-Nem! - a pultra hajtottam a fejem és igyekeztem megnyugtatni magam, hogy valószínűleg mindenki részeg volt és nem velem foglalkozott.

-Fél kettőkor megint eltűntetek két lány kíséretében, mint kiderült, ti zártátok be a mosdót - békülékenyen felnevetett és elvette előlünk az üres poharakat. -Mindegy. Elnézem, mert vizsgáztatok a héten és biztosan nem volt könnyű. De most már húzzatok innen - amikor az ajtó felé mutatott és kifejezéstelenné vált az arca, nagyot nyelve álltam fel és rángattam magammal Zaynt is.

-Nem hiszem el, hogy ennyire berúgtam - motyogtam csalódottan. Komolyan végig mutogattam Harry képét azt kiabálva, hogy ő az enyém, és aztán megfarkaltam egy csajt? És előtte is?
Soha többet nem iszom. Viszlát alkohol, szakítok veled.

-Semmi másra nem vágyom, csak az alvásra - Z elővette a telefonját és rendelt egy taxit a klub elé. Ameddig várakoztunk, leültünk a járda szélére és próbáltuk önerőből fent tartani a fejünket.

-Zayn - kezdtem rekedten. Mélyet sóhajtottam és összeszedtem a különböző idegszálakon ugráló gondolataimat. -Felejtsük el a tegnap estét.

-Nem is emlékszem semmire! - felelte felháborodva. Kérdőn fordultam felé, mire féloldalasan elmosolyodott jelezve, hogy vette a célzást. Hálásan meglapogattam a hátát és feltápászkodtam a járdáról, mikor az autó megállt előttünk.

---

Álmosan, de már sokkal jobb állapotban görgettem a kezdőlapomon az egyik leghíresebb közösségi oldalon. Zayn mellettem még nagyban horkolt, alig látszott ki a takaró alól. Ásítozva nyomtam Anne oldalára, amin egy kép fogadott a tegnapi bálról, ahogy Adam a lány derekát átkarolva húzta magához egy csók (vagy csak a kép) erejéig. Mindkettőjük fején korona állt, feltételezem, ők lettek a bál király és királynő. A hozzászólásokban én is meg lettem említve, valamiért számítottam rá.

Mind tudjuk, hogy a királyi cím Tommot illeti:)) ~Diana 09:30

Louis szemét volt és lelépett. A korona Adamé. Ő legalább megérdemli. ~Anne 09:35

Egyébként csak engem nem lepett meg, hogy lelépett?XD ~Paul 09:45

Akarsz valamit, Howard?>.< ~Anne 09:46

Téged, királynőm:-P ~Paul 09:50

Louison sokkal jobban állt volna a korona. ~Olivia 10:50

Kopj le. ~Anne 10:52

Őszintén szólva, azt se tudtam, hogy jelölve voltam bálkirálynak. Legalább soha többet nem kell velük találkoznom. Ha még nagyobb szerencsém van, az országból is kiköltöznek és egy életre békén hagyjuk egymást.

Nyújtózkodva fordultam a hasamra és a könyökömre támaszkodva néztem meg az értesítőket. Hiába volt a helyváltoztatás, a következő pillanatban a fejem a padlón koppant, és még a szőnyeg sem tudott akkora védelmet adni, hogy ne érezzem magam totál károsnak. Az ok, amiért ilyen hirtelen gurultam le az ágyról egy kép volt, méghozzá az én oldalamon. És, hogy még fokozzam a saját hülyeségem, a képen Harry szerepelt.

-Basszus! - sziszegtem és tovább szitkozódtam, miközben a hozzászólások végéig görgettem. A legrosszabb, hogy még meg is jelöltem szerencsétlen fiút. Szerintem nem látta, vagyis, még nem küldött nekem üzenetet, hogy mégis miért voltam ekkora idióta, és nem is reagált a kép alatt, szóval...Mentem a menthetőt. Kitöröltem a posztot, sőt, eldöntöttem, hogy egy hétre még fel is függesztem magam.

Várjunk, miért csinálok ekkora ügyet egy képből?
Talán, mert azt a képet Harry küldte nekem. Csak nekem. Az enyém volt, én láthattam minden nap és voltam olyan barom, hogy elvettem magamtól ezt az elképesztő érzést, a bizalmat.
Hirtelen ért a felismerés, hogy már attól is féltékeny vagyok, ha az ismerőseim ránéznek. Utáltam a tényt, hogy mindenki látta a gyönyörű arcát, és tényleg mindenki. Még azok is, akik a sulis éveim alatt nem egyszer keresztbe tettek nekem. Ami miatt nyugodt tudok maradni, az a kép aláírás volt, amin józan ésszel nagyot mosolyogtam.

-Mit csinálsz? - felkaptam a fejem, Zayn nagyra nyílt szemekkel nézett le rám az ágy széléről. Ó, hogy még mindig a földön fekszem.

-Kényelmetlen az ágyad - krákogtam kínosan, miközben felültem.

-Mi van?! Komolyan ezt mondtad?! - felháborodva visszadőlt a párnára és morgolódva adta tudtomra, hogy talán soha többé nem feküdhetek be az ágyába.

-Csak hülyültem! - mondtam rémülten. Nincs kedvem a továbbiakban egy matracon, vagy ami még rosszabb, a kanapén aludni. -Leestem, mert annyira röhögtem a képeken, amiket feltettek rólad este - gyorsan megkerestem az említett fotókat és vigyorogva emeltem az arca elé, miután felmásztam mellé az ágyra.

-Ne! - ledöbbenve forgatta a telefonomat a kezében, hogy rájöjjünk, tényleg fejjel lefelé lógott a plafonról, vagy csak én nem tudtam használni részegen a kamerát.

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!