1. fejezet. Nagyi Öröksége

554 8 10

1.Képet készítette: beccaelle! Köszönet érte!!



Köszönet mindenkinek aki a Szövetséget olvassa! És valami formában hozzá szólt,ami  sokat jelent számomra! Ha valahol hibát találtok szóljatok. Hétköznap dolgozom,hétvégén tudok csak írni. Bocsánat ha az ötödik fejezet rövid lett, de egy betegség miatt kimerülés szélén álltam éppen akkor. Igyekszem többet írni!  Várom a véleményeket!!!

 Igyekszem többet írni!  Várom a véleményeket!!!

Zuhogott az eső. Harmadik napja, megállás nélkül szakad. Néha abba maradt, majd felhőszakadás zúdult a nyakunkba, mint ma is. Múlt héten fent jártam a padláson, hogy minek azt én sem tudom. Úgy éreztem, hogy valami arra késztet másszak fel a létrán, és keressek, kutassak. Két óra keresgélés után rábukkantam, amit tudat alatt kerestem. A nagymamám cuccai voltak azok.

Piszkosan, tele pókhálóval másztam le, anyu nagy örömére egy kisebb ládával a kezemben masíroztam be a szobámba. Elfeledkeztem róla, napokig nem is nyúltam hozzá

  Egy hét múlva jutott rá időm, hogy megszemléljem a ládikát, miféle titkot rejtett bele a nagyanyám. Mert titkai és furcsa titokzatos meséi azok voltak neki. Húsz évvel ezelőtt távozott el közülünk, titokzatos módon.

    November közepén múltam tizennégy, amikor, váratlanuleltűnt, majd egy hét múlva egy titokzatos férfi jött el hozzánk közölni, mitörtént vele    

Gondolkodtam, hogyan tudnám kinyitni, mikorhirtelen ötlettől vezérelve, leporoltam így akadt meg a kezem a kulcson, mely rávolt ragasztva az oldalára. Por szállt fel belőle. belekotortam a láda tartalmába, képek és cikkek voltak benne egy füzetbe csúsztatva . Amint rápillantottam a képekre,   rögtön bevillantak a nagyi furcsa meséi, amelyet nagy szeretettel mesélt este, lefekvéskor, amikor már csak a kis mosolygós pillangó világított, konnektorba dugva.

Letettem a füzetet, kivettem a naplót, ahogy felemeltem, valami megcsillant benne. Azután észrevettem a többi kisebb tárgyat, melyek a láda mélyén feküdtek csendesen.Nem hittem a szememnek.  Egy beléptető kártyát tartottam a kezemben . A szövetség tagjai számára,akik titkot őriznek az idegenek kilétéről. Nagymamám fiatalkori képével.  A dátum is megdöbbentő volt. 1950. Találtam mellette egy telefonszámot, a kezem bizseregni kezdett, már-már tárcsáztam, de valaki azt súgta , még ne tegyem meg.  Helyette elmondok egy történetet, mely felvillant a mélyből, mesét, melyt ő mesélt el nekem kiskoromba.

Újból a szobámban találtam magam, a sötétben. Paplan alatt vacogtam, csak a mosolygós pillangót figyeltem. Hallottam a nagymamám dallamos hangját. Ezeknek az estéknek, különös hangulatai voltak. A nagyi számára ezek olyanok voltak, mint egy szertartás.

Leült az ágyam szélére, ami jó széles volt, jól elfértem benne. Virágos vagy állatfigurás ágyneműim voltak, javarészt mindig tőle kaptam. Egyszer kaptam egy különlegeset, amelyet nagy-becsben tartottam. Néha húzta fel anyu számomra, ez a különleges nap, Karácsony volt. Hatalmas, aranyos zöld ufó virított rajta. Mai napig megvan a nagy-becsben tartott ágynemű.

A Szövetség.I. A Vírus!Read this story for FREE!