A Felszín alatt

5.fejezet

￦ Victor szemszöge ￦

Reggel édes szuszogásra keltem. Láttam, hogy Yuri aranyosan pihen mellettem. Azt hiszem szép napunk lesz ma.

Egy órával később reggel 6:30 felé

¥ Yuri szemszöge ¥

- Jó reggelt szerelmem!- lassan nyitom ki a szemem erre a csodás mondatra. Wáá de világos van. Annyira elvakít a fény, hogy még fájdalmasan nyögök is egyet.

- Naa mi a baj?- kérdezte Victor aggódva.
- Semmi csak túl világos van és mindjárt megvakulok. Egyébként neked is jó reggelt drágám.
- Akkor ne nyögj ilyen fájdalmasan,mert azt hittem komoly bajod van.- Na szép.
- Ez igenis komoly! Ha ennél is jóban megvakulok, akkor végem.
- Jó jó, értem én. Szeretlek!- mondta és megcsókolt. Na igen, az ilyen reggelekért érdemes élni. Na nem a vitáért, meg a vakulásért, hanem szerelmem mézédes csókjaiért.

Fél óra múlva

- Victor kész vagyok!-kiabáltam le az emeletről.
- Oksi! Én is.- jött a válasz.

Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk lovagolni kicsit így kettesben. Szombat reggel van. Nincsenek sokan. Nana és Loli nincsenek itthon. Mi pedig szeretünk együtt sétálni lóháton.

- Akkor indulás a lovakért. Kocsival megyünk. Nincs kedvem sétálni.- mondta
- Benne vagyok. - válaszoltam mire megfogta a kezem kivezetett a házból, bezárta az ajtót, majd beültünk az autóba és mentünk is.

Nyergeltünk és elindultunk. Legalább két órát voltunk el. Legnagyobb részében csak léptünk, de néhol volt egy kis ügetés és vágta.

Nagyon jól éreztük magunkat. Victor sok fotót csinált. Tuti, hogy legalább a felét posztolni fogja. Tiszta Pichit. Bár ez Victornál olyan cuki. Imádom ezt a férfit.

Épp leültem a kanapéra, párom ölébe, amikor is megrezzent a telefonom.

- Aajj.. Ezt nem hiszem el- mondom hisztisen. Épp le akartam kapni Vic-et. Erre megmordul az a hülye mobil. Bánatomban Vic homlokának döntöm az enyémet.
- Meg kéne nézned.
- De nem akarom- nyafogom vissza a kijelentésére.
- Yuri! Kérlek!
- Miért olyan fontos? Megvár nem? Vagy te talán tudod mi van az üzenetben és azt is tudod, hogy fontos ezért kell megnéznem?
- Nem drágám! Nem tudom, hogy mi van benne, de lehet, fontos. Ezért kérlek , nézd meg!
- Oké, oké!- mondom és a dohányzó asztalon pihenő telefonomért nyúlok. A papa írt. Mármint a fogadott apám. A japánnal nem szoktam nagyon beszélni. Tudom ez rossz, de na. Elfoglalt. Ő is és én is.

Apa: Szia fiam! Nagyon fontos ügyben kéne beszéljek veled. Személyesen. Kérlek amint tudsz vagy tudtok azonnal gyertek Pestre. Bonyolult lenne írásban elmagyarázni.
Várom mihamarabb a válaszod. Apád

Fagyosan bámulom a képernyőt. Vajon mi történt? Remélem nincs nagy baj. Jesszusom. Most mit tegyek? Aggodalmaimból szerelmem hangja zökkent ki.

- Yu! Mi a baj? Mi történt?- még mindíg fagyott arccal nézek magam elé, miközben felé fordítom a képernyőt. Olvas. Miután végzett, fél percet gondolkozott, majd elkezdett gépelni.

- Victor, mit csinálsz?

Nem felel. Csak ír. Na bumm. Lefagyott a rendszer, vagy mi a tosz van? Jó inkább hagyjuk.

Még irogatott egy kicsit, majd rámnézett és végül bökött egy utolsót. Most biztos elküldte. Jól gondoltam. Visszaadta a mobilt, aminek a képernyőjén ott virított két üzenet. Egy kapott és egy küldött. Elolvastam azt amit "én" írtam.

Me: Szia papa! Remélem nincs nagy baj. Victorral holnap kora reggel elindulunk. Délutánra ott leszünk. Vigyázzatok magatokra! Akkor holnap.
Yuri

...és Victor. Mondtam magamban. Hát oké. Úgy néz ki holnap utazunk. De Vajon mi történhetett?

Sziasztook! Nagyon nagyon köszönöm szuperek vagytok! A könyv jelenleg azt hiszem a 606. Viszont amikor kezdtem akkor a 915. volt. 😍
Imádlak titeket.
Sajnos arról ,hogy abba hagyom-e a könyvet vagy sem még nem döntöttem. Kérlek titeket, hogy kommentbe írjátok le, ti mit gondoltok.

Nagyon köszönöm mindenkinek.
Jók legyetek!

Bye,bye!