Versenyhelyzet

Ötödik fejezet

Türelmetlenül vártam, hogy anya felvegye a telefont. Fel-alá járkáltam a szobámban, Emily pedig hangosan szitkozódott mögöttem. Teljesen egyetértettem azzal, amit a barátnőm hadart, de nem volt időm ezt elmondani neki. Anya végre beleszólt a telefonba.

- Szia, édesem! – a hangja nyugodt, vidám volt. Legalább vele minden rendben, ha már velem nem.

- Anya! Tudsz valamit az apám új családi állapotáról? – tértem egyből a lényegre. Hallottam, hogy anya kapkodni kezdi a levegőt a vonal túloldalán.

- Sally, mi történt? – kérdezte, mikor elegendő erőt gyűjtött.

- Csak válaszolj. – sóhajtottam. Anya habozott pár percig, majd válaszolt.

- Azt hallottam, hogy valami fiatal fruskát kefél. – anya még soha nem használta ennek a szónak az ilyen értelmű jelentését a közelemben. Valószínűleg el is nevettem volna magamat, ha épp nem állna romokban a magánéletnek nem nevezhető valamim. – Miért?

- Mert van itt a házunkban egy fiatal fruska, akit állítólag kefél az apám. – böktem ki. Anya értetlenül faggatózott.

- Mit keres ott? Ki az?

- Az asszisztense vagy mi a picsa. – forgattam a szememet. – Michael szerint ő a „mostohaanyám". – bár anya ezt nem láthatta, nyuszi füleket mutogattam az ujjammal a levegőbe. – Igaz, hogy kábé egyidős velem, de sebaj.

- Röhej, amit az apád művel. Egyszerűen röhej. – fújtatott anya. – Átnézel ma? – anya hangja felháborodottból azonnal lággyá vált.

- Nem tudom, anya, elég nagy itt a felfordulás. – húztam el a számat.

- A szívedben, vagy az agyadban? – francba már azzal, hogy az anyák mindent tudnak.

- Szia, anya. – búcsúztam el gyorsan, és mielőtt bármi mást mondhatott volna, kinyomtam a telefont. Emily az ajtót támasztva figyelt, a káromkodást pár perce abbahagyta. – Hát, az apám tényleg dugja ezt a ribancot. – közöltem a barátnőmmel a fejleményeket. Emily ellökte magát az ajtótól, és közelebb lépdelt hozzám.

- Kicsináljuk.

Lana épp Luke ölében ült a nappaliban, és szőlőt evett Luke kezéből, amikor lesétáltunk a földszintre. Na jó, igazság szerint Lana és Luke a konyhában beszélgettek, hangosan nevetgéltek, de Lana hangjától elfogott a hányinger. Michael, Calum és Ash a nappaliban FIFA-ztak, és én legszívesebben hozzájuk csatlakoztam volna, de Emily alig láthatóan megragadta a csuklómat, és nem hagyta, hogy elhagyjam a konyhát. Valószínűleg támadni akart, de én nem teljesen voltam felkészülve erre.

- Na és meddig tervezel itt maradni, szivi? – Emily kivett a pulton álló gyümölcsöskosárból egy almát, és beleharapott. Egyértelműen jel Lana felé, hogy sokkal több joga van itt lenni, mint neki. És milyen igaz! Lana megvető pillantással illetett minket.

- Amíg jónak látom, drágám. – felelte fellengzően.

- Dolgozni mikor szándékozol? – érdeklődött tovább Emily. Láthatóan egyáltalán nem zavarta meg Lana gúnyos válasza.

- Épp azt teszem, édes. – támaszkodott neki a pultnak Lana. Miközben Emily és Lana laza szócsatát folytattak, a tekintetem önálló életre kelt, és összekapcsolódott Luke-éval. Legszívesebben elkaptam volna a fejemet, de Luke Hemmings jégkék szeme foglyul ejtett, és nem engedett szabadon. Utáltam magamat is, meg a hülye feminista elveimet is, amikor a szívverésem a sokszorosára növekedett. Utáltam, hogy mennyire beleestem Luke-ba, utáltam annak minden utóhatását, utáltam, hogy nem tudtam megmenteni a kapcsolatunkat, és még ennél is jobban utáltam, hogy még akkor sem sikerült volna, ha megpróbálom, egyedül ugyanis nagyon nehéz lett volna. A legjobban azonban talán azt utáltam, hogy teljesen biztosan nem lesz többé sem barátság, sem szerelem kettőnk között. Illetve, szerelem az mindig lesz, csak az egyoldalú fajta. Mint a régi szép időkben. Luke már győzelemre állt a kis farkasszem-nézésünkben, amikor megcsörrent a telefonom a farzsebemben. Menedzseri kötelesség, hogy a telefont mindenhová magunkkal visszük, ezúttal azonban kifejezetten örültem a hívásnak. A hívónak már kevésbé. Az ujjam elidőzött pár percig a zöld gomb felett, elvére mégiscsak az apám, vagy mi, de végül a sértettségem és a haragom felülkerekedett az alárendeltségen, ami akkor alakult ki, amikor a srácok az apám lemezkiadójához szerződtek le.