strangers

418 20 6
                                                  

Minden az én hibám, gondolta Ashley. Én mondtam el neki, mit érzek. Megbíztam benne, miközben végig barátja volt. És mi lett belőle?

De vajon mi történt, hogy ennek a csodálatos lánynak ilyen gondolatok kavarognak a fejében? Mi történt, ami ennyire megviselte a mindig mosolygós, türkizben pompázó hajú lányt?

Fél évvel ezelőtt

Ashley bevackolta magát legjobb barátnője mellé az ággyá kinevezett kinyitható kanapéra. Szűken ugyan, de a két lány elfért egymás mellett. A lány azonban cseppet sem bánta a kényelmetlen helyviszonyokat, mivel Lauren mellett lehetett – a barna hajú, alacsony lány mást jelentett neki, mint egy jó barátot. Volt már, hogy szóba került köztük a biszexualitás, miegyéb – mindketten tudták a másikról, hogy biszexuális, és Ashley titkon reménykedett benne, hogy Lauren is érez valamit őiránta. A másik lány átkarolta őt, és hozzá bújt. A kék hajú lány viszonozta az ölelését, szíve fénysebességgel vert, félt, hogy Lauren meghallja torkában dobogó szívét.

– Csak barátok vagyunk, jó? – kérdezte Lauren, mintha olvasott volna Ashley gondolataiban, aki úgy érezte, mindjárt elnyeli a szégyen, de csak mosolyogva bólintott, majd megfordult, és gombóccal a torkában lehunyta a szemét. Lauren honnan tudja, mit érzek? Ugye csak a biztonság kedvéért mondta? Mindenesetre, ez azt jelenti, hogy lemondhatok róla – biggyesztette le a száját félálomban.

Fél évvel később megint kettesben voltak a lovarda trambulinján, ahol beszélgetni szoktak az élet nagy – vagy épp teljességgel jelentéktelen – dolgairól. Idő közben Ashley érzelmei elmúltak, Lauren összejött egy fiúval, majd Ashley érzelmei ismét megjelentek, amire álmok formájában jött rá – tudata alatt ugyanis rendszeresen romantikus kalandokat élt át szeretett barátnőjével. Ezen a délutánon pedig szóba került a szerelem, Ashley bánatára.

– Ú, én majd írni fogok egy dalt, rólam és Róla – lelkesedett a barna hajú lány, és fejében már a sorokat írta nagy kedvvel.

– Én pedig rólam és R... – kontrázott volna Ashley, de eszébe jutott, ki is ül vele szemben, ezért elharapta a mondat végét. Félbehagyott szó ide vagy oda, Lauren az alkalmon kapott. – Ki az? – kérdezte leplezetlen kíváncsisággal és a tudás szomjával a hangjában. – Fiú? Lány? Ismerem? Kedvelem? Egy suliba jár velünk? Mi a neve?

– Állj le! – tartotta fel a tenyerét a kék hajú lány. – Lány. Többet egy szót se fogsz kiszedni belőlem – vonta meg vállát, megpecsételve mondanivalóját.

– Ashley. Ismerem? Ki fogom deríteni, ki az.

– Jó, igen, ismered. De ennél többet nem mondok.

– Oké. Játsszunk igaz-hamist! Én végigmegyek a neveken, te igennel, vagy nemmel válaszolhatsz.

– Nem.

– De, akár akarod, akár nem.

Lauren elkezdte sorolni a lányneveket, Ashley pedig mindre nemlegesen reagált. A barna hajú lány nem hitt neki, ezért többször is felsorolta  a neveket, közben pedig néha megemlítette, hogy neki nyugodtan el lehet mondani, megtartja a titkot, és ugyanúgy kedvelni fogja Ashleyt, de a kék hajú lány nem mondta el, ki az ő szíve választottja.

Órákig tartó győzködés után Ashley nem bírta tovább. Könnyeivel küszködve kinyögte: – Meg fogsz kövezni, de tessék. Remélem, betartod az ígéreted, miszerint nem fordulsz el tőlem. T-te vagy az – itt már hason feküdt a lyukacsos gumianyagon, és patakokban folytak belőle a könnyek.

Lauren ereiben megfagyott a vér. Én? – gondolta. Ez nem lehet. Ez nem maradhat így. A barátságunk véget ért itt, nem bírnám elviselni, hogy ez a lány velem flörtölgetne...

– Ashley, én ezt nem hiszem el. Mióta?

– Fél éve.

– Ahj, te lány. Nekem van barátom, és őt szeretem, nem szeretnék szakítani vele miattad. Bocsi Ashley, de így ez már nem barátság, ami köztünk van, hogy te mást érzel. Mostantól idegenek vagyunk egymásnak, jó? Ez nem történt meg – mondta, de itt már ő is sírt. – Nem szívesen mondom ezt, Ashley. De értsd meg, ez így mindkettőnknek jobb lesz.

Még mindig nem fér a fejembe, hogy mondhattam el neki. De azt sem, hogy tehette ezt velem. Ennyit számítottak neki az együtt töltött esztendők? Hát, köszönöm szépen Lauren. Én akkor is szeretni foglak, nem érdekel.

Ashley még a hazaúton megírta a dalát Laurenről, aminek az Idegenek címet adta. Nem a valóságot írta bele, nem szeretett volna a múlton rágódni. Inkább Lauren iránt érzett szerelmét írta bele, és azt, amit a másik tett vele.

Elmentette a jegyzetet, és még egy pillantást vetett háttérképére, melyen ő és Lauren voltak, még március elején. Lelki szemei előtt lejátszódott az a nap, és bármilyen összetört is most, az emlékek mosolyra késztették. Elővette a fülhallgatóját, bekapcsolta a kedvenc számát – ezt is Lauren mutatta neki –, és lehunyta a szemét a távolsági buszon. Úgyis messze van még az otthon, gondolta.

××××××××××××××××××××××××××××××××××

2017 első, de nem utolsó novellapályázatának nyertesét olvashattátok szivarvanygirl tollából!

Szerintetek is megérdemli az első helyet? Mert szerintünk nagyon is! Várjuk a nevezéseket a következő pályáatra,

a LGBTQ+ Hungary csapata

Love Wins - DíjnyertesekWhere stories live. Discover now