Halihó! Sajnálom a késést, de sok dolog összejött erre a két hétre. De az új rész itt van és remélem mindenki tetszését elnyeri. Sokat agyaltam, hogy mi is legyen, hogy is legyen, de végül sikerült összehoznom.
Szeretnék megkérni most mindenkit, hogy aki elolvasta az jelezze, hogy tetszett neki. Akár egy csillaggal, akár kommenttel is.

Nagyon köszönöm azt is, hogy ennyien velem vagytok. Egyik nap csak nézegettem a dolgokat az oldalon és eljutottam egy különös helyre. Ahol nem mást láttam, mint hogy a fanfictionok között 47. vagyok. Annyira meglepődtem. Nagyon, de nagyon köszönöm. Öröm ezt a storyt írni, főleg úgy, hogy pozitív visszajelzést kapok. Puszi mindenkinek, köszönöm!


~~~~ a koncert előtti reggel ~~~~

Hét uncsin telt. Egypárszor összevesztünk a suliban Austinnal. Mi lettünk a suli fő műsora. Mindenki azt találgatja, hogy melyikünk esik a másiknak előbb. Remélhetőleg egyikünk sem fog a másiknak, nem akarom, hogy valami baj legyen. De mindegy is.

Péntek van. Ma van a fiúk koncertje. Kivettek mára az iskolából.

Kora reggel van. 7 óra. Tudom hülyeség ilyenkor kelni, de meg akarom lepni a fiúkat. Egy kis ösztönző, így reggel is már. Csináltam mindenkinek pirítóst, rántottán és ha valaki nem kívánná elővettem a müzlit is.

Próbáltam minnél halkabb lenni. De persze mint két bal kezes így le kellett ejtenem a serpenyőt miközben raktam a helyére. Louis futott az ajtóba és nézett végig a konyhán. Miután végigmért mindent és rendben találta arcára nyugalom ült és helyet foglalt egy széken. Lassan a többiek is leballagtak az emeletről és ők is leültek. Mind neki kezdtek enni. Niall mögé mentem és kezem a vállára tettem. Mind jóízűen ettek. Niall felnézett rá, én pedig nyomtam egy puszit a homlokára. Az evőeszközt lerakta és felállt. (Gondoltam, hogy egy homlokpuszival nem fogja beérni. El kell árúlnom, hogy a sok dolgunk miatt nem volt időnk egymásra. Körübelül két napon keresztül nem is láttuk egymást. Még együtt aludni sem aludtunk együtt.) Megfogta a kezem és kihúzott a konyhából a nappaliba. A fiúk mind ujjongottak meg tapsoltak.

Megfordított a tengelyem körül és a falnak nyomott. Számnak esett. Egy kicsit megemelt, lábam a dereka köré fontam. Kezemmel hajába túrtam. Ő kezével az oldalamat cirógatta.
Hosszú idő múlva ajkaink elváltak. Homlokát az enyémnek döntötte.

-Ez hiányzott!- mondta és nyomott egy óvatos puszit még a számra. Én is nyomtam egy puszit az övére és leeresztettem lábam a földre, majd visszamentünk a konyhába és leültünk.

~~~~

Nagy nehezen kiválasztottam a tökéletes ruhát. Felfogtam a hajam úgy ahogyan szeretem és feltettem a sminkem. Nem mondom, hogy sokat készülődtem de beletelt egy pár órába. Harry negyed óránként ordibált fel, hogy jöjjek már.

Kiléptem a szobából és lesétáltam. A fiúk már az ajtóban álltak és vártak rám.

Beszálltunk a kocsiba és elmentünk az arénához. Még öt óra a koncertig, de már egy millióan lehetnek itt. Hátra mentünk a kocsival és bementünk a hátsó bejáraton. Mindenki sürgött forgott. A fiúkat pár másodperc alatt elvitték, én pedig csak álltam ott. Egyedül. Unalomban. Majd pár perccel később megláttam Paul és odafutottam hozzá.

-Paul, van időd?

-Persze Hercegnő, mizu?-elindultunk egy hosszú, keskeny folyosón. Nem mondom, hogy klausztrofóbiás vagyok, de ez nagyon szűk hely volt!

-Semmi, minden szuper!- válaszoltam egyszerűen.

-Ahogy a dalban leírtál?- bólintottam egyet és felidéztem a dallamot: "Minden szipi-szuper, minden jó, ha közös a cél!"

My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~Read this story for FREE!