Szeretlek Hadnagy (18+) *Befejezett*

18. fejezet

~Levi szemszög~

-Ma kicsit később jövök-mondja Eren majd mélyen a szemembe néz.

Megfagy bennem a levegő. Vajon hova mehet? Kivel megy? Mit fog csinálni? Oké, lehet én aggódom túl de na. Szerintem elég horrorisztikus arcot vághatok, csak mert Eren aggódva fürkészi az arcom.
-...vi, Levi hahó....-integet az arcom előtt.
-Mi-miaz?-kérdezem, majd elfordítom a fejem hogy ne lássa a pírt az arcomon.
-Lefagytál...Nyugi-végig simít a karomon.-Csak Arminnal és Mikasaval megyünk moziba. Nem csinálunk semmi rosszat.
Egy óriási kő esik le a szívemről, aminek a koppanását szerintem ő is hallja. Az órára nézek ami fél nyolcat mutat.
-I-ideje indulni-dadogom, felvesszük a cipőinket és kilépünk az ajtón.
Odaérünk a terméhez, majd lelkesen integetve belép a hagos terembe. Sóhajtok egy nagyot, végül én is elindulok. Szerintem a termek közül a miénk a legcsendesebb. Belépek, egy alig hallható sziasztokot hallatok, majd leülök az ablak melletti helyemre(tudjátok ez mit jelent?:3), és unottan nézelődni kezdek. Idáig áthallatszik Eren hangja. Mosolyogni kezdek, amikor egy ismerős, nagyon idegesítő hang felver gondolataimból.
-Leviii-mondja Hanji idegesítő magas hangon.-Jól megvagytok Er-nem bírja végig mindani mert befogom a száját.
Sértődötten néz az én fagyos tekintetembe majd olyan Hanji-s mosolyra húzza a száját.
-Aha...Szóval titkos kapcsolat...-gondolkozik hangosan majd kuncogni kezdd, amiből erőteljes röhögés lesz.-MUHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA
A teremben mindenki minket néz. Szemöldökömet összeráncolva ülök. Mindenki minket néz. Érzem.
-Hanji, nyugodj le-mondja egyik osztálytársunk Mike.
-Hasztalan-mondja Oluo, majd nekidől a padomnak.-Most épp fangör-és elharapja a nyelvét. Elég sűrűn előfordul vele.
-O-Oluo jól vagy?-hallom Petra csilingelő hangját majd ránézek. Barna haja lazán lóg a vállára, miközben aggódva nézi az asztalomon fetrengő Oluot.
-I-igen-dadogja Oluo majd visszavánszorog a helyére.
Hanji még mindig idiótán vihorászik a mögöttem lévő helyén, de nem különösebben zavar. Meg érkezik Mr. Smith aki törit tanít, majd köszönés után egyből feleltetéssel kezdd.
-Nos...-mondja Mr. Smith majd elkezdi lapozgatni a naplót.- Gunther Schultz.
Gunther nevű osztálytársam idegesen feláll, majd körbe néz az egész osztályon.
-Kezdheted-mondja Erwin tanár úr, majd kíváncsian kezdi fürkészni az ideges srácot.
Pár perc gondolkodás után szóra nyitja a száját.
-Na de tanár úr-mondja sértett hangnemben amivel felvonta a tanár úr érdeklődését.-Ma szülinapom van.
A tanár úrral együtt az egész osztály meghökken.
-Akkor ez esetben...-tovább lapozgatja a naplot. Fagyos tekintettel néz végig az osztályon.-Hanji Zōe.
A mögöttem ülő lány a fangörcs vége felé jár, bár az az idióta vigyor még mindig az arcán van.
-Örülök, hogy ennyire örülsz annak, hogy te felelsz, de ne húzd az időt.
Hanji hamar lefelelt, persze ötösre.
Egész órán nem figyelek. Kikapcsolom az agyam és az ablakon kukkolok kifele. A gondolataim másfele kalandoznak. Erenre gondolok.

Az órák szerencsére hamar eltelnek. Éppen a diáktanács termébe indulnék, amikor egy ismerős hang dadogja a nevem.
-Le-Levi-san-dadogja a hang tulajdonosa Petra.-B-Beszélhetnék veled négyszemközt.
Bólintok majd követem egészen az udvarig. Nekidőlök a falnak, majd felvont szemöldökkel kezdem nézni az elpirult lányt.
-Mondd-mondom unottan, majd hidegen ránézek.
-I-izé-dadogja, majd lassan rám néz.-A matek nem megy valami jól...És azt szeretném kérdezni, hogy...korrepetálnál engem?
Ezen gondolkodnom kell. Eren nem lesz a szobánkban, a barátaival lesz. Szóval miért ne... Bólintok. Széles mosolyra húzza a száját.
-Köszönöm Levi-san. Akkor olyan öt körül átlépek.
És otthagy. Szemforgatva megyek vissza a terembe,és nekilátok a papírmunkának.

                       👑-17:00-👑

Unottan ülök az ágyamon és Petrát várom. Körülbelül 5 perces késéssel be is esik a szobába, kipirult arccal.
-E-elnézést, hogy késtem-szaporán veszi a levegőt majd becsukja az ajtót.-Elnéztem az időt.
-Nem baj-felállok és az asztal felé indulok.-Gyere kezdjük akkor.
Kiveszi a füzetét és elkezdem magyarázni az első példát....
Már majdnem másfél órája magyarázom neki a feladat elvégzését.
-Érted?-kérdezem tőle nagy sóhajtások közepette.
-Ehh-mondja majd ceruzájával megvakarja a halántékát.-Fogjuk rá.
-Oké. Akkor a következőt próbáld egyedül megcsinálni.
Elindulok az ágyam felé. Hallom ahogy Petra kitolja a székét majd felém indul. Megérinti a vállam amite elfintorodok.
-Levi-san-suttogja, majd megfordulok.
Belemarkol a fölsőmbe, és az ágyra lök majd száját az enyémre tapasztja. Nyelvét a számba tuszkolja majd simogatni kezdi a nyelvemet. Én fekszek az ágyon, ő felettem térdel és hevesen csókol.
Egyszer csak hallom az ajtó nyitódását és félve kapom oda a tekintetem.
-Megjötte-mondja boldogan Eren, de amikor meglát minket a mosoly lehervad arcáról, kilép az ajtón, és becsapja magamögött.

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉

#neutáljatoknagyonreggeljönafolyti😘