What I like about you - Ashton Irwin fanfic

15.rész

Még mindig nagyon rossz ötletnek tartom ezt a hülye tervet, de már semmit sem mondhatok hiszen igaza van. Nem próbáltam meg tagadni sem, amikor kijelentette és utána sem, már úgysem érdekelné, ha nem szeretnék benne lenni ebben a hülyeségben. Idegességemnek köszönhetően pedig valahogy túléltem a nap hátralevő részét, bár még fáradt voltam, de aludni képtelen lettem volna. Este sem fog menni, ezt már előre látom, ahogy azt is, hogy ez nagyon nem fog jól végződni és van egy olyan érzésem, hogy nem Ash miatt, hanem miattam.

- Liz! - állok meg a szekrénye mellett. - Muszáj veled beszélnem, már azt hiszem, hogy megőrülök és biztos vagyok benne, hogy a ma este után nem fog tőlem messze állni.

- Tudod, utálom ezt a helyzetet, de egyben rohadtul élvezem is - pillant rám, miközben tovább matat a szekrényében. - Most először nem én kérek tőled tanácsot pasikkal kapcsolatban, hanem te, neked van szükséged a véleményemre, amitől végre igazi barátnőnek érzem magam.

- Szóval, akkor menjünk már és történjen valami - türelmetlenkedem. - Egyedül vagyok otthon, szóval mehetünk hozzám, az úgyis közelebb van - adom a tudtára.

Nem vagyok jó az ilyen beszélgetésekben, fogalmam sincs, hogy kell elkezdeni vagy akármi, hiába hallottam már egy csomót Liztől. Az nem olyan, mintha én magam mondanám. Nehéz az érzésekről, félelemről beszélni főképpen úgy, hogy még te magad sem vagy benne biztos teljesen, de érzed, hogy lassan kikészít az egész szituáció. Én lassan már ott tartok, hogy legszívesebben eltűnnék, viszont van egy vad énem, aki semmi mást sem akar, csak belemenni abba, hogy legyünk barátok, de néha amikor úgy érezzük, hogy a másiknak szüksége van ránk, akkor kicsit többek. Képes lennék ebbe belemenni? Képes lennék rá azért, hogy megőrizzem az épp eszem? Ezzel segítenék magamon, vagy csak rontanék a helyzeten? Mindkettőre van esély. Ezzel egyedül már nem tudok megküzdeni. Szükségem van valakire, valakire aki biztat, aki elmondja, hogy szerinte mit kellene tennem, valaki aki megpróbálja velem elhitetni, ha belemegyek és teljesen más leszek nem fogom a padlón végezni, még ha ebben ő sem teljesen biztos. Ez a személy pedig nem más, mint Liz.

- Oké, most hogy kirohantuk magunkat - sóhajt fel Liz - elmondod mi a baj?

- Őszintén? Már én magam sem tudom, hogy mi a bajom. Várjuk, de tudom, viszont azt kívánom bárcsak ne tudnám, bárcsak ne létezne a probléma vagy legalább tudnék rá egy megoldást. De erre nincs megoldás, mert képtelen vagyok kiverni a fejemből. Nem tudom kizárni, érted? Megpróbáltam, de mindig ott van előttem, ahogy megcsókol vagy hozzám ér. Pedig igazából még hozzám sem ért, olyan módon, akkor miért érzem azt, hogy megőrülök a közelébe? És miért félek ennyire ettől az éjszakától? Nem is attól tartok, hogy ő csinál valamit, hanem magamtól. Magamtól félek, mert tudom, hogy mit képes kihozni belőlem és egy ágyban vele, nem biztos, hogy a legjobb ötlet számomra...

- Mi? - nyílnak nagyra Liz szemei. - Éjszaka? Egy ágy? Egy pillanat, jól értem, hogy te ma vele tervezel aludni? - vonja fel a szemöldökét aggódóan, bár én felfedezem a szemében csillogó örömöt is, hiszen a barátnője végre bepasizik vagy mi a francot csinál. Én is tudni szeretném mi a francot teszek. - Te ebbe belementél?

- Nem akartam, de lefagytam és nem tiltakoztam és Asht nem könnyű meggyőzni, hogy nem jó ötlet... Meg a francba is nem aludtam két napja. Már mindent megpróbáltam, de nem megy... ez is egy próba, lehet beválik lehet nem, de ha meg sem próbálom, akkor sosem derül ki.

- Te akkor ma éjjel Ashton ágyába fogsz aludni? - próbálja elrejteni a mosolyát.

- Aha, asszem, de ennek nem kell ennyire örülni. Egyáltalán nem. Hiszen a francba is mi csak barátok vagyunk - nyögök fel egy párnát magamhoz ölelve.