6. rész

5.5K 297 8
                                    

Megcsókolt... Zavartan beletúrt a hajába, felment a színpadra.

Sokkos állapotban néztem végig a koncertet. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem.

Mikor végre végeztek a fiúk, azonnal beszélni akartam Hunterrel, még akkor is ha csak egy félre sikerült csókról volt szó.

Mikor az létező összes lánnyal fotózkodott, azonnal odasétáltam.

- Szia.- mondtam halkan.

Halkan felsóhajtott.

- Szia.- ölelt meg.

- Beszéljünk, vagy ne?- kérdeztem, miután elváltunk.

- Majd a hotelben, oké?

Bólintottam.

Mikor a hotelbe értünk, vacsoráztunk, majd mindenki hulla fáradtan dőlt be az ágyába, de én csak ültem a földön, felhúzott lábakkal és bámultam ki a fejemből.

Gondolkoztam. Persze, hogy gondolkoztam.

- Héj.- ült le mellém Hunter.

Mindenki békésen szuszogott a szobában.

- Szia.

- Nézd, sajnálom, hogy megcsókoltalak, vagy ilyesmi.- mi az, hogy "vagy ilyesmi"? Komolyan. Ő Hunter Rowland és olyanokat mond, hogy "megcsókoltalak, vagy ilyesmi". Mi ez, de tényleg?

- Semmi baj, csak egy véletlen csók volt.- nyugtattam meg, de igazából csakis magamat akartam megnyugtatni ezzel. Nem voltam abban a lelki állapotban, hogy elmondjam neki, hogy mit érzek. De tényleg, mit is érzek?

- Igen az volt.- bólogatott és mintha csalódást véltem volna felfedezni az arcán. De nem. Ez biztosan csak az én agyszüleményem.

- Akkor ezt megbeszéltük. Aludjunk.- javasoltam, mert tényleg fáradt voltam, annak ellenére, hogy nem én álltam két órán keresztül a színpadon.

Felmásztam az ágyra, betakaróztam és vártam, hogy Hunter odabújjon hozzám. De nem tette.Megfordult és elaludt.

Talán az egészben ez fájt a legjobban. Hiányzott. Valami nem volt egész bennem, valami eltört.

Talán mélyen legbelül azt reméltem, hogy csak álmodom az egészet és Hunter most is átöleli a derekam és alszik, de csalódnom kellett.

Reggel, hisztérikus röhögésre keltem. Jacob pólói a szoba minden szegletében megtalálhatók voltak, és mindenki visítva röhögött. Jacob Blaket fenyegtően méregette. A takarómon is volt egy pulóver. Lassan kezdek hozzá szokni az ilyen reggelekhez. Itt semmi sem normális, és most már végre voltam én is akkora gyökér, mint a többiek, nem zavart az, hogy Jacob korán reggel már üvöltözik.

Felkapkodtam a választott ruháimat és bevettem a fürdőszobát. Mire készen lettem, Jacob ruhái már be voltak dobálva a bőröndjébe es mindenki készen állt egy újabb repülőútra.

Én is becipzároztam a cuccaimat és mehettünk is.

- Jó reggelt!- köszönt Cameron a szobába lépve.

- Szia.- mondták kórusban a többiek.

- Szóval készen vagytok.- állapította meg.

Kipakoltunk a mikrobuszba, ami elvitt minket a reptérre.

Miután felültünk a repülőre, azonnal bealudtam, mivel ezzel a reggeli" dobáljuk szét Jacob ruháit" akció, amit reggel fél ötkor hajtottak végre a fiúk irtó fáradt voltam. Aludtam, vagy öt órát. Tudtam volna tovább is, de mivel leszálláshoz készültünk, esélyem sem volt rá.

Ismét mikrobuszoztunk. Ugyanabban a felosztásban voltunk szobában. Cameronék is nálunk lógtak, mikor kopogtak. Cam ment ajtót nyitni.

- Szia.- hallottam lány hangot.

- Becca?

Szomszédok  // Hunter Rowland and Magcon Fanfiction // [Befejezett]Where stories live. Discover now