Angel Queen /BEFEJEZETT/

7.fejezet

Nagyon sokat fejlődtem.Megtanítottak lőfegyverrel bánni.Kai és Hans nem nézték jó szemmel azt,hogy én mire vagyok képes.Hajam már vállamig ért így össze kellett fogatnom.
-Alezredes úr!
-Igen?
-Beszélhetnénk?
-Persze!
-Kai és Hans miért nem jött velünk a királyi udvarba!Úgy volt,hogy ők is velünk tartanak!
-Valóban!De a feletteseim úgy döntöttek a múltkori verekedés miatt nem engedik el őket!Talán sajnálod őket?
-Nem!Vagy talán egy cseppet!
-Na látod!Ezért vagy te mind közül a legjobb katona!
-Ezt meg hogy érti?
-Hiába bántottak te mégis képes vagy sajnálni őket azért amiben ők nem vehettek veled ellentétben részt!Szerintem ez egy nagyon jó tulajdonsága az embereknek!Képes vagy nekik megbocsájtani és újra barátknént nrm mint ellenségként tekinteni rájuk!A húgomban is ezt a tulajdonságát szeretem a legjobban!
-Hát ezt én inkább empátiának mondanám!De legyen magának igaza!
-Csak erről szerettél volna beszélni?
-Nem!Szeretném tudni,hogy a király fia miért rázott csak velem kezet és miért csak nekem gratulált!?
-Na látod erről fogalmam sincs!Biztos megkedvelt!Vagy az isten tudja!-vont vállat.Én pedig megköszönve vissza mentem a szobánkba.Sokal könnyebb,hogy már Frank is tudja így bátrabban tudok előtte öltözködni.Írtam levelet a Mamának.

Heléna

16 hónap.Ennyi telt el azóta,hogy Lilli elszökött itthonról és beállt a katonasághoz.Mindig kaptam tőle leveleket.Mindig arról írt milyen ügyes,milyen jól megy ott a sora.
-Óh William!Bárcsak még köztünk lehetnél!Bárcsak látnád milyen sikeres a lányod!-újabb levelet tőle.Az ottani dolgokról írt.Szemeim megteltek könnyekkel.Annyira büszke vagyok rá.Még ha nem is szabadna ezt csinálnia én akkor is büszke vagyok az eredményeire.

Matthew

Engem Jeffrey Lillire emlékeztet.Minden esetre nagyon ügyes,kitartó és szorgalmas.Nagy az érdeklődési köre.Elszánt és néhol teljesen magabiztos.Amit nem tud azt nem kérdezi meg inkább utána jár.Frank és hátt ő kicsivel másabb.Ő sokkal önfejűbb mint Jeffrey.Ezen Jeff próbál változtatni.Már ahogy észre vettem.Jeff próbálja kicsit tanítgatni Franket és fordítva.Volt amit egymástól tanultak meg.Nagyon jó köztük az összhang.Jeffrey nem nagyon szokott a többiekkel fürödni menni.Biztos nagyon szégyenlős.Nem hibáztatom az öcsém is az.Nem  zavar.Levelezésbe kerültem Edmunddal a király fiával ,beszéltünk Lillianről,főként róla.Küldtem neki egy róla készült rajzot.

Lillian

A királyi udvarban voltunk.Edmundot vigyáztuk mivel ő egyik barátjával mulatta az időt kint a kertben.Láttam egy embert meglapulni a bokrok között és épp Edmund felé szegezte vadászpuskáját.Tudtam mire készül.
-Felség!-teremtem előtte megvédve őt a puskából kiszállva felé süvítő golyótól.A golyó az alhasamba fúródott majdnem középen.Kezem a sebre szorítottam.Edmund sokkolva figyelte az eseményeket,Frank pedig már jött is hozzám.Kezem elvettem a sebtől.Hófehér patyolat tiszta kesztyűmet saját bíborvörös vérem festette vörösre.Nem tudtam tartani magam így majdnem össze rogytam.De Frank elkapott.A bokorban lévő merénylő felszívódott,mintha ott se lett volna.
-Jeffrey!Hé!Maradj velem!Nem lesz semmi baj!Csak!Csak tartsd nyitva a szemed!Érted?Hallod?-Frank aggódó hangja volt az utolsó emlékem amikor is a világ elsötétült.A következő emlékem,hogy egy ágyban fekszem.
-Végre!Felébredt!Kiszedhetjük belőled a golyót!-mosolygott keserűen Mary néni rám.Mindent éreztem.Nagyon fájt.Levegő után kapkodva,patakokban izzadó és leírhatatlanul sajgó testtel feküdtem nyakig betakarva.Zihálva vettem a levegőt és a plafont néztem.Felső és nadrág is volt rajtam.Kopogásra lettem figyelmes.
-Te…tessék!-ziháltam.
-Jeffrey?-jött be bizonytalanul Frank.
-I…igen?-ziháltam újra.Becsukta maga mögött az ajtót.
-Jajj!Lillian!-suttogta.-Annyira féltettelek!Minden rendben van?Jól vagy?Mit csináltak veled?Nem festessz túl jól!
-Csak…csak!-próbáltam beszélni.
-Csak kiszedték belőle a puskagolyót!Kérlek Frank magunkra hagynál?-jött be Edmund.Frank csak tisztelgett és elment.Edmund leült az ágyam mellé.
-Köszönöm!-hálás ,meleg ,sötétbarna szemekkel nézett engem és lágyan mondta ezt az egyszerű szót.
-Nincs…mit!Ez…ez a dolgom!-próbáltam felülni.
-Akkor is köszönöm!Hálás vagyok azért,hogy feláldoztad volna értem az életed!Nagylelkű tett volt!-mosolyogva tette kezét enyémre és kicsit megszorítottam.
-Mondtam már,hogy nincs mit megköszönnie!-belém nyilalt a fájdalom.Arcom eltorzult kissé tőle.
-Jól érzed magad?Ne hívjam az orvost?
-Igen!Nem szükséges!Köszönöm!
-Hogy érzed magad?Minden rendben?Fáj valamid?
-Igen!Persze!Nem csak kissé a sebem!De nem vészes!-torzultam el ismét a belém nyilaló fájdalomtól.
-Inkább feküdj vissza!Látom,hogy fáj!Kérlek!-hangja tele volt törödéssel és aggódással.Tettem amit kért.Hátamra feküdtem,ő pedig gyengéden betakart.Megsimította a fejem kissé beletúrva a hajamba.
-Lillian!-nézett rám.Megállt a szívem.Hogy micsoda?-Jajj neharagudj csak!
-Csak úgy nézek ki mint Lillian!Nem zavar!
-Ho…honnan tudsz Lillianről?
-Matthew alezredes úr mesélt róla!Szabad megkérdeznem kinek a képe van a zsebórájában?-elmondta,hogy az én képem van benne.Két nappal később vissza mentünk a táborba.Valami nem lehetett rendben,mert nyugtalan voltam ahogy Frank is.Néhányan furcsa pillantásokkal néztek,méregettek.