt hittem ebből soha nem lehet semmi. Most meg el vagyok jegyezve. – emeltem fel a kezemet, ahol ott csillogott a gyűrű.

- De ez olyan ritka.

- Nézd, én csak tudom, hogy sokszor gondolkoztam el azon, miért nem cselekedtem előbb. Ha nem csinálsz semmit csak az időt vesztegeted. Mi a legrosszabb, ami történhet? Hogy visszautasít. De te ezt nem tudhatod. Ameddig nem beszéltek az érzéseitekről, addig nem tudhatod mit gondol ő. Honnan tudod? Lehet, hogy már évek óta csak arra vár, hogy lépj valamit. Most már az sem kifogás, hogy a felettesed, és házi nyuszira nem lövünk. Nincs veszíteni valód.