Másnap idegesen rohantam be a dirihez. Komolyan? Ezt jelenti az apáca. Kopogás nélkül rontottam be mind a kettő ajtón. Túl ideges voltam, hogy figyeljek a rendre.

-Austin Butler! Kérem szépen ez meg milyen viselkedés?

-Az most mindegy. Elküldte a levelet Arianáéknak?- kicsit hátra hökkölt, majd megigazította a nyakkendőjét.

-Mr. Butler, itt nem tűrünk ilyen viselkedést! Amúgy igen már elküldtem.- A francba!- Esetleg baj?

-Már hogyne lenne?- idegesen a hajamba túrtam.

-De kérem maga ajánlotta Arianát oda, most meg fel van háborodva?! Próbálom követni önt, de most elvesztem.

-Igen csak akkor nem tudtam mit jelent az, hogy apáca!- hangom lejjebb vittem a mondat második felére.

-Sajnálom, de már tenni ellene nem lehet semmit. Arinak be kell vonulnia!

-De az apácasághoz nem kell az is, hogy elkötelezze magát Istenhez?- helyeslően bólintott.- Arinak van barátja- nehezemre esett ez kimondani, de muszáj volt. A diri vállát megvonta.

-Erről majd a nővérekkel beszél Ariana. Mr. Butler köszönöm, hogy benézett!- kezével az ajtó felé mutatott, nekem pedig ki kellett mennem.

>Ariana szemszöge<

Miután sikerült abbahagynom a sírás felnéztem Niall szétázott válláról.

-Harry?- kérdeztem. Liam és Louis ugyanott állt ahol pár órával ezelőtt.

-Most parkolt le a feljáróra!- az ablakból láttam, hogy hevesen beszélget valakivel telefonon. Fejem visszahelyeztem Niall vállára és pólója nyakkivágását piszkáltam. Nyomott egy puszit a homlokomra, én pedig felnéztem rá. Kezével letörölt egy kósza könnycseppet az arcomról.

Az ajtó nyitódott és be is vágta valaki.

-Ari elmentem oda ahova az igazgató beíratott. Azt mondták, hogy mindenki csak önszántából vonulhat be- felnéztem Niall válláról ismét- Szóval nem kell bevonulnod- Niall ide-oda kapkodta a fejét. Ő még nem tudja miről is van szó, mert Harry elvitte a levelet, de senki nem mondta el neki, hogy mi is van. Harry átnyújtotta neki a levelet. Egy párnát vettem magamhoz és oda rejtettem az arcom.

Pár perc múlva Niall felnevetett. Hogy miért azt senki ne kérdezze, fogalmam sincs róla. Mindenki kérdőn nézett rá. Fülemhez hajolt:

-Oda csak olyanok vonulhatnak be, akik..... tudod...- leesett a tantusz. Arcom visszahelyeztem a párnába, hogy ne lássák kipirult arcomat. Niall a nyakamra puszilt.

-Na? Akkor most mi van?- kérdezte értetlenül Harry.

-A lényeg, hogy Ari két okból nem vonulhat be és kész. Csütörtökön megy iskolába, ha az igazgató kérdi miért van ott mondja meg, hogy azért mert nem kényszerítheti őt semmire- mindenki helyeslően bólintott.

~~~~

Egész héten otthon voltunk. A fiúk azért, mert úgy beszélték meg, hogy a koncert után pihenhetnek egy hetet, én meg azért, hogy fel tudjam dolgozni a dolgokat.

Az apácás ügy mellett teljesen elfeledkeztem arról, hogy a világ tudja, hogy járok Niallel. A kilétem még rejtett, de közel járnak a megfejtéshez.

-Skacok én ma Brianánál alszom, mert Freddie mostanság kicsit nyűgös- jött le Louis egy sporttáskával a vállán.

-Oké, jó "babázást"!- mutatott macskakörmöt kezével Harry és arcán egy perverz mosoly terült el.

-Kösz, sziasztok!- mondta és már el is ment.

-Mennyi az idő?- Niall elővette a telefonját.

-Fél hét, édes- nyomott egy puszit a fejemre. Kezem közé vettem arcát és visszahúztam az arcomhoz és megcsókoltam. Ez olyan semmilyen csók volt, amit igen furcsálltam. De nem csak én, mert miután Niall elvette az arcát ő is furcsán nézett.- Mi most felmegyünk pár percre!- mondta. Ellenkezni sem volt idő, mert ölébe kapott és mert miért tettem volna?! Belépett a szobájába és óvatosan letett az ágyra, majd fölém mászott.- Minden rendben?- jobb kezével egy kósza hajtincset eltűrt a fülem mögé.

-Persze!- karomat a nyaka köré fontam és úgy húztam magamhoz, hogy meg tudjam csókolni. Bár sikerült volna! Niall nem csókolt vissza, inkább elhúzódott.

-Baj van?- most már tényleg nem értem. Ő kérdi, hogy van-e valamilyen bajom, mikor ő húzódik el.

-Nem nincs, bocs az előbbit én sem értem- most ő csókolt meg, de nem viszonoztam.

-Pedig én látom, hogy van valami amit nem mondasz el- lemászott felőlem. Egymással szemben ültünk. Vártam, hogy mondja el, de nem tette.

-Bocsánat, nem mondhatom el!- kezét tarkóján tartotta. Ha nem osztja meg velem segíteni nem tudok. Nem tudom elhinni, hogy nem mondja el. Ez nekem annyit jelent, hogy nem bízik bennem. Felálltam az ágyról és kisétáltam a szobából. Reménykedtem, hogy utánam jön, vagy legalább utánam szól. De nem. Lementem a maradék két emberhez és beültem közéjük. Fejem Hazza vállára hajtottam. A sírást küzdődve is, de vissza tudtam tartani.

Halihó! Még remélem benne vagyok az igért keretben. Most egy hullám völgy jön Ari életében úgy néz ki. 😕😢
Ehhez a részhez nem tudok nagyon kérdést feltenni. Puszi

🙊Fanny❤

My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~Read this story for FREE!