01.

14.4K 642 14

                  

Az árvaházban töltött idő alatt megtanultam kezelni a helyzetemet. Az előéletemet. A szüleimmel nem tudom mi történt, de 1 éves koromban bedugtak ide. Azóta nem hallottam róluk. Egyszer sem látogattak meg. Egyszer sem 16 év alatt.

Most viszont végre lehetőségem van egy rendes életre. Egy családdal. Apával, anyával meg minden egyéb családi dologgal.

- Gyere már, nem érünk rá egész nap! – jött be a szobámba az egyik dolgozó. Nem tudom mi az eredeti neve, de itt mindenki csak Rút-nak nevezi. Vajon miért?

Az utolsó ruhadarabot – nem mintha annyira sok lenne- is besüllyesztettem a kicsike táskába és követtem a 40-es éveiben járó nőt. Egy irodához vezetett, ahol meglökte a hátam, így beestem az igazgatónőhöz.

- Kathy! Újra itt? – bólintottam egy aprót. Nem voltam beszédes hangulatban.

- Jól van. Gondolom hallottad a nagyszerű hírt! – hangsúlyozta furcsán a szavakat. Egyértelmű, hogy számára ez nem volt jó hír, hiszen így elveszt egy bizonyos százaléknyi támogatást. – Szóval a házaspár, akik örökbe fogadtak Los Angelesben élnek. Oda fogsz utazni. A jegyet ők fizetik, és a repülőtéren várnak majd.

                  

Feltápászkodtam a székemből és a kijárat felé indultam. Elhaladtam a szobám előtt. Kissé megtorpantam, hiszen eszembe jutottak a szörnyű emlékek. Végre itt hagyhatom ezt a helyet. A poklok poklát.

A repülőn az ablak mellé kaptam jegyet, aminek nagyon örültem, ugyanis még sosem utaztam repülővel. A felszállás kissé zötykölődős volt, de egy enyhe hányingerrel megúsztam.

Kibámultam az ablakon. Mindenfelé fehér vattapamacsokat lehetett látni. Azaz felhőket.

Nagyon vártam már a találkozást az új szüleimmel. Azt hallottam róluk, hogy Amerika legbefolyásosabb, leggazdagabb emberei között vannak. Éppen ezért féltem is tőlük. Mármint, hogy miért akarnak egy árvaházi fruskát a gyereküknek. Nekik fontos a vérvonaluk tisztántartása, nem? Féltem attól, hogy beképzeltek, gonoszak. Ha már végre alkalmam adódott egy családra örültem volna, ha kedves emberek. Tudom, nem szabadna ítélkeznem, hiszen még nem is ismerem őket, de amit a gazdagokról hallani lehet, az alapján semmi jóra nem számítok. Sajnos.  

Tovább figyeltem a felhőket, fejemet az ablaknak támasztottam és hagytam, hagy nyomjon el az álom.

Hercegnő Read this story for FREE!