A fájdalom figyelmeztet a veszélyre és emlékeztet, hogy élünk, hogy még érzünk. (...) Mi van, ha a magány a legrosszabb fájdalom? Mi van, ha a fájdalom megosztása összeköt másokkal és emlékeztet rá, hogy amíg tudunk érezni, nem vagyunk egyedül?

Mindörökké c. film






Ariana tényleg jár a svéd sráccal. Nem gondoltam volna, hogy elmegyek a rég nem látott menyasszonyomhoz és úgy találok rá, hogy egy srác ölében ül, a srác pedig védelmezően tartja a derekánál fogva. Én nekem kéne Arit a derekánál fogva tartani és nekem kéne esténként arcát simogatva elaltatnom.

Idegesen berontottam a házunkba és bevágtam magam mögött az ajtót, ezzel megzavarva a többiek film nézését.

-Minden rendben?- kérdezte Harry. Felállt a kanapéról és felém jött, de én mit sem törődve vele feltrappoltam a szobámba és bezártam az ajtót.- Nem fojthatod el minden érzésedet!- kiabált Harry az ajtó túlsó oldaláról.

-De megpróbálhatom!- kiabáltam vissza. Hallottam ahogyan Harry letrappol a lépcsőn. Levetődtem az ágyra és feloldottam a telefonom. Írtam egy SMS-t Paulnak.

A terv meghiúsult, Ari tényleg jár a svéd gyerekkel!- ledobtam a telóm mellém.

-Megvan!- kiabálta Harry a nappaliból. Ugye nem az amire gondolok. A léptek egyre közeledtek az ajtóm felé. Majd a kulcs zörgése a zárban. Megforgattam a szemem és hagytam had jusson be. Addig úgy sem nyugszik.

-Elmondhatnád végre mi van!- jött be az ajtón Harry, majd visszazárta kulccsal és a sajátom és a pót kulcsot is zsebre vágta.- Mondjuk kezdjük ott, hogy hol voltál?- leült mellém az ágyra.

-Arihoz mentem!- Harrynek kikerekedtek a szemei.

-Mi volt ott?

-A szoba ajtaja nyitva volt, így gondoltam bemegyek! Be is léptem, gondoltam szólok, hogy beléptem, de aztán megakadt a szemem valamin. Ariana a svéd srác ölébe ült. A másik srác, akit a tesójának hívott, pedig vele szemben ült és teljesen lesokkolva nézett rájuk- mintha azt jelentették be volna, hogy gyerekük lesz. Persze ezt már Harry előtt inkább nem mondom ki, még szívrohamot kapna. (Ahogy én is!)

-Én még mindig kételkedem, hogy járna azzal a sráccal! Nem érthettél valamit félre?- felnézett rám. Az ő szemében is látszott az, amit én is érzek. A csalódottság! És tudom, hogy ő is csak próbálja elhitetni magával, hogy minden rendbe jöhet kettőnk között.

-Biztos, hogy nem néztem félre semmit! A srác a derekát karolta át. Teljesen élethű képet kaptam vissza!

-Haver, én hiszek neked!- Harry felállt az ágyról és elindult ki a szobámból. Kinyitotta kulccsal a zárat, majd visszafordult.- De a húgomban is hiszek és túl sokat jelentesz neki te, hogy megcsaljon!- a kulcsom a szekrényemre tette és kilépett a szobából.

>Ariana szemszöge<

-Csókold meg Manst, miután kiszálltam az öléből!- rávillantottam az ördögi mosolyom, majd elkezdtem kikecmeregni Mans öléből.

-Nem köszi! Tessék!- levette a pólóját, majd nekem adta.

-Ahjj... Pedig mióta ismerlek csak erre vártam!- mondta Mans lehajtott fejjel, belőlem pedig kitört a nevetés.

~~~~

Miután Mans elment rávettem magam, hogy menjek el a fiúkhoz. Vagyis nem rávettem, csak kijelentettem Frankienek, hogy elmegyek.

Lassan sétáltam már az ismerős utcákon. A ház elé érve remegő kézzel kopogtam az ajtón. Kicsit... nem ideges vagyok, hanem inkább félek, hogy mit fognak szólni. Lehet, hogy elküldenek azzal, hogy ennyi idő után, hogy képzelem, hogy ide merek állni, vagy valami ilyesmivel.

-Hello!- nyitott ajtót Liam. Mikor meglátott arcán tisztán látszott a meglepettség.

-Szia!- mosolyogtam rá, majd a nyakába ugrottam.

-Hiányoztál!- suttogta még mindig az ajtóban ölelkezve.

-Te is!- suttogtam vissza és arcom a nyakába rajtettem.

-Liam, ki az?- jött oda a vér szerinti bátyám is. Odamentem hozzá és őt is megöleltem.- Ari, hogy-hogy itt vagy?

-Nem látogathatlak meg titeket?- kérdeztem míg bementem a nappaliba.- Mizujs errefelé?- érdeklődtem felőlük. Leültünk a kanapéra.

-Semmi, a szokásos! De te mesélj, csak a hírekből hallunk rólad és a felét nem nagyon hisszük el!- Liam átkarolt és úgy mondta el a mondat végét.

-Hát a hírekből csak az nem igaz, amit a szerelmi életemről írnak!- vontam meg a vállam.

-Szóval ami a svéd gyereket illeti, az nem igaz?- kérdezte Harry. Megráztam a fejem.

-Csak barátok vagyunk!- a fiúk bólogattak.- A többiek hol vannak?

-Louis a fiával van! De Niall azt hiszem a szobájában van!- bólintottam, de Li megráztam a fejét.

-Nem, Niall körülbelül egy órája ment el és eléggé morci volt!- talán azért, mert Paul nem mondta el neki? Vagy?

-Miért volt az?- kérdeztem rá hátha ők tudják.

-Nem tudjuk!- legyintett Harry. Szóval hazudik... Csak akkor szokott legyinteni ha ideges...

Fél órával később csapódott az ajtó és Niall száguldott át a szobán.

-Hé, morci! Nem akarsz maradni?- szólt utána Liam.

-Nem!- szólt vissza a lépcső tetejéről.

-Itt van Ari is!- mondta most Harry.

-Üdvözlöm!- ezzel becsapta maga mögött az ajtót, de mintha a szívemre csapta volna rá az ajtót. "üdvözlöm" fejemben visszhangzott ez a szó. Nem ez a nyolc betűt vártam, mikor végiggondoltam, hogy mi hangozhat el az újratalálkozáson.... Mondjuk mit vártam? Kilépek az életükből és két éven keresztül nem vagyok képes hírt adni magamról. Szörnyű ember vagyok!

-Jól vagy Ari?- kérdezte aggódva Hazza. Bólintottam csak.

-Szerintem én most haza megyek!- felálltam a kanapéról és a kijárat felé mentem.- Jó volt újra látni és hallani titeket!- magamra erőltettem egy mosolyt, majd kiléptem a házból.




Halihó! Most megint nincs túl sok mondani valóm, csak egy pár fontos kérdésem!

Kérdés: Szerintetek mi fog ez után történni? Rájön Niall, hogy Ari nem csalja meg? És Ari mit fog csinálni? Együtt lesz még valaha a két fiatal énekes?

Puszi: 🙊Fanny




My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~Read this story for FREE!