6.fejezet

508 16 2
                                    


Drew:


Mentem haza felé, amikor megtorpantam a tömött folyosón. Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt a képet. Miért beszélget Cortez és Valery? Ez nincs rendjén. Soha a büdös életben nem beszélgettek. Valery kereste fel vajon Cortez-t? Hogy keressen engem? Vagy fordítva? Cortez akar valamit tőle? Mindenesetre elég békés volt a kép amit nyújtottak. Valery elmosolyodott azzal a ragyogó szemeivel pedig Cortezre nézett. Mi folyik ott? Hallani akarom. – közelebb araszoltam, de hirtelen elindultak. Cortez valamiért extra kedves volt vele. Mi a fene? Talán le akarja csapni a kezemről? Na azt nem! Nem is kerestem őt. Nem is hajtok rá. Miket beszélek? Cortez meg a legjobb haverom. Sose tenne velem ilyet. Akkor mi a fenéről beszélgetnek? Tudni akarom. Öntudatlanul csikorgatni kezdtem a fogaimat. Annyira idegesít, hogy nem tudom most mi van. Átnéztem a másik oldalra a szekrényekhez. Zoe állt épp ott a sajátjánál és figyelte Cortez-t meg Valery-t. Láttam a meglepettséget és a sértettséget az arcán. Mikor azok ketten eltűntek – isten tudja hova indultak... - Zoe dühösen bevágta a szekrényajtót és elment. Oké...világos, hogy a szőke pipi nem csak engem nem szívlel. Azt pedig kifejezetten utálja, ha Cortez van a közelébe. Mit reagálna rám? Tüzet hányna, mint egy házi sárkány? Beültem a kocsiba és hazáig ezen gondolkoztam. Sőt, még otthon is. Mi a fenéért beszélgettek azok ketten? És miről? Rólam? Valószínűleg. Más közös témájuk nem nagyon van, hacsak titokban nem öri barik. Na jó kezdek átmenni szarkasztikus flegma bunkóba, szóval most kell leállítanom magam. Ha Cortez haza jön megkérdezem. Tudnom kell. Végszóra be is toppant. Levert volt és ráncolta a homlokát, mint amikor valamin nagyon töri a fejét. Hanyagul ledobta a kulcsot és levette a vékony, őszi barna dzsekijét. Leült mellém a kanapéra és sóhajtott egy nagyot. Nem voltam hozzá szokva ehhez a lehangolt Cortez-hez. Mi a fene folyik itt?

- Beszéltél vele.

- Igen.

- Mit mondott?

- Olyan...furcsa.

- Hogy érted, hogy furcsa? – ráncoltam a homlokom és szembe fordultam vele, ahogy ő velem.

- Elkezdtünk beszélgetni, hogy mi volt kettőtök közt. Elmondta, hogy nem bántottad meg a viselkedéseddel és ő is csak egy egyéjszakás kalandot akart. Aztán odaadtam neki a te, és az én számomat.

- MIT CSINÁLTÁL? – guvadtak ki a szemeim.

- Ő is megadta a számát. – kotorászott a farmerjében és végül elő húzott egy pasztell zöld kis papír fecnit. Elvettem tőle és kinyitottam. Tényleg benne volt egy telefonszám. Szép kerek és kissé dőlt számokkal.

- Mi volt még? – bámultam a papírt.

- Itt jön a furcsaság. – ráncolta a homlokát én pedig felnéztem a papírból és pattanó idegekkel vártam, hogy mit fog mondani.

- Elmondtam neki nem akarom, hogy elcseszd az életed, mire azt reagálta, ha vele lennél csak rosszabb lenne. Hogy ő nem az a Valery, akinek mindenki hiszi. Azt mondta képtelen egy normális komoly kapcsolatra. És nem veled...bárkivel. Aztán tulajdonképpen megkért, hogy tartsalak távol tőle. Megkérdeztem, hogy ezt akarja-e. És azt mondta nem. De a beszélgetés végére teljesen elsápadt és...rémült volt. Valami eszébe juthatott vagy nem tom...

- Megijedt? – néztem rá hitetlenkedve. Mitől félhet Valery?

- Aha. De nekem van egy teóriám. – simogatta az állát gondolkozva.

Itt vagyok    | ✓Where stories live. Discover now