Itt vagyok | ✓

12.fejezet

Drew:

Valery kérdése meglepett. Összeráncolt homlokkal néztem rá, majd elmosolyodtam.

- Féltékeny vagy?

- Mi? Nem! Csak kíváncsi voltam igaz-e.

- Nem fektettem meg.

- És akarod? – kezdtünk átmenni vallatásba.

- Nem.

- Miért nem? – azt hittem zavarja. Most mi jön? Buzdítani fog, hogy más csajokat is dugjak meg rajta kívül? Komolyan nem értem ezt a nőt! Az őrületbe kerget.

- Egy valakit akarok megdugni és az nem Jessica. – néztem le rá.

- Ó. – lassan boldog mosoly ült ki arcára és rám nézett.

- Szóval apád haza jön? – Valery aztán tud témát váltani.

- Jah. – összeszorult az állkapcsom. Vajon anyám mit akar megin? Ha a felügyeleti jogot akarja elhalászni apámtól nem fog menni. Csoda, hogy nem jutott dutyiba. Csoda!?? Pénz. Manapság ez a csoda a világban. Csak bámultam magam elé.

- Oké. Nem kell beszélned róla. De tudnod kell, ha anyám haza jön akkor is szívesen látlak. – édes hangja kizökkentett. Meglepődtem a felajánláson.

- Anyukádat nem zavarnám? – vontam fel a szemöldököm.

- Isteníteni fog. – nevetett fel, mire egyre hitetlenebb fejet vágtam és ő elkezdte magyarázni. – Maradjunk annyiban, hogy sosem voltam az a bulis fajta és azt gondolja ideje, hogy legyen mellettem valaki. Két hét alatt voltam buliban, elvesztettem a szüzességem és itt vagy. Szóval a szemében tökéletes istenség leszel.

- Rosszfiú vagyok Valery. – nézett rám és őszinte nevetésben tört ki. Percekig hallgattam, és már a feje is vörösödött, lassan már levegőhöz is alig jutott. Nem én vagyok való neki, de ő ezt nem veszi komolyan.

- Ugyan Drew. – szólt miután összeszedte magát. Elkomorodott és felült, kikúszott az ágy széléhez, majd ott foglalt helyet. – Te még csak a rossz fogalmát sem közelíted meg. Lehet, hogy vannak baklövéseid, amikről legszívesebben megfeledkeznél, de...a lelked jó. Hidd el. Én tudom milyen egy rossz ember. – hangja elhalkult és úgy kellett fülelnem, hogy hallhassam mit mond. Szavai fájdalmat és mérhetetlen sötétséget tartalmaztak. És újra megkérdeztem magamtól: Mi történhetett vele?

Felállt, a szekrényéhez ment és felvette az egyik pulóverét egy cicagatyával. És a két sebhely is nyugtalanított. A combján meg az oldalán éktelenkedtek. Kezdtem arra gyanakodni,hogy talán nem baleset okozta azokat, hanem egy „rossz ember". Úgy beszél a világ sötét oldaláról, mintha tapasztalta volna...vagy, mintha a részese lenne. És még egy visszatérő kérdés támadt fel bennem: Ki Valery Cox valójában? Ezeken a kérdéseken főként akkor gondolkozom el mikor eljövök tőle. Mikor távol vagyok Valerytől. Egyszerűen egyre kevésbé tudom elhinni, hogy ő az a lány, akinek mindenki hiszi. Akinek én hittem két évig. Még másnap reggel is ezen törtem a fejem mikor apámért mentem a reptérre. Rég láttam az öregemet. Körülbelül decemberben utoljára, mikor itthon járt és nem külföldön volt. Órákkal előbb értem ki. Ha az embert kidobja az ágy minek erősködjön, úgy sem fog győzni. Szóval most itt ültem a csillogó padlóra erősített narancssárga műanyagszéken, amivel lépten nyomon lehet találkozni a reptéren. Felettébb kényelmetlen volt. Kibámultam az üvegen, amiből tulajdonképpen az egész épület állt. Odakint rossz idők jártak. A szél úgy fújt, hogy félő volt tornádóvá hatalmasodik. A villámok háborogtak a fekete felhők közül, melyekből most eső szakadt az emberekre. A piros lámpák néhol felvillantak jelzésképpen. Figyeltem ahogy az üvegen az esőcseppek lassan csordogálnak lefelé és egybeolvadnak a többivel és gyorsabban csúsznak le a sima üvegen. Mintha az életem lett volna lefestve előttem. Apám és anyám folyton veszekedtek én pedig csendesen tűrtem és figyeltem. Vártam mikor csillapul haragos viharjuk, enyhülnek meg és varázsolnak szivárványt a fejem fölé. De ez a pillanat sosem érkezett el és azt hiszem nem is fog. A változás annyi, hogy apám oldalára álltam miután anyám gyilkos villáma eltalált engem is és majdnem tönkretette az életemet. Hallottam a morajokat. Férfi és nő hangja keveredett a reptéren. Cipők koppantak a padlón és hirtelen minden élettelivé vált. Bőröndök gurultak, hátizsákos emberek pihentek meg és mentek a büféhez, öltönyösek özönlöttek. És az én apám kimagaslott köztük. Barna bőre és fekete haja olyan volt, mint az enyém, sajnos szemem színét magától az ördögtől örököltem. Valery valahogy mégis szereti. Mikor a szemembe néz megcsillan az ő barnája és ajkai szétnyílnak ahogy figyel. A legédesebb és legszexibb a világon. Már is hiányzott, pedig beugrottam hozzá reggel a fehér pólómért. Ha ott hagyom a ruháimat van indokom visszamenni. Ezt ő is tudja és egyáltalán nem bánja. Valery-t apám hangja ugrasztotta ki a fejemből.