2. fejezet

6.7K 414 3
                                    

Szünet volt, minden tanuló sietve futott ki az osztálytermekből a folyosóra vagy az ebédlőbe.

Bezártam a szekrényemet miután kivetettem a cuccaimat. Az ebédlőbe akartam menni, amikor megláttam őt- az arrogáns barmot, Jiminnel és Jungkookal sétálni. Az egyenruhájuk nem volt betűrve és a nyakkendőjük sem volt tisztességesen megkötve. Egyértelmű volt, hogy ők a nagy lázadók az iskolában.

Elfordultam a másik irányba ahelyett, hogy elindultam volna az ebédlőbe. Próbáltam elkerülni őket.

"Hé!"

Francba.

Gyorsítottam a tempómon, és mentem egyenesen előre.

"Lee Hyejin!"

Megfurdultam, Taehyung felém futott. Kivert ettől a víz.

Hála égnek a női mosdó csak pár lépésre volt, ezért gyorsan befutottam, és elbújtam az egyik fülkében. Megkönnyebbülten sóhajtottam, de a szívverésemet szinte hallani lehetett. Csak el akarom kerülni azt a csirkefogót amennyire csak tudom. Mindig bajt okoz nekem. 

Bent vártam még 5 percig, amíg csönd nem lett kint. Lassan kinyitottam az ajtót, és kinéztem a mosdóból. Senki sem volt kint. 

Lábujjhegyen lopakodtam ki. Sajnos alig hogy kiléptem éreztem, hogy valaki felém közelít.

Nagy erővel visszarántott a női mosdóba, és nekilökött a falnak.

"AHHJ KIM TAEHYUNG MIT AKARSZ?!" mondtam, a könyökömet dörzsölve, amit beütöttem a falba. Ki- és belélegeztem idegesen. Reméltem, hogy nincs semmi furcsa kérése. Egyszer azt mondta, hogy rakjak egy egészségügyi betétet a tanár táskájába és megfenyegetett, hogy megzsarol ha elmondom akárkinek is. 

"Megcsináltad a biológia házit amit ma kell beadni?"kérdezte.

"I-igen," Mondtam, bátornak mutatva magamat, de egy kicsit féltem tőle. EGY KICSIT.

"Hadd másoljam le."

Bámultam rá, aztán megforgattam a szemeimet.

"Tényleg V? Egészen idáig kergettél engem csak a házi feladat megoldásáért? Mióta érdekel a házi?" Mondtam keresztbe tett kézzel.

"Maradj szépen csöndben, és add ide nekem. Le fogják osztályozni." mondta.

"Később..." válaszoltam és megpróbáltam arrébb lökni, de ő újra neki lökött a falnak.

"JAJ?"

"Én most akarom!" mondta.

"Rossz neked." válaszoltam. Eltorlaszolta az ajtót, mindkettő kezét kinyújtva. Mérgesen, ráléptem a lábára nagyon erősen. "Őrült gazember!" mondtam és kisétáltam. 

"VIGYÁZZ LEE HYEJIN!" Hallottam, ahogyan ordította, miközben gyorsítottam a tempómon az ebédlő felé.

***

A szünetnek vége lett és visszamentem a terembe. Biológia óra volt.

"Jó reggelt osztály." Ms Gil üdvözölt minket, és mi visszaköszöntünk neki monoton hangon. "Úgy látszik, hogy nagyon izgatottak vagytok a mai óra miatt srácok." mondta szarkasztikusan, "Most mindenki vegye elő a házi feladatot, amit ezelőtt héten adtam fel. Emlékeztettelek titeket, hogy ezt osztályozni fogom."

Mindenki kicipzározta a táskáját, és kivette a befejezett munkáját. Hátranéztem Taehyungra aki 2 paddal hátrébb, átlósan a jobb oldalamon ült. Mérgesen rám nézett, de én csak vigyorogtam. Furcsán visszavigyorgott. 

A táskám felé fordultam és kicipzároztam. Kihúztam a házi feladatomat, amit kemény munkával fejeztem be tegnap este. 

Azonban, rémületemre, egy gyík is jött a papírokkal együtt. Leejtettem a papírokat és torkom szakadtából ordibáltam a legundorítóbb lény láttán, amit valaha láttam. Majdnem hátraestem a székemmel, de sikerült felállnom és elmenekülnöm előle. Mindenki rám nézett, Taehyungot kivéve, aki nevetésben tört ki engem látva.

De közelebbről is megnéztem. Nem mozgott. Rájöttem, hogy az csak egy műgyík volt, ami gumiból készült. Ránéztem Taehyungra. "TE!"

Még mindig röhögött. Felvettem a műgyíkot és hozzávágtam. "Te csináltad ezt, igaz?!"

Abbahagyta a röhögést, talán megsértődött amiért hozzávágtam a műgyíkot. "Hé, Lee Hyejin" felállt és elindult felém, próbálta felvenni a harcot. 

"Ti ketten! Mi történik?!" Ms Gil ránk bámult. Mindenki az osztályból megnémult a dráma láttán.

"Megint veszekedtek?" kérdezte.

"Ő kezdte," mondta Taehyung rám mutatva. 

"Nem! Ő rakta bele a műgyíkot a táskámba," magyaráztam. 

"Én nem csináltam semmit, én csak-" 

"Ti ketten! Ki az osztályból, most. Kezek a magasban."

Már megint. Ez már tizenhetedszerre történik meg. Kint állok az osztálytermen kívül, felemelt kezekkel egy őrült fiúval. Kezdtem aggódni, hogy a tanár fegyelmit fog adni nekem. Egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon. 

"Kezd elegem lenni ebből." mondtam a kezeimet felemelve. 

"Ez teljesen a te hibád!!" mondta.

Nem volt erőm vitatkozni, csöndben maradtam és folytattam az állást felemelt kezekkel. 

Szerencsére az óra csak rövid ideig tartott. A csengő megszólalt, jól kinyújtattam a kezemet. 

"Egy igazi gyíkot kellett volna raknom a táskádba." mondta miközben megbökött. 

"Csak szeretnéd." mondtam és megforgattam a szemeimet. 

Ms Gil kijött az osztályból, azt gondoltuk, hogy csak simán elmegy. 

"Ti ketten, kövessetek az irodába." mondta.

Óh,ne.

Én és Taehyung kifejezéstelen arccal bámultunk egy kis ideig, aztán szégyenteljesen követtük őt. 

A padlót néztem, ahogyan megtettük az utat az iroda felé, követve a magassarkúja kopogását. 

Amikor a kopogás végetért megálltam, felnéztem, és bámultam az ajtóra. 'Igazgatói Iroda'. Nyeltem egyet. Ms Gil kopogtatott az ajtón és elfordította az ajtógombot. A szemével jelzett, hogy menjünk be az irodába. 

Sóhajtottam. Kudarcra vagyok ítélve. 

Mr.Arrogant | kth. | magyar »1.könyvWhere stories live. Discover now