Második

382 34 7
                                                  


Arra eszmélek, hogy a bőrömet veri a jéghideg víz és a hajamról a zuhanytálcára csöpög a hab. Lihegve zárom el a csapot és megállapítom, hogy a kelleténél tényleg kevesebbet aludtam mostanság, ha képes vagyok a tusolóban álmodni. De mikor a medálomhoz kapok, halványan érzem, hogy a fém még mindig meleg, és a bőröm csípő tapintása azt sejteti, hogy az ékszer tényleg megégette.

Lemosom a maradék habot a fejemről, megtörülközöm, majd azonnal a tükörhöz futok. Egy aprócska foltkezdemény kezd el erősebben piroslani, pontosan azon a helyen, ahol korábban a medál lógott.

Újból megérintem az ujjammal, miközben fürkészve figyelem a tükörképem.

Mi a...?!


- A legjobb lesz, ha kialszod magad végre! - zengi egyetlen barátnőm Tibby, mikor elmesélem neki, hogy állva elaludtam a zuhany alatt.

Tibby az egyetlen olyan személy, aki a szüleim halála után átvette a „családtag" titulust. A suli kezdésénél sikerült találkoznom vele, amikor nem kerültem be a kollégiumban. Tanácstalanul kullogtam az aulában, mikor az egyik faliújságon megpillantottam egy recésre szaggatott szélű, neonsárga papírra nyomtatott hirdetést. Rendszerető, dolgos, lakbért fizetni tudó, mosogatni-mosni képes, nem horkoló lakótársat keresek, aki szereti a kicsit rusztikus, régi házakat és nem ijed meg a szellemektől. Kutya, macska, görény, egyéb haszontalan dög, cigi, marihuána, drogok, hegedű, trombita, dobfelszerelés, idegesítő szülők, testvérek KIZÁRVA! Cicababák, emósok, punkok, hippik kíméljenek!

A hirdetés elég régóta lehetett kint, mert az alján fejjel lefelé nyomtatott dátum jelezte, hogy az írója egy régebbi sikertelen nyomtatás eredményeként kiköpött lapot hasznosított újra. A fejlécen ez állt: 2013. szeptember 21. Tibby Goldberg. A cetliről egyetlen letéphető telefonszám se fogyott el. Mivel teljes mértékben beleillettem a lány elvárásaiba, ezért letéptem a számot, és még az aulából felhívtam.

Egy rövid beszélgetés után Tibby felajánlotta, hogy költözzem máris hozzá. Jól kijövünk egymással. Én szeretek egymagam kuksolni a könyveim társaságában, addig a néha magába forduló, hazugszőke hajú Tibby saját hobbijaival van elfoglalva. Lehet, hogy megrögzött rendmániás, és legalább annyit porszívóz egy héten, mint amennyiszer más felkel az ágyból, és képes mindenféle tárgyat újrahasznosítani, de nem tudok haragudni rá.

- Jól van... - dünnyögöm neki vissza a telefonban, miközben felfelé gyalogolok a Hillside-on lévő bérelt lakásunk felé, ami körülbelül egy húszperces, minimum harminc fokos emelkedős sétát jelent.

- De ezt komolyan mondom! Az én lelkemen szárad, ha az egyetem vége előtt bekrepálsz itt nekem! Kárba veszne az a sok lóvé, amit a sulira és könyvekre költesz. - Vesz egy mély levegőt, mintha most jött volna rá az élet értemére. - Megmondom mi itt a bökkenő, az, hogy túl sokat vállalsz!

- Mások ennél többet is vállalnak! - lihegem, amikor felérek az utolsó kanyarhoz. Megállok, hogy kiszuszogjam magam. A hideg szél befú a nyakamra tekert kötött sál és a fejemen lévő kapucni alatt. - Mi lesz majd, ha rendes munkám lesz, találok magamnak egy hímsoviniszta pasit és szülök neki négy gyereket?

- Hagyd ezt a dumát. Tudom, hogy feminista vagy.

- Nem vagyok az - duzzogom.

- Már látlak az ablakból. - Mikor az utolsó kaptatóra érkezem, megpillantom a háromemeletes, ósdibarna, szikkadt borostyánnal benőtt házunkat. Az égbe meredő tornyával - ahol mellesleg az én szobám van -, a terasz faragott oszlopaival, és a ház homlokzatát díszítő két rusnya iker-vízköpővel egy boszorkánytanyára emlékeztet. Az ablakok régen megvetemedtek, pattog róluk a festék, a réseken éjszakánként befütyül a szél, ezért mindegyikhez rongyból vart kukacot tömködtünk. A szélkakas nyikorgó zaja rendszerint felkelt álmaimból, a parketta még akkor is recseg, ha senki nem jár rajta.

Faye Bright és a Corvusok rendjeWhere stories live. Discover now