Süketnéma {Larry Stylinson}

43.

-Szeretlek, tudod? - kérdeztem. Mosolya a füléig ért, határozottan bólintott és egy hosszú, mámorító csókot nyomott az ajkaimra.

-Színpadra! 

---

Elképesztőek voltatok tegnap este! Köszönjük, minden hálánk a tiétek! L.

A banda hivatalos oldalára nem csak én, hanem Liam és Zayn is írt egy hálás szöveget. Mondhatom mindannyiunk nevében, hogy a tegnap este után egyikünk sem akar lemondani az álmáról. A közös álmunkról. 

-Na, most már veszek egy autót! - kiáltott fel Z, mire úgy megugrottam, hogy lefordultam az ágyról. Ezen persze ő röhögött, nekem viszont kevésbé volt vicces, hiszen nem csak a könyököm, de még a fejem is előszeretettel találkozott a padlóval -hiába a puha szőnyeg, az most nem ért semmit...

-A szívbajt hozod rám... - morogtam. A szobájában lustálkodtunk, én az ágy egyik végén, ő a másikon, a telefonunkba estünk. Biztos vagyok benne, hogy ő a rajongói üzenetekre válaszolgatott, azért jött a hirtelen ötlet, hogy vegyen egy autót. Én viszont, miután kitettem a posztot arra vártam, hogy Harry végre felébredjen és át tudjam magamhoz csalni. 

-A szöszivel kéne valamikor beszélni - gondolkozott hangosan. Hosszasan sóhajtva léptem be az üzeneteimbe.

-Még mindig nem tartom jó ötletnek - köszörültem a torkom.

Baby, ébredj már fel! Hiányzol =( -Én

-De, ha Harry nem lenne ilyen, akkor jó ötletnek tartanád? - vonta fel a szemöldökét, miközben felém fordult. 

-Igen - biccentettem. 

-Mi lenne, ha megkérdeznénk őt is? 

-Mármint Harryt? - értetlenkedtem. 

-Igen. Szerintem itt az idő elengedni a kezét. Hiszen hamarosan tizennyolc lesz... - bólogatott tudálékosan. 

-Fél év múlva - emeltem égnek a szemeimet.

-Na! Az mindjárt itt van! - tárta szét a karjait, miután a hátára gördült. -Valld be, Niall erősítené a bandát.

-Ez így van. Majd meglátjuk, mit mond - hagytam rá. Felesleges lenne vitába szállnom vele, mert én még mindig szeretném, ha Niall ugyanúgy figyelne Harryre, mint eddig tette. 

Itt az ideje felkelni! -Én

Éppen, hogy el tudtam küldeni az üzenetet, az ágy besüppedt köztem és Zayn között, és ezúttal ő zúgott le az ágyról ijedtében. 

-Harry! - kiáltottam fel boldogan, és csak fél szemmel élvezkedtem Z fájdalmas grimaszán. 

"Azt írtad, hiányzom." jelelte a göndör és csücsörítve hajolt felém. Magamra rántottam és elégedetten tapadtam az ajkaira.

-Ezt miért az én ágyamban kell?! - nyafogott Zayn, miközben visszafeküdt az eredeti helyére. -Könyörgöm, hajnalban értünk haza! Azóta nem telt el nyolc óra, hogy tudtok ennyire egymásra akadni?

-Zayn, fogd már be! - hurrogtam le, szándékosan mondva a nevét, nehogy Harry azt higgye, hogy hozzá beszélek. Kezeim a csípőjére csúsztak, míg ő a hajamba túrva nyomott egy puszit az orromra.

-Ugye nem mellettem fogtok dugni? Mondd, hogy ez nem az előjáték! - szemeimet forgatva fordítottam a fejem a mellettünk vergődő fiúra, erre pedig Harry is követte a mozdulatot. 
-Most mi van?

-Tudod merre van az ajtó - mosolyodtam el angyalian. A szemei tágra nyíltak és egy pillanatra még a száját is eltátotta, ám ez nem tartott sokáig, a felháborodás fintora gyorsan az arcára szökött.

-Na nem! Azt már nem! - kiáltotta és megragadta Harry vállait. 

-Hé! - olyan gyorsan rángatta le rólam, hogy se Harrynek, se nekem nem volt időnk erősebben kapaszkodni egymásba. Zayn egészen magához húzta a göndörkét, így egyedül maradtam az ágy szélén.
-Add vissza a pasimat! - kértem őt sértetten, mire egy gonosz, de játékos mosolyt villantott rám és kezeivel-lábaival közrefogta Harryt. 

-Ő most már az enyém! - nevetett azzal a tipikus, gonosz nevetéssel. 

-Zayn! - hitetlenkedtem. 
Harry felém fordította a fejét és tettetett félelemmel küldött egy segélykérő pillantást. Aztán visszafordult az őt ölelő sráchoz és valahogy felküzdötte az egyik kezét az arcuk közé.

-Mit csinálsz? - kérdezte Z kíváncsian és, gondolom azt várta, hogy majd jelelést láthat, de nem ez történt. Hátrarántotta a fejét, mikor Harry megpöckölte az orrát. -Mi a szar?! 

Hangosan nevetve ingattam a fejem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve melléjük másztam és átöleltem mindkettőjüket. A lábam a derekukon feküdt, kezeimmel pedig Zayn hátát ragadtam meg, míg Harryéhez a mellkasom simult. Szegény, ő lett a szendvics tölteléke...

-Okééé... - nyögte Zayn egy kis idő elteltével és mozgolódni kezdett, azonban rászorítottam a lábam, megakadályozva a tervében. -Na!

-Mint egy igazi család! - sóhajtottam vigyorogva. Z ijedten igyekezett hátrálni.

-Nem! Nem! Segítség! - kiabálta. Rajtam volt a sor, hogy gonoszan felnevessek.