I.

113 12 0
                                    

Kinyitja szemeit, ó, azokat a fekete szemeit, amelyekben ha próbálkoznál sem tudnád meghúzni a határt az írisze és a pupillája közt.

Ajkai vértől pirosak, és ahogy lenyalja a vas ízű folyadékot nyelvével szájára elmeháborodott vigyor ül ki.

Mitől véresek az ajkai? Ez nem az ő vére. Neki nincs szíve. Nincsenek a testén végigfutó erei, nincsenek belső szervei, nincsenek érzései, ember látszatát kelti, de nem ember, egyszer az volt, de már nem, nem ember.

Egyszer ember volt, de a gyűlölet elnyelte belőle az összes olyan dolgot, amely emberré tesz egy embert. Ő a legfőbb vágyának él, legfőbb vágyának, amely olyan fekete, hogy felemésztette őt.

Könyörület? Mi az?

És amint felemeli hófehér kezét amellyel szintúgy hófehér hajába túr..

A tükörvilág összes lakója rájön..

Ő él.

~~~

Valami széttört.

A nagyteremben tartózkodók letaglózva meredtek egy pont felé.

A főtükör darabjai a padlóra zuhantak, és a tükör belsejéből fekete homok folyt.

A hirtelen jött döbbenet elmúlt, volt aki kiáltott, volt aki keservesen sírni kezdett. Selhin csak nézett maga elé, eszébe jutott, hogy a fekete homok kinek a jelképe, önkéntelenül is hatalmas vigyor terült szét az ajkain. De miért is vigyorog? Tudta. Tudta, hogy Ayenn feltámadt, biztos volt benne, ahogy mindenki a teremben. De ez rossz. Miért vigyorog? Miért?

Az anyja igyekezett mindenkit lenyugtatni. Mindenki csodálta az anyját, ő maga is. Az anyja Tükörvilág legjobb gyógyító mágusa, az apja pedig Tükörvilág irányítója, egyik legjobb harcosa.

Itt, Tükörvilágban két fajta mágus létezik. Van aki az erejét gyógyításra használja, van aki harccal szerzi el jutalmait. Selhin anyja mindig azt mondja a lánynak, hogy régen, Ayenn idejében, mikor még volt jó és rossz oldal mindenkit az erejük alapján ítéltek meg. Ayenn, a gonosz megtestesítője a harcosokat gyűrte az uralma alá, nem kellettek neki a gyógyítók, nem számított, ha valaki meghalt. Ma már ez nem így van, Ayenn-t letaszították fekete trónjáról, az ő nagyapja volt az, aki legyőzte, és nem számított neki, ha ebbe bele is hal, ami megtörtént, így vette át az ő papája után a hatalmat az apja, Arrogon, aki egyesítette a jó meg a rossz oldalt, békét teremtett Tükörvilágban.

De Ayenn-t nem lehetett megölni, csak elaltatni, ő nem ember, ő gonosz. Embereket ölt, és borzalmas dolgokat teremtett. Célja volt, hogy átvegye a hatalmat Tükörvilág és egyben az Ellentétvilágban is, amit gyakran neveznek simán Földnek.

Mindenki tudta, hogy egyszer fel fog éledni, kérdés volt, hogy mégis mikor.

Folytatni fogja amit elkezdett.

Össze fogja törni az összes tükröt az egész Tükörvilág területén. Ha összetörnek a tükrök a két világ, Tükör és Ellentétvilága egyesül, egy és ugyanaz lesz. És akkor egy uralkodó lesz. Ayenn.

És Selhin vigyorgott, mint a vadalma.

~~~

Az uralkodó felesége, Selhin anyja mindenkit kiküldött a teremből, egyedül a lány és Arrogon maradt bent.

- Ó, Arrogon, ugye nem? - markolt fel valamennyit a nő a fekete homokból, miközben könnyei folyni kezdtek az arcán. - Ha feléledt nagy baj van, főként, hogy a főtükröt már össze is roppantotta.

- Wanen, nem lesz baj. Mindent megteszek, hogy többet ne tehessen kárt bennünk. Újra képzünk ki Tükörörzőket, felkészülünk. Erősebbé teszem a harcosokat, és te pedig a gyógyítókat. - kiáltotta Arrogon. Nem mutatta jelét, de ő is félt az eshetőségektől. Ayenn rossz, maga a szörnyeteg, igaz, a férfi még kicsi volt mikor apja letaszította a trónjáról, amelyeket emberi csontokból épített fel Ayenn, de emlékszik rá, hogy a gonosz ölte meg anyját is, Selhin nagyanyját, és ő volt aki még több ezer embert is elpusztított, akik nem hódoltak be neki. Óvni akarta a lányát, a feleségét és népét is, ahogy az emberi népet is. De ő nem az apja, ezt tudta a szíve mélyén, sosem volt olyan bátor.

- Arrogon, ezt te sem.. tudod, hogy.. - kezdte Wanen, Selhin anyja, de ekkor döbbenten elhallgatott és lányára meredt, ahogy Arrogon is őt nézte. Selhin értetlenkedve bámult szüleire. Van valami az arcán, vagy miért nézik? Ekkor Wanen odaugrott hozzá, és kétségbeesetten a kezébe kapta a lánya fenékig érő haját. De hát hogyan? Eddig nem ért le eddig a haja, csak derékig.

Mikor észrevette a színét felsikított a lány. Hófehér volt, hófehér, csodaszép. Elszörnyedve figyelte, ahogy kicsusszan anyja kezei közül a tincse, és döbbenten vette észre az anyja és apja szemeiben megbújó rémületet. Félnek tőle.

TükörvilágWhere stories live. Discover now