16. Koncert, buli és meglepetések

Start from the beginning

Bementünk az ajtón. Mint kiderült a fiúk öltözőjét rejtette.

Harry meglepődésemre most egy kisgyerekkel kergetőzött. Liamre ruhákat adtak. Louis éppen telefonált valakivel és nagyokat mosolygott. Az én szőke hercegemet pedig éppen hajlakkozták össze-vissza.

-Készen vagy!- mondta a csaj. Niall lepattant a magasított székről. Elballagott a fotelig és leült. Ennyit arról, hogy észrevesz. Háta mögé osontam és óvatosan vállára helyeztem a kezem. Éreztem ahogyan egy kicsit megugrik és mivel, hogy a többiek elröhögték magukat gondolom vicces képet vágott hozzá. Megkerültem a fotelt és beleültem az ölébe. Kezét a derekamra kulcsolta és közelebb vont magához. Száját az enyémhez érintette, de nem csókolt meg. Kezdem megutálni, hogy ezt csinálja. Egy percet sem vártam, ajkaimat az övére nyomtam.

-Türelmetlen a cicus?- elröhögte magát. Mellkasom előtt keresztbe tettem a kezem és eljátszottam a sértődöttet.- Jajj.... Ne sértődj meg! Csak vicceltem!- Felé fordítottam a fejem. Bociszemekkel nézett rám. Annyira édes volt. Egyáltalán nem voltam megsértődve rá, de ha mégis az lettem volna akkpr biztos hogy egy másodperc alatt elmúlt volna. Nyomtam egy puszit az arcára és karomat nyaka köré tekertem úgy bújtam hozzá. Adott egy puszit a nyakamra. Körbenéztem a szobán. Mindenki a kanapén ült és vigyorgott, mint a tejbe-tök. Kérdőn rájuk néztem. Csak megrázták fejüket.

~~~~

Úgy tíz perccel a kezdés előtt betoppan egy számomra ismeretlen nő. Fején egy fejhallgató, kezében egy mikrofon szerűség amibe csak hadar és hadar. A fiúk összenéznek és egymásra mosolyogtak.

-Nagy baj van!- kezdte a nő. A fiúk még a mondat hallatán is csak vigyorogtak.- A narrátorunk, aki ugye a koncert elején beszélt volna lebetegedett. Aki pedig helyettesítené, neki elment a hangja. Pót-pót helyettesítőt keresni már nincs időn, Ariana légy oly szíves és helyettesítsd. Nagyon köszi!- ölembe nyomott egy mikrofont és egy hallókészüléket és már el is tűnt. Még ellenkezni sem volt időm. Nyeltem egy nagyot és Niallre néztem. A mosoly lelankadt az arcáról mikor meglátta az enyémet. Szerintem totál sápadt lehettem.

-É-én ne-nem szeretném....- alig bírtam kinyögni ezt a rövid mondatot. Elnéztem Harryre, majd Liamre és Louisra.

-Babe, nem lesz semmi baj! Csak el kell mondanod azt amit majd a füledbe mondanak. Egyszerű az egész. Na mit szólsz hozzá?- közelebb hajolt a fülemhez és elkezdett suttogni.- Na, légy szíves! Hadd legyek egy kicsit veled egy színpadon!- két ujjával végigment a combomon- Légy szíves!- hintet pár puszit a nyakamra és egyet a fülem mögé, melytől kirázott a hideg. Hasamban a pillangók éltere keltek. Ohhh.... basszus, túl jól ismeri a gyenge pontjaimat.

-Rendben! Megcsinálom!- Niall az állam alá nyúl, fejem az övé felé fordította és megcsókolt.

Az ajtón visszajött a producer és kezembe nyomott egy papírt amin az állt, hogy mit is fognak majd a fülembe mondani. Átfutottam a sorokat gyorsan és kezdődhetett a show. Kentek rám még egy kis sminket és már rohantam is a színpadi feljáróhoz.

Kinéztem az egyik hatalmas LED-fal mögül. Borzasztóan sokan vannak. Átok arra, hogy én ilyen befolyásolható vagyok. Amíg a srácok elfoglalták helyüket éreztem, hogy a pulzusom egyre jobban megy feljebb. Hirtelen két ismerős kéz tekeredett a derekamra. Megfordultam és Niall állt szembe velem. Közelebb húzott magához és a fülemhez hajolt.

-Nyugi édes, minden rendben lesz!- fejem a vállára helyeztem és még inkább közelebb húztam magamhoz. Nem érdekelt, hogy Niallnek már a helyén kellene lennie, nem érdekelt, hogy mindenkinek az útját álljuk, nem érdekelt semmi. Csak az, hogy ő itt van és megnyugtat.

My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~Read this story for FREE!