Prológus

172 3 3

Kábultan tekintek végig az előttem elterülő tömegen. Nem ezt az életet képzeltem el magamnak. Kislányként, nem arról álmodoztam, hogy 21 évesen egy bárban fogok dolgozni, ahol mindent el kell tűrnöm, ha szükségem van még a fizetésemre. Akkor még azt hittem, hogy minden tökéletes az életemben.Viszont hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Tudtam, hogy van egy bátyám valahol a világban, de hiába kérdeztem a szüleim felőle, semmit sem árultak el róla. Azt mondták, hogy jobb, ha nem ismerem meg, mivel csak veszélyt hozna rám és ők nem akarják ezt. De milyen szülő az, aki megtiltja a gyermekének, hogy megismerje a testvérét? Szerintem kegyetlen. Nem számít, hogy mit tett, milyen ember, hiszen a véred és akkor is szereted, ha tudod, hogy nem helyes. Én így vagyok vele. Nem tudom, hogy ki ő. Semmit sem tudok róla, azon kívül, hogy idősebb tőlem, de elhatároztam, hogy megkeresem őt, bármi áron. Éppen ezért dolgozok ezen az átkozott helyen, ahová legszívesebben sosem tettem volna be a lábam, de kell a pénz, így muszáj volt. Egyedül már nem olyan könnyű az élet. Már nem számíthatok a szüleim segítségére, mivel távozásom óta nem is kerestek. Beletörődtek, hogy nem állíthatnak meg és ha még kicsit is fontos vagyok nekik, akkor elengednek, hogy azt tegyem, amit tenni szeretnék, a támogatásuk nélkül.

Két éve jöttem el és dolgozom ezen a helyen, ahol nap, mint nap részeg idióták kell kiszolgálnom, akik közben még undorító megjegyzéseket is tesznek rám. Eleinte nehezen viseltem őket, de mára ez teljesen megváltozott. Hozzászoktam, pedig tudom, hogy sosem lenne szabad ilyet tennem. De az ember olyan dolgokra is képes, ha valamit nagyon szeretne kideríteni, ami nem mindig helyes. Bármit megtennék, hogy megismerjem őt, viszont még mindig semmit sem tudtam meg róla, de sosem fogom feladni. Tudom, hogy van valaki a világon, aki segíteni fog nekem. Tudom, hogy egy nap szemtől szembe állhatok vele és hosszú idő után megismerhetem, csak ki kell várnom azt a napot.

- Lettie! – kiáltja a nevem Zack. – Mi lenne, ha segítenél nekünk és nem csak állnál és bámulnál ki a fejedből, sokan vannak – morogja, idegesen.

- Bocsánat – pillantok rá, mire dühös tekintete meglágyul, majd apró mosoly keretében fordul vissza a várakozó pasihoz, aki már így is többet ivott a kelleténél.

Sosem gondoltam volna, hogy ezen a helyen fogok barátokra lelni, de tévedtem. Annak ellenére, hogy néha dühösek rám az elbambulásom miatt, szeretnek és mindenben támogatnak. Még a segítségüket is felajánlották, amit én kedvesen visszautasítottam, hiszen ezt az utat egyedül kell végigjárnom. Természetesen örülök, hogy segíteni akarnak nekem, de számomra a biztatásuk is elég. A tudat, hogy nem vagyok egyedül nekem elég.

Már egy órája keményen dolgozok, megállás nélkül, amikor ismét hatalmába kerít az érzés, hogy valaki figyel. Egy hete minden egyes nap, ugyanabban az órában érzem, hogy valaki követi a mozdulataim. Erről még senkinek sem szóltam, mivel úgy érzem, hogy ezen a helyen ez 'normális' dolog, de megrémiszt. Sóhajtva nézek körül a tömegben, mire meg is akad a szemem egy idősebb pasin, aki egyenesen engem bámul. Összeszűkült szemekkel próbálom kideríteni, hogy miért is teszi ezt, hiszen nem részeg. Látom rajta, hogy józan. Olyan, mintha csak azért jönne be a bár ajtaján, hogy engem nézhessen. A lebukása sem rémisztette meg, inkább felbátorította és most már nem csak bámul, ha vigyorog is. Idegesen sütöm le a szemeim, majd lélegzek fel. Mi a fenét akarhat tőlem?

- Hé – teszi a vállamra kezét Zack – minden rendben, kicsit elsápadtál? – kérdi aggódva.

- Lettie, nem akarlak megijeszteni, de az a pasi ott – mutat az illetőre – téged bámul, napok óta – lép a másik oldalamra Nina.

- Milyen pasi? – mordul fel Zack. – Miért bámul téged? – kérdi a szemembe nézve.

- Nem tudom – suttogom. – Fogalmam sincs, hogy miért teszi ezt, de megrémiszt vele. Tudom, hogy szólnom kellett volna nektek, de már egy hete érzem, hogy valaki figyel, de eddig sosem tudtam kiszúrni a tömegben, mostanáig – sóhajtok fel.

- Szólnod kellett volna – morogja Zack. – De – fogja kezei közé rémült arcom – nem árthat neked, hiszen te itt vagy, ő pedig méterekre tőled. Ha mégis közelebb jönne hozzád, akkor megvédlek tőle, rendben?

- Köszönöm – erőltetek halvány mosolyt magamra. Tekintetem újra a pasira irányítom, mire felemeli a kezét és magához int. Tisztában vagyok vele, hogy ez nekem szól, de bármire képes lennék, ha valakit rá tudnék venni, hogy kiszolgálja őt helyettem. – Zack, magához hívott – pillantok kék szemeibe.

- Eszed ágába se legyen kimenni hozzá – rázza meg a fejét – majd én megkérdem tőle, hogy mit szeretne – teszi hozzá és indul el.

Tekintettemmel követem a mozdulatait, míg el nem ér az asztalhoz, ahol a fickó ül. Látom, hogy valamit mond neki, de nem tudom kivenni, hogy mit, ahhoz tudnom kéne szájról olvasni, amit még nem sajátítottam el, pedig most jól jött volna. Zack felvont szemöldökkel hallgatja mondandóját. Miről beszélhetnek? Viszont nincs több időm őket bámulni, mivel újabb rendelőm van, így figyelmem rá irányítom.

- Mit adhatok? – kérdem vigyorogva, borravaló érdekében. A részeg pasi motyog valamit, amit nagy nehezen sikerül megértem, így gyorsan elkészítem, majd elé helyezem a rendelését. – Parancsoljon.

- A maradék a tied, cicám – kacsint rám, majd tűnik el a tömegben.

Undorodva teszem zsebre az én részem, majd fordulok vissza az asztalhoz, ahol már senki sem ül. Tekintetem kíváncsian kapkodom a tömegben, de sehol sem látom az ismeretlen személyt. Tudom, hogy ennek örülnöm kéne, hiszen elment, ami azt jelenti, hogy már nem lesi a mozdulataim, de mégis van egy olyan érzésem, hogy mondani szeretett volna valamit. Miért bámult volna, ha nem így lenne? Kezeim a pultra támasztom, majd újból felnézek, hátha még elcsíphetem távozó alakját, de csak Zack tűnik fel előttem.

- Nem tudom, hogy mit akar tőled ez a hapsi – áll meg előttem – de azt mondta, hogy tud valamit, ami téged is érdekelne. Ha kíváncsi vagy rá, akkor holnap menj el erre a címre és megtudhatod, hogy mi az – csúsztat elém egy papírt. – De Lettie, nekem nem tetszik ez az egész – ráncolja a homlokát. – Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne elmenni erre a találkára.

Én sem érzem valami jó ötletnek, de kíváncsi vagyok rá, hogy mit tud vagy miről szeretne velem beszélni. Mi van, ha köze van a bátyámhoz? Annyi kérdésem van már most, amire csak akkor kaphatok választ, ha holnap elmegyek erre a helyre, ami London puccosabb részén található, messze az otthonomtól.



Sziasztok! Tudom, hogy páran, akik már olvasnak tőlem felteszik a kérdést minek még egy mikor a jelenlegi történeteimbe sem hozom rendesen a részeket? Ezért nem kell aggódni, ez a történetem nem most íródott, bár nincs befejezve, csak négy rész van megírva, de az éppen elég addig, hogy befejeződjön az érettségi időszak. Remélem tetszeni fog nektek és nyomon fogjátok követni Lettie életét. Köszönöm, hogy benéztél!

Csak egy küldetés, vagy több? - HSRead this story for FREE!