NO LOVE JUST SEX

2./43.

Selena

A Justintól kapott üzenetet vagy tízszer elolvastam. Boldog voltam, mert túlélte, viszont teljesen összezavart. Miért kéne otthon úgy tennem mintha halott lenne? Habár gondolom apa miatt, akinek nem sikerült eltávolítani őt a placcról. Elmosolyodtam. Egy éve még összetörtem volna ilyen történések hatására, de most...tök jól kezelem.

-Kislányom láttad mi történt Bieberrel?- jött be apa és próbált úgy tenni, mintha sajnálná. Egy kis szomorúságot kellett erőltetnem magamra.

-Igen. Meghalt.- mondtam, majd úgy tettem mintha el akarnám magam sírni. Fejemet tenyereimbe fektettem.

-Honnan veszed hogy meghalt?- ült le az ágyamra. Majdnem elnevettem magam azon mennyire érdekli. Most már ezer százalékra biztos vagyok benne, hogy benne van a keze.

-Tudom és kész. Biztos információ forrásból.- hazudoztam

-Értem. Most megyek, majd jövök. Anyád otthon marad.- sóhajtottam egyet

-Oké.- Közben eszembe jutott hogy talán vissza kéne írnom Justinnak.
Justinnak: El sem tudod képzelni, mennyire megijedtem, azt hittem elveszítettelek. Apának már beadtam, hogy meghaltál. Úgy tűnt elhitte. Most elment valahova. Szeretlek!
Leblokkoltam a telefonomat, majd úgy döntöttem elmegyek már végre aludni. Kifárasztott ez a szar nap.

Justin

-Vedd már fel vedd már fel.- Szorongattam a kórmányt, miközben Johnt próbáltam elérni. -Aaaah hol lehet?-

-Itt vagyok mit akarsz?- végre!

-Részletekre nincs idő, kurvára nagy pácban vagyok. Megtámadták a mikrobuszomat, a sofőr már halott, mert kihajolt megnézni mi a szar van és eltalálták. Nem tudok mit csinálni, legalább húsz paparazzival nézek farkasszemet. Bár belőlük is már pár halott.- nyeltem egyet. És ez mind miattam. Belekevertem olyan embereket, akiknek még csak véletlenül sincs közük a múltamhoz/jelenemhez.

- Bassza meg ez komoly? - megforgattam szemeimet

- Nem csak viccelek ..istenem - teljesen kétségbe estem

- Figyu bemértem a buszodat, pár perc és ott lesznek az ottani ismerőseim. - mondta Chris, ezek szerint ki vagyok hangosítva.

- Csak gyorsan légyszi ! - kiabáltam. Hogy fogok ebből kikeveredni? Mit mondok majd a sajtónak?

- Ott vannak. Vagyis te nem látod őket, de hidd el hogy ott vannak. Most nagyon figyelj ! - mondta Chris majd elhallgatott. Nem szóltam semmit. - Valahogy meg kéne oldanod, hogy a busz az árokba kerüljön, de te előtte ki juss. - vágtam mit akar, volt már sok ilyen ügyem, de most hogy csináljam? Azonnal lefényképeznének, bár szerintem a rohadt paparazzik is inkább már az életükért harcolnak. - Amikor ez megvan a srácok azonnal felvesznek, persze úgy, hogy ne vegye senki észre. Úgy is mindenki a buszt fogja követni, sima ügy ! - könnyű azt mondani.

...

Akármilyen hihetetlen, a terv összejött. Egy magángépen ülök, el kell jutnom a skacokhoz. Már új helyen laknak, ezért most egy sms-re várok amelyben leírják hol is vannak pontosan.
John: Nem gondolom, hogy okos lenne ide írni bármit is. Elküldtem érted egy sofőrt ő majd ide hoz ! -
Ja, igaza lehet. Közben végre megérkeztünk. Kinyílt az ajtó, körülnéztem, sehol senki. Vissza mentem oda, ahol ültem, elő kaptam a fegyverem és lelőttem a pilótát. Egy szemtanút sem hagyhatok. Ekkor hangos fék csikorgásra lettem figyelmes. Gondolom a tag az akit John küldött. Össze szedtem egy sport táskába mindent amit tudtam és kisétáltam.

- Hali, John küldött, siess ! - odafutottam, bedobtam a csomagtartóba a cuccaimat, majd hátra ültem, mivel itt sötétített ablakok vannak.

- Hello, köszi - mondtam könnyedén. Kb. fél óra múlva egy óriási villa előtt álltunk meg. Ah, a fiúk sose a szerénységükről voltak híresek. Elmosolyodtam. Kiszálltuk majd a sofőrrel együtt elindultunk a bejárat fele.