Ha már nincs remény...(Malec)-/BEFEJEZETT/-

3.fejezet

Miau Ce Tung megelégelte gazdája alvásának az idejét, így hangosan nyávogni kezdett. Magnus morogva kinyitotta szemeit, majd egy fájdalmas nyögés kíséretében felült. Első reggel csak álomnak hitte, ám másnap már tudta, bizony szakított a  fiatal árnyvadásszal. Fura érzés volt számára újra egyedül lenni. Nem volt senki, ki lágy csókokkal keltette volna, a friss kávéjával várva, nem voltak gyönyörű kék szempárok és kócos fekete haj, nem volt kit szerelmesen átöleljen, s nem volt kinek azt mondja: szeretlek.
A férfi lassan kicsoszogott  a konyhába, majd lehunyt szemmel támaszkodott a pultnak miközben várta, hogy kávéja elkészüljön, majd miután kész lett, legyintett és macskája boldogan nyávogva köszönte meg a táljába szórt ételt. A boszorkánymester épp készült a szobájába, hogy nézzen mára valami ruhát, amikor megcsörrent telefonja.

- Jace - rontott be Izzy a fiú szobájába. Ő álmosan pislogva ült fel ágyán, majd hümmögött egyet fogadott hugának, mire az említett aggodalmas arccal leült a szőke elé - valami nem oké  Aleccel és Magnussal.
- Majd kibékülnek...-morogta a fiú, majd készült vissza feküdni, de a lány nem hagyta.
- Szakítottak.
- Az...-fordult felé meglepetten Jace - pech. De miért? - ébredt fel teljesen. Izzy elmodta azt, amit bátyja mesélt el, s Jace tányér nagyságú szemekkel vizslatta a fekete hajút.
- Hívjuk fel Magnust!
- Mi? Miért? Izzy, ne legyél bolond...
- Alecért! Hallgassuk meg a másik felet is! Talán tudunk segíteni! - De lehet alszik még! - fogta le az árnyvadászlány kezét, mert már tárcsázta is volna az szóban forgó személyt.
- Akkor felébred - nyomta meg a hívás gombot, majd térdén is dobolni kezdett míg kihangosította a készüléket.
- Igen? - szólt bele a boszorkánymester.
- Magnus! Mi történt veled és a bátyjámmal? - csapott a lány bele a közepébe.
- Izzy...- motyogta Jace, hogy jelezze hugának: ez nem az ő dolguk.
- Az amit mondott.
- Honnan tudod mit mondott?
- Eléggé ismerem Alexandert ahhoz, hogy tudjam mit mondott - mondta unottan a férfi - Na vége?
- Igen...-motyogta a lány, mire az idősebb köszönés nélkül kinyomta a két fiatalt.

Magnus sóhajtva hajította asztalára a telefont, majd mit sem törődve az előbb történtekkel összeszedte magát, s elindult ahhoz a személyhez, akinek mindig ki tudja önteni a lelkét, s akivel mident megszokott beszélni.