Egy év és nyolc hónap

95 21 10

Egy év és nyolc hónap – néhány nap különbséggel ugyan, de ennyi ideig bírta ki Katával az összes férfi. A legelső kapcsolata végén, tizenhét évesen még nem gyanakodott, csak óceánnyi könnye hullajtásával gyászolta tinédzserkori szerelmét, amiről még gyermetegen azt hitte, örökké fog tartani. Második alkalommal már körültekintően választotta meg társát, egy érett, biztos anyagi háttérrel bíró férfivel élt együtt. Mikor egy év és nyolc hónap után zajos ajtócsapkodások kíséretében Kata az utcán találta magát, csupán a sors gúnyos fintorának tudta be, hogy ez a kapcsolata is ugyanannyi ideig tartott, mint az előző.

Harmadik alkalommal már nem bízta a véletlenre a párválasztást, a gyermekkora óta hű barátként mellette álló férfi karjába hullott. A kapcsolat legvégén kezdett el gyanakodni, és mikor már a negyedik férfi is egy év és nyolc hónap után kérte vissza tőle az eljegyzési gyűrűt, már egyáltalán nem kételkedett.

Kata bölcsen levonta a következtetést: őt pontosan egy évig és nyolc hónapig lehet szeretni. Ebben teljesen biztos volt huszonnyolc éves korára, ő ugyanis még egyik kapcsolatában sem vette magára a szakító szerepét. Csak hagyta, hogy megtörténjen, aminek történnie kellett, és az ötödik párkapcsolatát már tudatosan szervezte át másfél év után. Addigra már a férfinál lakott: Andris jól szituált, szorgos, anyagilag stabilan álló, harminc éves férfi volt egy kényelmes lakótelepi lakással.

És másfél év után bejelentette, hogy gyereket akar.

Éppen egy flancos étteremben ültek a belváros szívében, a folyóparton. A teraszon foglaltak helyet, éppen csak kihozta a pincér az ételeiket, és Kata bizony megivott már pár kortyot még korgó gyomorral az édes zamatú borból. Akkor történt, hogy Andris, aki egész nap furcsán lelkes volt, még ágyba is vitte szerelmének a reggelit, fontoskodva előre hajolt a székében, és egyenesen Katára nézve mondani kezdte:

– Gyereket akarok. Tőled. Csináljunk kisbabát.

Kata éppen a szájához emelte a borospoharat, de erre csak kuncogva beleprüszkölt az italba.

– Gyereket? – kérdezett vissza, miközben próbálta uralni a szája sarkában megbúvó mosolyt.

– Igen, persze – bólogatott Andris. – Együtt lakunk már egy ideje, téged visszavárnának a munkahelyeden is, én meg keresek annyit, hogy amíg a kölyök óvodába nem megy, eltartsalak titeket... – És Andris csak mondta és mondta, mint aki már hetek óta arra készült, hogy felsorolja ezernyi érvét a gyermekvállalás időszerűsége mellett. Kata lopva félrepillantott. A vizet nézte, a lassan hömpölygő hullámokat, a parton kikötve ringatózó, magányos csónakot. Elképzelte, milyen lenne elevezni messze, de ahogy a távolba pillantott, a folyó vize felett messziről jövő, sűrű, sötét fellegeket pillantott meg. Közeledik a vihar. Kata mélyet lélegzett a folyópart felől szálló, algás szagú levegőből, és visszafordult Andrishoz. A férfi befejezte terjengős beszédét, és most várakozva, izgatottságtól csillogó tekintettel nézett Katára.

– Aha, gyerek... Persze... Majd megy oviba...

A gondolatai azonban már sebesen cikáztak. Még körülbelül két hónapig tart majd a kapcsolatuk. Addig nem szabad teherbe esnie.

Idegesen dobolt ujjaival a fehér abroszon, és ezt Andris is észrevette.

– Te... Nem akarod?

Kata a fejét rázta. Még két hónapig úgyis együtt lesznek, miért kellene már most elrontania a hangulatot?

– De. Persze, akarok. Csak meglepődtem – vágta ki magát. Hátradőlt a székében, ismét kezébe vette a borospoharát, és felszegett állal nagyokat kortyolt belőle.

Egy év és nyolc hónapRead this story for FREE!