Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

2. évad ~ 35. fejezet

Kiskorukban tudatosan adtam rájuk egyszínű ruhadarabokat, de ma már maguktól is örömmel viselik őket. Persze ez nem azt jelenti, hogy Ollie szívesen hordja a lányos színeket, de meg tudnak egyezni, hogy mit vegyenek fel. Bár néha egy kis anyai beavatkozással megváltoztatom az összeállításokat. Hiszen nem egy alkalommal akartak felvenni kockásat csíkossal. Akárcsak Harry anno. Ebből is látszik, hogy mindkét gyerek tiszta apja.

Tegnap este Dr. Homall azt mondta, hogy Harryt ma már leviszik a baleseti osztályra. Szóval most ismét keresni kell a szobát, ahol fekszik. A recepciós hölgytől ismét információt kérek és meg is kapom a választ. Második emelet 2-es szoba. Mivel Harry világhírű énekes ezért a biztonságiak most is ott állnak a szobája előtt. A kórteremben senki mást nem helyeznek el, csak őt.

Az őrök nem ugyanazok, akik tegnap este voltak. Reggel beszéltem Tináékkal, akik mondták, hogy nyolc óránként váltják egymást az őrök. Örülök, hogy védik Harryt hiszen már több száz rajongó és lesifotósok tömkelege vár a bejáratnál. Biztos vagyok benne, hogy már nem egy cikk jelent meg az internet különböző oldalain, hogy a gyerekekkel és a szüleinkkel együtt megjelentünk a kórházban.

Az őrök beengednek minket, hiszen Adriannak és a feleségének nem mernek nemet mondani. A gyerekek félve lépnek be a kórterembe, de mikor meglátják Harryt, máris bátrabbak lesznek. Szerencsére már ébred van és fele annyi cső sincs a közelében, mint tegnap.

- Harry – kiáltanak fel mindketten, mire Harrynek hatalmas mosoly jelenik meg arcán.

- Sziasztok – tárja ki kezeit Harry.

Az ikrek felmásznak mellé az ágyra, hogy megöleljék, de én egyből rohanok, hogy leszedjem őket. Harry varrata ugyanis könnyen felszakadhat.

- Nem szabad gyerekek – dorgálom meg őket – Harrynek fáj a sebe.

- Milyen sebed van Harry? – kérdezi érdeklődbe Oliver – Hol fáj?

Harry kérdőn rám pillant, én pedig bólintok, hogy innentől én veszem át a válaszadás lehetőségét. Jó pár olyan pillanat volt, amikor ésszerűen kellett elmagyarázni egy-egy helyzetet, mikor nem lett volna célszerű, ha szó szerint ismerik meg valaminek az eseményét.

- Harry tegnap az ollóval játszott és véletlenül megszúrta az oldalát – füllentek.

- Nem fáj Harry? – kérdeznek rá a gyerekek.

- Most, hogy itt vagytok már nem – mosolyog az ikrekre – De anyukátok gondolom sokszor elmondta, hogy ne játszattok az ollóval – Darcy és Oliver beleegyezően bólint – Ezért nem szabad. Mindig fogadjatok szót anyunak jó?

- Megbeszéltük – mondják egyszerre.

Anya, Christina és Adrian is alaposan kifaggatják Harryt a tegnap történtekről. Szerelmem finoman elmeséli, hogy mi történt. Tegnap este én már egyszer hallottam, de most is éppen olyan fájdalmas minden egyes szó.

Tíz óra tájékán a szülök, lemennek meginni egy kávét. Felültetem a gyerekeket az ágy szélére. Úgy érzem itt az idő, hogy megtudják.

- Darcy, Oliver – sóhajtok – Szeretnénk nektek mondani valamit.

Harry mosolyogva rám emeli csodaszép zöld szemeit és megszorítja a kezem.

- Tudjátok, hogy minden gyereknek van anyukája és apukája – kezdem – Mindig is mondtam nektek, hogy Drew nem az apukátok. Ezért szólítsátok Andrew apunak.

- Igen – bólintanak.

- Nos, itt az ideje, hogy megismerjétek az apukátokat – mondja Harry türelmetlenül.

- Ki az? – csodálkozik el Darcy.

- Az apukátok – veszek egy mély levegőt – Harry.

A gyerekek arcán csak a teljes sokkot látom, semmi mást. Hazz vonásai ijedtséget tükröznek.

- Úgy, mint Esthernek Eric? – kérdezi Ollie – Vagy, mint Stephanienak és Hopenak Max?

- Pontosan – bólintok.

A gyerekek ajkai közül egy nagy sikítás hallatszik. Az őrök azonnal a szobában teremnek, de nevetve közlöm velük, hogy nincs semmi baj. Rezzenéstelen arccal elhagyják a szobát.

- Harry az apukánk, Harry az apukánk – kántálják tapsolva.

Hazza szemiben örömkönnyek jelennek meg. Annyi év után visszakapta a gyerekeit. Visszakapott engem. Visszakapta a családját.

- De eddig miért nem voltál velünk? – kérdezi szomorúan Darcy.

- Volt egy gonosz bácsi, aki nem engedte – feleli Hazz – De most már mindig veletek leszek.

- Sose hagysz el minket? – szövi tovább a kérdések hálóját a fiunk – Még úgyse, ahogy Eric lehagyta Mot és Esthert?

- Nem – rázza meg a fejét a büszke édesapa – Soha nem foglak elhagyni titeket.

- Anyu, akkor hívhatjuk Harryt apának?

- Igen – bólintok boldogan.

- Szeretlek apu – öleli meg Olliver Harry lábát.

- Én is szeretlek apuc – követi bátyja példáját a lányunk.

Az új becenév máris mosolyt csal arcunkra.

- Én is nagyon szeretlek titeket gyerekek – simogatja a fejüket Harry – Ahogy anyut is. Ti vagytok az életem értelmei.

- Szeretlek – tátogjuk egymásnak, örömkönnyekkel küszködve.

Végre az apa szó is azt az embert illeti meg, aki mindig is megérdemelte azt. Az ikrek tudják az igazat, nekünk pedig lehetőségünk van egy boldog életre. Együtt...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair