6.rèsz

18 1 0

-Nincs semmi gond a torkában,egèsz nyugodtan haza sètálhat-mondta bíztatóak
-köszönöm!
Majd hazamentem
                                         ***
Itthon nem nagyon csináltam semmit ,csak tanúltam pontosabban akartam mikor kopoktak az ablakokon
-Kopp,Kopp
-Gyere!!!!-kiabáltam
Az ablaknál egy csodaszèp lány állt nem tudtam ki az ezèrt megkèrdeztem
-Bocsi,de ki vagy?-kiváncsisodtam
-Szia!Zita vagyok, elvileg Zsombort(az apámat másnèven) keresem meg valami Evelint, nem ismered őket vèletlenül? -Hát Evelint elèg közelről ismerem ,èn volnèk miben segíthetek??-ez nagyon úgy hangzott mintha egy boltos lennèk
-Szia !Tudnánk beszèlni?
-Persze,gyere beljebb -ès betessèkeltem a házba
-Arról lenne szó hogy most beszèlni fogok,törtènetet mesèlni ès kèrlek ne szólj közbe és figyelj!!-mondta
-persze  -feleltem választ adva a kèrdèsère
-Az egèsz úgy kezdődött hogy mielőtt anyukád elhagyott volna minket mert mi testvèrek vagyunk,szóval mielőtt elment volna azelőtt megszülettem èn csak hát erről te nem tudhatják mert csak 2 èves voltál ,de nagyon fájt hogy tèged apunál hagytak engem meg elküldtek más szülőkhöz hogy elkezdtem vágdosni magam,cigizni,inni
Senkihez nem akartam hozzászólni mindenkit kerültem mikor veled találkoztam,láttalak nagyon ismerős voltál így elkezdtem barátkozni veled csak te nem vettèl figyelembe !
Most hogy már 25 èves vagyok èretnek èrzem magam ezèrt úgy gondoltam megpróbálom hogy beszèlek veled
-Istenem!!......-elsírtam magam ès átöleltem Zitát
Mindig is azt hittem egyke vagyok ,hogy nem számíthatok senkire mèg úgy is hogy voltak tesvèreim ,valahogy sosem beszèltünk sokat egymással nem is èttem mièrt?

Nekem csak te kelleszRead this story for FREE!