Nyolcadik

171 25 1
                                                  

Csak akkor merek kijönni a fürdőből, miután megbizonyosodom róla, hogy Tibby és Nolan végeztek a reggelivel, akkor eliramodok a szobámba. Nem zárom be az ajtót, mert az tuti feltűnő lenne. Amikor Nolan benyit hozzám, éppen a laptop fölött gubbasztok, és úgy teszek, mintha az Így jártam anyátokkal-t nézném. Nolan - már kedvesebb hangnemben - megkérdezi, hogy van-e kedvem velük menni a megbeszélt bevásárlós-mozizós napra, de csak annyit mondok, hogy nem érzem jól magam és inkább pihennék.

Míg nincsenek itthon, két órát bújom a netet. Szerencsémre találok a közelben egy olyan boltot, ahol tömérdek kontaktlencsét árulnak. Az egészben az a legjobb, hogy egyedi igényre szabott lencséket is készítenek, így magammal viszek pár régi fotót, hátha teljesen le tudják utánozni korábbi szürkéskék íriszemet. Véletlenül sem szeretném, hogy valaki észrevegye az aggasztó változásokat, ezért felírom a bolt címét, felöltözöm és útnak eredek.

A házat elhagyva összefutok Mr. Gregoryval. Éppen az egyik leszakadt zsalut teszi vissza a helyére.

- Faye kedvesem, hogy vagyunk ma? - kérdezi a kicsit hóbortos öreg, aki mindig csak kantáros nadrágban és őzbarna pulóverekben járkál, és naphosszat elszöszmötöl a ház körül. Mr. Gregory a földszinten lakik, soha sem nősült meg, és hűséges, sárbarna ír farkaskutyája, Chuck, vonyításával rendszerint felveri az egész negyedet.

- Üdv! - köszönök, majd fejemre húzom a kapucnimat. Mint előző nap, ezúttal is őrjítő szél süvít. Elismerően nézek a vörösfenyő felé, ahol egyetlen madár sem rostokol. Lehet még nekik is túl hideg van, és inkább lehúznak délebbre.

- Éppen most akartam felnézni hozzátok - mondja Gregory, majd lemászik a kis sámliról. Kezét megtörli egy rongyban, az ujjai végei vörösek, körmei koszosak. Turkálni kezd a belső kabátzsebében. - Ezt ma reggel találtam a kertben.

Átnyújt nekem egy borítékot. Nincs rajta címzés, sem bélyeg. Egyszerűen csak annyi: Faye Bright.

- Kis híján elsodorta a szél. Még szerencse, hogy időben nyúltam érte. Ott volt a vörösfenyő lábánál - mondja, majd a fa felé mutat.

Nem ismerek senki olyat, aki levelet írna nekem. Elteszem a félig elázott levelet a táskámba.

- Köszönöm.

Az öreg hümmög egyet, majd visszamászik a sámlira. Mikor a kapunál járok, utánam szól.

- Megjavítottam a postaládát, ahogy kértétek!

Pár héttel ezelőtt valaki az összes postaládát szétfeszegette a környéken. Az egyik szomszédunknak még a leveleit is ellopták és napokig szaladgálnia kellett a bankba, hogy letiltassa régi kártyáját és újat csináltasson. Szerencsére nálunk semmit nem találhatott az illető, mert Mr. Gregory mindig készségesen az ajtónk elé teszi a leveleket.

- Igazán hálás vagyok, Mr. Gregory! Mivel tartozunk a fáradozásért?

- Nekem már az is öröm, ha segíthetek! - integet. - Vigyázzon magára!

Én is intek egyet neki, majd elindulok a lejtős utcán. A városba érve, hamar megtalálom a kontaktlencse üzletet. A készséges eladóhölgy mindenre talál nekem megoldást. Nem kérdezősködik sokat, hogy a régebbi fényképeken miért más színű a szemem, mint jelenleg. Nála hagyom a képeket és arra kér, hogy menjek vissza pár óra múlva, addigra elkészülnek a színezett lencsék.

A rengeteg szabadidőn felbuzdulva, körbenézek a városban, de megpróbálom elkerülni a pláza és a közeli McDonald's környékét, hogy még véletlenül se fussak össze Tibbyvel és Nolannal. Ahogy körözök, egyszer csak elérek az egyetem könyvtárához. Eszembe jut, hogy van egy kis előnye annak, hogy adminisztrátorként dolgozom. Felsietek az ötödik emeletre, ahol ismét Bryce üldögél a pult mögött. Ezúttal is ugyanabban a siralmas szerelésében, mint tegnap, de a haját ezúttal egy ráffal fogja hátra. Ma Jane Eyre-t olvas.

Faye Bright és a Corvusok rendjeWhere stories live. Discover now