Holdszülötte/ Befejezett

I.karcolat: A különös srác

Utálok felkelni korán! A legszívesebben egész nap csak aludnék és nem csinálnék semmit, de ez csupán egy elérhetetlen álom marad,mert a szülők itt vannak és ez az átkozott ketyegő masina, ami a mindennapjaimat tönkre teszi, mikor megszólal pont a legszebb álmom közepette.
Tökéletes időzítéssel bír, de addig, míg nem vetek véget ennek az értelmetlen életének, ami az őrületbe kerget minden áldott reggel. Az igazat megvallva, kicsit kár is lenne érte, hisz, nemrég vettem a a régiségkereskedésben, ahol, amikor beléptem először, akkor azonnal megragadta a tekintetemet. Szinte vonzotta. Nem volt kérdéses, hogy meg is fogom majd venni. Kis barackszínű óra volt, amin a számoknak a lapja virágos beütés. Mindig is imádtam a virágokat, amikről a szobámban lévő falra ragasztható matricák árulkodó jelek. Így döntöttem el, hogy nagyon is jól fog menni a dizájnomhoz otthon. Azonban ez az örömöm a ma reggelig tartott. Ha még valami szép, andalító dallammal rendelkezett volna, akkor teljesen kibékültem volna vele, de így a halálba taszítottam volna, hogy abbahagyja. Egy tanulságot azonban levontam az egészből: Akármennyire is lehet valami szép, nem jelenti azt, hogy nem fog idegesíteni. Azt hiszem, ezt az életben is lehet, hogy alkalmaznom kell.

Az órám csörgésére keltem , ami idegesítően kattogott a maga monoton hangján. Fáradságtól felverve keltem ki a pihe puha ágyamból, és szomorúan vettem tudomásul, hogy tényleg vége a nyári szünetnek és kezdődhet a végeláthatatlan órák dögunalmas percei, amiket abban az iskolának nevezett börtönben tölthetek ettől a naptól számítva. 9 hónapnyi kínszenvedés.
Hogy fogom én ezt kibírni?! Kicsit feleslegesnek is érzem azt, hogy én ennyire kiakadok, mert ha az előző évemből indulok ki, akkor nagyon is elfog telni a tanév. Igaz, hogy lesznek mélypontok, de hamar elmegy, főleg, ha annyit kell tanulni, mint egy málhás szamár, amitől nem szabadulok, hisz, a legjobb átlagot kell produkálnom. A családom ebből a szempontból nagyon elvárja, hogy, mint a gyerekük, jól szerepeljek bármilyen olyan területen, ahol a nevükkel ékeskedem. Édesapám, Calleb Bonhaim, neves idegsebész orvos a St. Anna fővárosi kórházban, ahol még az igazgatói állást is betöltötte ebben az évben. Ebből már lehet következtetni, hogy eléggé jó módú családból jöttem. Erre rátesz még az is, hogy generációk óta a családom orvos beállítottságú. Lehetett ez egy sebész, ápoló vagy boncmester. Szóval, rengeteg felmenőm okos genetikával rendelkezett és dicsőítette a Bonhaim nevet. Ergo, nekem is kellett ezzel a génállománnyal rendelkezem és elég nagy elvárás, hogy én is fogom ezt a tradíciót öregbíteni. Azonban, nekem teljesen más az érdeklődésem, amit eddig nem is mondtam vagy mertem felhozni otthon, mert apukám nem igazán értékeli, ha az akaratával ellenszegül bárki is. Olyan ez, mint egy mini diktatúra. Annak a szava a döntő, aki a legtöbbet letette az asztalra. Akkor leszel elismert az életben, ha megdolgozol mindenért. Ez a családunk mottója. E szerint is kell élnem...

Miután elmerengtem, hogy mennyi idő van vissza a suliból míg nyári szünet lesz,  ismételten, bementem a fürdőbe, hogy elviselhető külsőt varázsoljak magamra, mert jelen pillanatban egy igazi palotapincsihez volt hasonlítható a kinézetem. .És ez még a jobbik féle kinézetem, mert ennél néha rosszabbul nézek ki, ha például beteg vagyok vagy éppen ruhástul fekszem be az ágyba egy hosszú nap után semmi átöltözés nélkül, ami elég sokszor fordult velem elő az évek alatt. De ez nem annyira publikus és nem is kellett volna megosztanom, hisz, kicsit gáz. Na, de sebaj.

Elvégeztem a a reggeli rutinom és már rohantam is le a lépcsőn a reggeliző családom társaságához. Anyu épp gofrit sütött, ami azonnal beterítette az illatával a konyhát.  Apu az orvosi kartonokat vizslatta, Sophie, pedig nagyban beszélt a terveiről, amire nem figyelt Apu, pedig úgy tűnt nekem, hogy nagyon is neki beszél. 

Sophie-nak van egy fajta harsánysága, ami miatt még a szomszédba is hallják azt, ha éppen egy nagy mesélésben van benne. Nem szoktunk veszekedni egymással, de nagy hanggal rendelkezünk, vagyis jobban mondva apu és a húgom. Nincsenek olasz felmenőink, amivel lehetne magyarázni, de szerintem én tuti másik bolygóról származom, mert nem ütök egyáltalán apukámra az fix.