LIAM PAYNE

Az, hogy az ember gyerekkorában eltervezi az egész életét, csak egy dolog. Egy kisebb ábránd. Ezek az esetek többségében soha nem sikerülnek, a kis pitiáner álmok nem válnak valóra. Én például asztrunauta akartam lenni, és legalább 4 gyereket akartam, a szerető feleségről nem is beszélve. Ezt pedig úgy 30 éves koromra terveztem.

Na, nem mintha olyan sok okom lenne panaszkodásra, ami a munkámat illeti, hiszen sokkal többet értem el, mint amennyit akartam. Ami viszont a szerelmi, illettve családi életemet illeti, ezen téren már volt okom panaszra.

Augusztusban töltöm majd a 23-at, és az első gyerek még csak tervben sincs. Hiányában a szerető feleségnek.

Sokan viccelődnek azzal, hogy itt az én időm, és vegyem el Cheryl-t, és újabb pontot pipálhatok ki a listámról, de időről időre azt érzem, hogy előbb vágnám le önként a tökeimet, minthogy őt elvegyem feleségül.

De talán még nagyobb gondot okozott, hogy átkozottul szerelmes voltam az első komolyabb barátnőmbe, Danielle Peazer-be.

Abba a lányba, aki azután hogy páran együtt láttak minket az udvaron, inkább a szobájába menekült, hogy megóvjon engem a botránytól, amit Cheryl zúdítana rám. És persze tökéletesen megértettem, de ettől függetlenül rohadtul hiányzott, főleg, ha azt néztem, ahogy a többiek a párjaikkal enyelegtek.

Hányinger az egész.

A szemeimet összeszorítva hajtottam le az utolsó korty sörömet, és igyekeztem elfolytani a jóleső nyögést, amikor a hűs ital végigcsusszant a torkomon.

Velem szemben Louis foglalt helyet, és elképesztően undorító, győztes vigyorral méregetett.

- Szenvedsz - jelentette ki. Nem kérdezte, a hangjában nyoma sem volt a bizonytalanságnak. Megvontam a vállamat, és egy intéssel jeleztem a pincérnek, hogy fizetnék - Most csak azt nem tudom eldönteni, hogy melyik nő miatt - biccentette oldalra a fejét, és sunyi vigyorral méregetett - Mondjuk mióta itt vagyunk, eléggé ráfüggtél Danielle-re, aki most nincs itt, így gyanítom, hogy inkább ő az oka a fancsali ábrázatodnak.

- Gyerünk, mondd csak ki, hogy igazad volt, és te megmondtad - forgattam meg unottan a szemeimet, és elővéve a pénztárcámat kivettem belőle a szükségesnél nagyobb összeget, amit aztán lecsaptam az asztalra. - Annyiszor hallottam már, nem lenne újdonság.

- Nem értem, akkor miért háborogsz, Leeyum. Mi csak jót akarunk neked.

- De, ez az én életem, Tommo. Szükségem van ezekre a hibákra. - motyogtam, mialatt elkeseredetten ráztam a fejemet.

- Azt legalább hagyhatnád, hogy segítsünk neked. - ugyanúgy cselekedett, ahogy én, majd felállt, hogy utánam jöjjön. Kíváncsian fordultam felé - Ha engednél még egy kis belátást ebbe, talán mi ki tudnánk találni valamit, amivel kiszedhetünk téged ebből a szarból. Nem kéne állandóan ilyen makacsnak lenned.

- Nem kértem a kioktatásodból, Louis - forgattam meg a szemeimet, mire csak egy hangos sóhaj volt a válasza.

- Nem kioktatni akarlak, Liam. Csak belegondoltál már abba, hogy nekünk mennyire szar ilyen búvalbaszottnak látni téged? És azt is említsük meg, hogy egyre bunkóbb vagy, haver. Niall-t is már nem egyszer sértetted meg, mióta együtt vagy a boszorkánnyal. Érted, Niall-t. Aki mindig vidám, és sérthetetlen. Akkor rólam és Harry-ről már ne is beszéljünk. Sürgősen változtatnod kell, mert egy idő után csak az fog feltűnni, hogy mindenki elpártol mellőled, mert nem hagyod, hogy segítsünk rajtad. Pedig szívesen tennénk. Akár hiszed, akár nem, de Danielle és napok óta azon agyal, hogyan menthetne ki téged ebből.

#unedited

hello, kicsit toltelek resszel erkezem, de igerem, hogy egyre kozelebb erkezunk a nagy durranasokhoz☺

To the moon and back • ljp | ✔Read this story for FREE!