Szent Johanna Gimi//Cortez szemszöge

Szeptember 8., hétfő

Na, hát akkor foglaljuk össze az elmúlt tíz napot, úgy, hogy nem lesz belőle regény, és közben mindent meg lehessen belőle érteni.
A Gólyatábor további napjaiban semmi extra nem történt,a fiúkkal elég jól összehaverkodtam, Virágból is sikerült utolsó napra kicsikarni pár szót, Kinga pedig kérés nélkül is össze-vissza hadovált nekem mindenféle hülyeségről.
A többiekkel annyira nem.Hát, így telt az a három nap.
A hab a tortán pedig az, hogy amint hazaértem, pakolhattam ki a hátizsákomból, és még aznap pakolhattam is be a bőröndömbe, ugyanis a szüleim azt talàlták ki, hogy-mivel évente nem túl sokszor látjuk egymást karácsonykor és a szülinapomom kívül-a sulikezdés első hetében cuccoljak át New York-ba egy hétre hozzájuk, mert ebben az évben nem nagyon lesz alkalmuk fogadni (amit igazából nem is annyira bánok), így ez csak most jó.Pontosan szeptember elsején. Egy hétre. Sulikezdéskor(amit nem nagyon bántam, de hát...).Hát, ez no comment.
Egyébként mi is történt abban az egy hétben. Röviden összefoglalva:hajnalban kelés, fél óra várakozás a repülőre, puszi-puszi, felszállás, kábé nyolc óra az egyik repülőn(dögunalom),leszállás,átszállás a másik gépre,kábé 10 óra utazás(dögunalom) kipakolás otthon, találkozás a haverokkal minden nap,a szüleimmel néhány óra és néhány nap városnézés (?...) és beszélgetés, ami általánosságban így szokott nálunk lefolyni:leülünk és ők azzal kezdik, hogy állapodjak már meg, vagy itt, vagy ott.Erre én mindig mondom hogy én megállapodnék, ha ők nem rángatnának át évente többször haza, New York-ba, majd vissza Pestre. Erre ők elkezdik azt, hogy néha ide is vissza kell jönnöm, elvégre itt születtem, ők a szüleim, sok minden ideköt, satöbbi. Ebből egy hosszú vita alakul ki, ami azzal végződik, hogy én felmegyek a szobámba, és többet alig szólok hozzájuk a visszaindulás napjáig.Szombaton összepakoltam, elköszöntem az ottani haverjaimtól, és késő este felszállt a gèpem, hajnalban vártak a nagyszüleim a reptéren,és mikor hazáértem, egyből ledobáltam a cuccaim és bedőltem az ágyba.
Hát, nagyjából így ment végig a hét.

Az igazán "izgalmas és eseménytelt"hetemet bezárta, és kezdte a hat órakor üvöltő Ramones ébresztő számom, amit enyhén vicsorogva nyomtam ki, és bár egyszer sem akartam, de szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a suli nekem is elkezdődött. Még nagyjából tíz percig fetrengtem az ágyamban, végül szembenéztem a valósággal és felültem.Ezután még két pecig szoknom kellett ezt az egészet.És végül. ..megindultam a fürdő felé.Ott arcot mostam és a hideg víz alatt kicsit felébredtem.Amint megletten ezzel, kibotorkáltam a fürdőből , és szó szerint lerogytam a földre.Ez egyébként nálam előfordul, tehát ezt lazán kell kezelni. Pont ahogy én.Ellazulok.Csak kicsit túlságosan is.A végtagjaim ellazulnak és márcsak azt veszem észre, hogy a földön vagyok. De ezt lazán kell kezelni.
Miután véget ért ez a lazaság, elmentem a szekrényemhez, kirángattam egy laza deszkás farmert, egy fehér, bő fazonú pólót, majd visszamentem a fürdőbe és bezseléztem a hajam (ismét a "haggyámámostkeltemfölbaszdmeg" hatás volt a cél), ezután lementem a lépcsőn.
-Jó reggelt-adtam a puszit a nagyinak.
-Na, izgulsz?-kérdete, miközben felém nyújtott egy kólát.
-Miért kéne? Ez is ugyanolyan lesz,mint a többi.-mondtam, majd elvettem a kólát és beleittam.
-Azt sosem tudhatod-mondta bíztatásképp.
-Na jó hagyjuk.Majd jövök, szia!-vettem a deszkás cipőmet, intettem egyet, majd felkaptam a deszkámat, benyomtam a lejátszómba egy számot és elindultam.
Igaz, hogy útközben kétszer is visszafordultam(mondván nagyinak,először otthonhagytam a kólát, másodszorra visszahoztam a kólát, és úgy gondoltam, majd ott veszek egy frisset, ebből már úgyis kiment a pezsgés),és közben egyszer az is megfordult a fejemben, hogy visszamegyek, fel a szobámba,magamra zárom az ajtót, és fél évig ki sem megyek (jó, lehet ez már kezd rögeszmémmé válni), de végül odaértem.
Az udvarban egyből kiszúrtam Ricsiéket, és ez, bár minimális, de értelmet adott arra hogy ne lógjak az első napomon.
-Csá!-pacsiztam le Dave-vel, Zsoltival, és Ricsivel.
-Na, mivan, te is eminens leszel?-rögögtek az arcomba.
-Ja, lehet.
-Amúgy figyelj. A harmadik csaj is megjött és.. hát nem olyan rossz, mint vártuk.-vigyorgott Ricsi.
-Ha arra akarsz kilyukadni, hogy szedjem fel, remélem tudod, hogy a válasz nem.-néztem rá furán.
-Jóvanna', csak mondtam.
-Na, zúzzunk be, mert elviszik az utolsó szendvicset is előlem.-türelmetlenkedett Zsolti, mire mind a négyen felbaktattunk a lépcsőn, felmutattuk a belépőkártyánkat, és beléptünk a suliba.Még nem is tettem meg pár lépést, konkrétan nemcsak az osztályom, de az összes 9-12 osztályig legalább tízen(minden osztályból) odajöttek hozzám és elkezdtej olyanokat kérdezgetni, hogy "hogy vagy","jól utaztál", "miért nem jöttél hamarabb", holott a 90 százalékot még csak nem is ismertem.Különösen egy 9.a-s csaj jött a legközelebb hozzám és már majdnem rám is esett volna(??), ha Ricsi nem húz egy kicsit arrébb. Hirtelen Kingát vettem észre, aki egy nagy füzetet szorított magához és felém baktatott, én pedig elmondtam egy gyors imát, hogy nehogy nekem szánja azt (mert minden bizonnyal jegyzeteket rejtett az a füzet, az én számomra).
Aztán észrevettem még valamit.Virág is azok közé tartozott akik nem jöttek oda hozzám, de közben észrevettem, hogy nem nincs egyedül, mert valakinek folyamatosan magyaráz, és néha felém mutatott.Akinek pedig magyarázott, az nem más volt,mint egy lány.Converse-ben, trapézfarmerben, zöld kardigánban, sötétszőke hajjal. A szekrényében pakolt, és így nem láttam az arcát.
Kérdőn Ricsihez fordultam.
-Ő ki?-mutattam a lány felé, aki még mindig a szekrényét bújta.
-Asszem'..Ja igen, Regina.
-A tizenkettedik?
-Aha.
Hát jó.
Angol volt az első, így, miután bevártuk Zsoltit és Dave-et (elmondása szerint Zsolti élet-halál harcott vívott az utolsó melegszendvicsért), egyből a nyelvi előadóba indultunk.Bent leültem, előszedtem a zenelejátszóm és zenét hallgattam, amíg Regina be nem jött. Igazából egész szép, normális lánynak tűnt, és olyan átlagos, de valahogy kicsit más.Amint belépett, leült az előttem lévő padba és előszedte a könyveit.Abszolút nem figyelt ránk, pedig néhányszor még köhintettem is egyet-kettőt, hátha úgy majd hátrafordul, de semmi.
Na hát akkor majd máshogy. Megbeszéltük a srácokkal hogy
Elhatároztuk, hogy kicsit "megismerkedünk" vele.
-Ez ki?-kérdeztem én.
-Ki?-kérdete Ricsi, bár a hangja árulkodott arról, hogy mindjárt elröhögi magát.
-Virág mellett.
-Zsák. (Jacques beceneve)
-Nem ő, a másik oldalán. -mondtam mosolyogva (nem volt jó döntés, ennyin múlott hogy elröhögjem magam).
-Ja.-csettintett Ricsi. -Osztálytárs, Regina.
-Renáta. -Szállt bele az "ismerkedésbe" Zsolti. Most Regi vagy Reni??
-Miért nem volt gólyatáborban?
-Mittom' én, biztos tanult.
-Stréber?
-Totál...-bólogattak egyszerre.
Szeretem at okos lányokat, de stréber? Tehát vázolom:az osztályunkban összesen három (!) lány van, egy emó (akit szinte semmi se érdekel), egy pszichopata, és egy stréber. Hurrá. Bàr, meg kell jegyeznem, hogy az a stréber azért nem akárhogy néz ki...na mindegy.
Angol után kémia következett, én meg még csak be se mentem a terembe, de már azt akartam, hogy vége legyen. Ráadásul s padokban névsor szerint ülünk, tehát én Virággal fogok ülni. A két zseni egymás mellett.Óriási.
Az már más kérdés, hogy Reni és Ricsi is egymás mellé kerültek.
Amint becsengettek, Gondos kijött a "raktárjából"(nem akarok más szót használni rá), végignézett az osztályon, majd a naplón.
-Antai-Kelemen, megérkezett már?-kapkodta a fejét, mire lazán felemeltem a kezem.
-Rendben. Pósa?
-Én eddig is itt voltam. -közölte Ricsi értetlenül.
-Tudom. Most viszont felelsz.-vigyorgott Gondos.
-A francba. -motyogta Ricsi, miközben átlapozta a teljesen üres füzetét, majd felállt, és Gondos feltette neki az első kérdést
Teljes csönd volt a teremben, csak néha eresztett meg Ricsi egy "öhmm"-öt, mikor hirtelen elkezdte hadarni a választ.És a következőt.És a következőt.Mi pedig úgy néztünk rá, mintha Tony Hawk állt volna ott. Ricsi ötösre felelt??? Na ne!

-Most komolyan, higy a francba csináltad??-kérdezte Dave órák után hitetlenkedve.
-Azt hiszed magamtól? Regi súgott.
-Reni.-javítottuk ki Zsoltival egyszerre, mikor Reni és Virág elment mellettünk én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.

Hazaérve ledobáltam a cuccaim, elmeséltem nagyvonalakban nagyinak a napom(kicsit sokat kérdezett Reniről), majd felmentem a szobámba, skype-oltam Ricsi vel, Dave-vel és Zsoltival, majd megnéztem a sorozatomat.
Este lezuhanyoztam, majd az ágyamban fekve átgondoltam a napom és egy kicsit az új(mivel nem volt táborban, ezért nekem új) osztálytársamonn is..

Halihó!
Bocsi, tudom hogy kicsit késtem a résszel, de ezt elég soká tartott írni és hát...nincs kedvem magyarázkodni, bocs hogy nem jött előbb.
De ennek ellenére remélem tetszik, és azt is, hogy jelzitek is valahogy.
Nagyon szépen köszönöm,hogy már három számjegyű (xd) "nézettségem" van, de tényleg, tegnapelőtt raktam fel az első részt, és most több mint százan vagyunk.Amint megláttam ezt a számot, rögtön elmosolyodtam. Csodálatosak vagytok.
Na, de remélem lesz ez a szám még nagyobb is, de nagyon köszönöm ezt a több mint száz embert is.
Holnap vagy holnapután új rész.
Pusszancs. ;-):-*:-*♥