Leiner Laura Könyvei <3

Idézetek a könyvből 3. SzJG

- Szia, Reniii! - ölelt meg hátulról valaki. Éreztem az alkohol szagot, úgyhogy egy pillanat alatt
kihúztam magam a karok közül, és a konyhapultig hátráltam. Gomba nem volt józan, ezt a szagából
éreztem, és a nézéséből is rögtön láttam.
- Szia - köszöntem, és magamra erőltettem egy mosolyt, miközben folyamatosan az ajtót lestem.
- Meg se ölelsz? - vihogott furán.
- Hát. Inkább nem, ha nem gond - motyogtam. A zene üvöltött, a hangzavar őrületes volt, és ketten voltunk egy helyiségben Ajaj.
- Szilveszter van. A minimum, hogy megcsókolsz éjfélkor - vigyorgott. - És éjfél van - csapott a karjára. Nem volt rajta óra
- Negyed tizenkettő - sziszegtem kínosan.
- Na és? - kiáltotta röhögve. Na jó, totál el volt ázva. A francba.
- Gyere, menjünk vissza inkább a többiekhez - tanácsoltam erőtlen hangon.
- Minek? - húzta fel a fél szemöldökét.
- Mert ott jobb - vágtam rá ösztönösen.
Gomba vihogva megbotlott, és megint felém lépett.
- Tudod. Cortezzel járok - dobtam be végső elkeseredésemben az adu ászt, ami normál esetben
működött volna. Csak sajna nem jutott el Gomba tudatáig. Ráadásul túl kellemetlen volt a szitu
ahhoz, hogy felfogjam a kimondott szavaim súlyát vagy azt, hogy mennyire jól hangzik ez így.
Cortezzel járok. Wow!!!
- Nincs itt. Amiről nem tud, az nem fáj - hebegte, de alig tudtam kivenni, mit mond.
- Na jó, én mentem - ráztam meg a fejem idegesen, és az ajtó felé indultam. Gomba elkapta a karom, a szorítása fájt, és hirtelen annyira leblokkoltam, hogy nem tudtam reagálni. Folyamatosan
rángatott, én megpróbáltam kitépni a karom a keze közül, de erősen fogta, és a szorításától a bőröm is megcsavarodott. Az égő érzéstől felszisszentem.
- Hé - kopogtatta meg a vállát hirtelen Kinga. Gomba ködös pillantással, kissé lassan reagálva hátrapillantott. - Ha már ennyire gyáva féreg vagy, hogy lányokkal viaskodsz, keress egy erősebb
ellenfelet. Te nyomorult - ordított rá dühösen. Aztán a bal öklével belevert Gomba arcába, aki azonnal elengedte a karom, amiről egyébként megfeledkeztem döbbenetemben.
- Mi a...? - kapott Gomba az orrához. Vérzett. Ahogy felfogta az ujján pirosló vékony vércsík jelentését, rögtön elborult az agya, és megindult Kinga felé. Ész nélkül felüvöltöttem, és megragadtam a karját, mielőtt még olyat tenne, ami abszolút elfogadhatatlan és amire nincs mentség.
Gomba kirántotta magát a kezemből, és komolyan azt hittem egy pillanatig, hogy megüti Kingát.
Talán így is történt volna, ha Zsolti be nem lép az ajtón, és döbbent fejjel ránk nem néz. Én a karomat
dörzsölgettem, Gomba orra vérzett, és éppen Kingára emelte a kezét.
- Na, ember, most véged van - fogta fel Zsolti a látottakat, és eldobta a kezében tartott chipses tálat.
Egy pillanat alatt ráugrott Gombára, akinek a reakcióideje lassú volt, úgyhogy mindketten a földre
zuhantak, és ott kezdték ütni egymást.
- Csinálj valamit! - kiáltottam Kingára rémülten, aki csak bosszankodva rázta a fejét.
- Most miért kellett közbeszólnod? Meg tudom magam védeni - sziszegte a földön hempergő
Zsoltinak bosszúsan, aki nem tudott válaszolni. Mivel éppen a fejét ütötték.
- Kinga! - üvöltöttem idegesen, merthogy ennek nem volt itt az ideje. Mármint hogy erős lányt
játsszon, amikor a barátja éppen bunyózik.
- Miért kiabáltok? - állt meg a konyhaajtóban Bálint, aztán elkerekedett szemekkel nézett a
padlóra. Zsolti és Gomba a rúgkapálózásban félrelökték az asztalt, ami felborult, és minden süti meg
üdítő a földre zuhant.
- Bunyóóóó! - kurjantotta a kilencedikes srác örömmel. Na, kösz, ő is sokat segített.
Aki csak tudott, benyomult a helységbe, és vadul szurkoltak, hogy ki üssön kit. Virág döbbenten állt
az ajtóban, aztán Ricsi félretolta, és berohant a konyhába. Végre, egy értelmes ember. Azonnal
lefogta Gombát, aki dühödten próbálta kitépni magát. Én Kingával együtt Zsoltihoz pattantam, és
felsegítettük. Csapzott volt, a pólója elszakadt, és totál kipirult.
- Jól vagy? - suttogtam rémültem.
- Ja - tanulmányozta az öklét, ami felhorzsolódott.
- Kösz - suttogtam könnyes szemmel, felváltva nézve Kingára és Zsoltira. Merthogy az egész
miattam kezdődött...
- Mutasd - fogta meg Kinga a karom, amin piros folt mutatta azt a helyet, ahol Gomba
megszorított.
Virág egy vizes konyharuhát hozott nekem, amit rátekertem a karomra, közben meg őrült üvöltözés
kezdődött. Kinga önkívületi állapotban fröcsögött Gombának olyasmiket, hogy „vadállat" meg „hogy
merészel kezet emelni lányra". A dobos nem reagált, az orrával volt elfoglalva, aztán Ricsi egy
mozdulattal nekilökte a fiút az együttes többi tagjának, akik elkapták.
- Húzzatok innen! - mondta idegesen, és a hangsúlyától megfagyott a levegő a helységben.
Szó nélkül, Gombát támogatva mentek kifelé. Mindenki félreállt, és némán utat engedett nekik. Az
ajtócsapódást követően aztán egyszerre kezdtek beszélni, sztorizgatni arról, ki mit látott, pontosan
hogy történt, végül Dave győzött, és megmutatta azokat a képeket, amiket Bálint feje fölött a
telefonjával készített.
- Sajnálom, hogy bajt okoztam - mondtam halkan, és szavaimat Kingának, Zsoltinak és Ricsinek
címeztem.
- Jól vagy? - kérdezte Zsolti a karomra pillantva, szándékosan nem reagálva a bocsánatkérésemre.
Azt hiszem, természetesnek vették, hogy kiállnak mellettem. Mindannyian. Ez annyira meghatott,
hogy csillogott a szemem a könnyektől.
- Aha - motyogtam az arcomat dörzsölve.
Zsolti biccentett, aztán hitetlenül Kingára meredt.
- Te betörted az orrát?
- Be - bólintott Kinga még mindig fújtatva.
Zsolti büszkén átölelte, mire mind felröhögtünk.