Lehetőség? [Niall Horan Fanfiction]

16.rész

"Néha nem azért megyünk el mert el akarunk menni...
Csak van hogy már nincs értelme maradni."

2 hét telt el a tábor óta. Szerencsésnek érzem magam, hogy én lehettem az aki mondhatta magát Niall Horan barátnőjének. De már nem.

~2 héttel ezelőtt~

Hazaértem és este felhívtam. Megbeszéltünk egy találkozót másnapra a közeli parkba. Ez az első olyan rendes "randi" félénk. Odaértem. Niall egy padon ült. Ez még tök normális is lenne, ha nem ült volna egy lány az ölébe. Közelebb mentem hozzájuk, hogy biztos legyek benne hogy ő az. Igen, ő volt az. Elkezdtek folyni patakokban a könnyeim. Elkeztem hátrálni, és hazamentem. Otthon bezárkóztam a szobámba és a sarokba kuporogva összetörtem... Azóta nem keresett Niall. Nem hívott. Egy rohadt sms-t nem küldött...

~jelen~

Ebben a 2 hétben csak ültem és néztem magam elé. Nem csináltam semmi olyan dolgot, ami utalna arra hogy még élek.

Ezek után már csak Janera számíthattam. Ő volt az aki mindennap itt volt velem és próbált felvidítani.

Megtanultam... Hogy aki nem keres, annak nem hiányzol. És akinek nem hiányzol, az nem szeret. A sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de te döntesz arról hogy ki marad. Az igazság egyszer fáj, de a hazugság újra és újra. Ezért értékeld azokat akik értékelnek és szeresd tiszta szivedből azokat akik viszonozzák!

----másnap reggel----

Már ébren voltam, csak lefoglalt a telefonom nyomkodása.

Anyám hirtelen berontott a szobámba, ami meglepett, hisz már munkába kellene lennie, meg amúgyis nem szokott csak úgy berontani.

-Jenette!! Nagy hírem van!! -mondta olyan izgatottan hogy még olyannak nem láttam. Vetettem rá egy érdeklődő pillantást, hisz tényleg érdekelt már hogy mi váltotta ki belőle ezt. -Naaa. -ez csak annyit jelent hogy most kezdi. Gondolom én.
-Az van, hogy láttuk mind hogy mostanába elég letört vagy. És tudjuk hogy szerettél volna elmenni mindig is Bouenos Airesbe... Eeezért odaköltözünk!!! -most nem tudom hogy boldog legyek, mert eljutok álmaim városába, vagy letört mert akkor itt kell hagynom Janet..

-De nem lehet!! Nem költözhetünk oda!! Nem hagyhatom itt Janet!!! -kezdtek újra folyni a könnyeim. Ekkor leült anyám az ágyamra és végigsimította a hátam.