Titkok egymás hegyén hátán

1.6K 150 26
                                    

Elin POV:


-Szerintetek meghalt? - suttogás.

-Olyan sápadt mint egy hulla...

Kéz csattan egy tarkón.

-Viselkedj - sziszegés.

-De nem is hallja - felháborodás.

-Az tök mindegy - újabb sziszegés.

-Nem kéne felkelteni?

-Ébren vagyok - nyögtem csukott szemekkel, mire mind csöndbe maradt.

Lassan és nehézkesen nyitottam ki szemeimet. Fejem zúgott, lábamon pedig rögtön érzékeltem a gipsz tipikus súlyát és összetéveszthetetlen érzését.

-Jaj ne ezúttal hogy törtem el a lábam? - fogtam meg kezemmel a fejem fájdalmamban.

Senki nem válaszolt.

Kezdett összeállni a kép. Dél-Koreában vagyok nem Norvégiában és nem az itteni nyelven szólaltam meg. Azért nem válaszoltak.

Arra emlékeztem, hogy elmentem snowboard-ozni... De hogy kerültem ide? És hol az az itt?

Már épp körbe akartam nézni mégis merre vagyok és kik vesznek körbe, amikor ajtó nyitódást hallottam.

-Ezt mégis hogy gondoltátok? - hallatta a belépő női hang, mire elvettem kezem szemeim elől és megláttam magam körül hét koreai srácot meg egy nem ázsiai, nálam kicsit idősebb, barna hajú lányt - Mars kifele - mutatott az ajtóra - Pihenésre van szüksége.

Az egyik barna hajú feltűnően gyorsan trappolt el, a többiek pedig fejüket lehajtva kullogtak ki, de előbb még elköszöntek.

Az ismeretlen lány becsukta utánuk az ajtót, majd mosolyogva közelebb jött.

-Remélem nem zaklattak túlságosan - állt meg mellettem kezében egy dossziéval.

-Nem - erőltettem magamra egy mosolyt, majd körbenéztem.

Egy eléggé barátságos szobában feküdtem, hatalmas ablakkal a falán és mellettem a másik falnál még egy ágy. Nem tűnt kórháznak... De... Akkor mi ez?!

-Hol vagyok? - kérdeztem homlok ráncolva.

Ő nagyot sóhajtott majd hozott magának egy széket.

-Azt hiszem sok mindenről el kell beszélgetnünk - mondta mélyen a szemeimbe nézve, mire nagyot kellett nyelnem és elfordítottam a fejem.


Jimin POV:


Tae ha lehet most még ramatyabbul nézett ki, mint eddig valaha. Tudtam, hogy emészti magát amiatt, hogy belement a lányba és kificamodott bokája.

Mikor So-Young az irodájában telefonált besurrantunk hozzá. Tae nagyon hezitált, de végül győzött a kíváncsisága. Láttam arcán, hogy rettenetesen szégyelli magát én pedig próbáltam bátorítani.

Szerencsére még aludt, így halkan körbeálltuk a So-Young ágyában pihenő lányt.

Tae az ajtóban megtorpant és ott is maradt. Nem mozdult. Fájdalmas arccal nézte a sápadt, vöröses fényű, de barna hajú lányt. Nagyon szerettem volna segíteni rajta, de egyszerűen lehetetlen volt. Hetek óta ilyen és még Eungi sem tudott rajta segíteni, ami nagyon elszomorította pszichiáterünket.

-Szerintetek meghalt? - szórakoztam hogy oldjam a hangulatot.

-Olyan sápadt mint egy hulla -mondta Kook felhúzott szemöldökkel, mire Yoongi tarkón csapta.

A gyógymód (BTS V FF)Where stories live. Discover now