Elképzelted már valaha, hogy van egy másik éned, ami sokkal visszataszítóbb, mint gondoltad volna? Nem minden az, aminek látszik, még saját magadban sem lehetsz biztos, sem a tetteidben. Ha eljön az ideje, hogy szembenézz a legnagyobb félelmeiddel...
Rejtélyes zajok hangzottak fel az Anuki-sziget sűrű erdejében. Madarak, furcsa bogarak zümmögése, néhol pedig a szél játszott az egzotikus növények levelével, erőteljes suhanó hangokat kreálva. Homokos partján csapzottak a tenger hullámai, a hatalmas sós víztömeg habosan hordta magával az apró szemcséket. Az érintetlen tájat misztikus légkör tengte be, egyfajta kellemetlen, de mégis izgatott érzést keltve a betolakodók lelkében. A legelső partra szálló csapatra is ilyen hatással lehetett, viszont talán még nem sejthették, milyen rejtett titkok leselkedtek rájuk a dzsungel sűrű zöldjének mélyében.
A felfedezés Jenette Louis professzor, a fiatal, még tapasztalatlan tudós és pszichiáter kutatásának eredménye, ezzel az expedícióval végre kitörhetett a zöldfülű szerepéből és elismerést szerezhetett magának. Az egyetem, ahova járt sok esetben finanszírozta a törekvő diákok tanulmányi utazásait, hogy ezzel is inspirációt szerezhessenek.
Vöröslött már az ég alja, amikor partot értek. Felverték a sátrakat és aznapra nyugovóra tértek. A fiatal nőt szinte magába szippantotta az elszigetelt új világ aurája, már a partra szállás első pillanataiban. Akár új ismeretlen fajokra is rátalálhatott volna, leletekre, emberi élet nyomaira. Bizarr türelmetlenség uralkodott el egész lényén, de egy aggasztó tudat alatti szorongás is felmerült elméjének legmélyebb bugyraiban.
Másnapra tervezték a legelső felfedező túrát, a legénység felével és az önkéntes diákokkal.
A farengeteg belsejéhez közelítve a kis csapat minden egyes tagját elfogta egy különös lelkesedés, mégis volt ebben valami nyomasztó. Már két napja kutattak, amikor úgy döntöttek több néhány fős csapatra oszlanak a nagyobb siker reményében. Jenette végül nyugat felé indult el társaival. Nem járhattak messze a tengerparttól, mert madarakat pillantottak meg az égen. Sirályféleségnek tűntek. Viszont ami legjobban meglepte őket, hogy az ég szürkés füstbe burkolózott. Nem terjeszkedett ki túlságosan nagy területre és valószínűleg emberi tevékenység következménye lehetett, mivel az erdőtűz által létrejött sokkal kormosabb szokott lenni.
Minél közelebb értek a parthoz, annál biztosabbá vált, valaki más is tartózkodott ott rajtuk kívül. A növényzet megritkult és hamarosan megpillantották a tenger habjait. Szembesülniük kellett az előző feltételezés helyességével, amikor a homokban emberi lábnyomokra akadtak. Követték a kis bemélyedések rendezetlen sorát, ameddig egy düledező kunyhóra nem bukkantak. Rossz állapotáról, korhadt deszkái és lyukas teteje tettek tanúbizonyságot. Előtte egy jól megrakott tábortűz lobogott, megnyúzott állatok sültek felette, botokra tűzködve.
Óvatosan az épület mögé lopakodtak, de az eléjük táruló látványra talán még ők sem készülhettek fel megfelelően. Egy rongyos ruhába burkolódzott fiatal lány kúszott látótávolságukba. Tinédzer évei közepe tájékán járhatott, vörös haja háta közepéig lógott göndör fürtökben, szemei üres kékségben meredtek a távolba.
A tűz mellett közvetlenül feküdt egy baba, faleveleket pakoltak alá, így mint egy természetes párnát alkotva. Maga az élettelen játék meglehetősen ijesztőnek hatott, és ha egy tárgyat lehetne gonosznak nevezni, talán ez a darab vinné a pálmát. Hiszen a műanyag, amiből egykor megformázták emberi alkatú testét, össze-vissza repedezett, ezzel öregségéről árulkodva. Ruhái koszosak és szakadtak voltak, akár csak az őt birtokló lányé. Arcán a mosoly rég hátborzongató grimasszá vált, szempillái mind kiestek már, üvegszemei körül pedig megtelepedett kosz. A titokzatos nőnemű élőlény leült mellé és elkezdett enni.
Így a szigeten való tartózkodásuk célja megváltozott. A legnagyobb prioritás az új emberi létforma megközelítése és a vele történő kapcsolatteremtés lett.
Pár napos megfigyelés után több következtetést is le tudtak vonni az alacsony vörösről. Nem beszélt, állatias hangokkal tudott csak kommunikálni, tehát nagyon fiatalon kerülhetett a szigetre, korán elszigetelődött a civilizáció fogalmától. Más embereket nem találtak a területen, de még létezésük teóriájának bizonyítására sem volt semmilyen tárgyi bizonyíték. Semmilyen személyes holmi, vagy akármilyen más lelet, mi fizikai testükből maradhatott meg.
Drasztikus döntést kellett meghozniuk... Nem hagyhatták ott őt egyedül a vadon közepén. Elvegetált ezen a zord tájon, minek magányos uralkodójává vált, de eljött számára a visszatérés ideje. A kunyhóból minden használhatónak tűnő dolgot birtokukba vettek, ami lány körül forgó kérdésekre választ adhatott, hogy később több esélyt kaphassanak az eset megoldására. Mikor visszatértek Los Angelesbe, Jenette átnézte a már néhány helyen szétmállott papírokat. Nagy meglepettségére volt közöttük egy meglehetősen megviselt anyakönyvi kivonat viszont sajnos annyira rossz állapotban volt, hogy a legtöbb adatot nem lehetett leolvasni már róla. Csakis kizárólag a nevet volt képes kibetűzni.
Tammy Burton
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
