1. fejezet - Rick Argent

108 2 5

A várhegy alatt átvezető alagút egészen furcsa hatást gyakorolt Chrisre. Emlékeztette egy régi akciójára, amikor föld alatti alagutakban kellett megtalálniuk, és kiiktatniuk egy kanimát. Nem volt egyszerű, ráadásul az alagutak, mint utólag kiderült, egy régi szovjet katonai bázis részét képezték, és elég bonyolultak voltak. Ott volt egy ugyan ilyen alagút, mint amin áthaladtak az imént. A különbség csupán annyi volt, hogy ott repülök felszállására használták a föld alól a légtérbe. Érdekes, mennyi minden van a mai napig rejtve a hétköznapi emberek szeme elől. Az egyszerű, teljesen hétköznapi katonai objektumok is rejtettek és ismeretlenek a polgárok számára. Akkor ugyan mit szólnának ha még a természetfeletti világáról is tudomást szereznének? Kanimák, vérfarkasok, onik, nogitsunék, kitsunék és még lehetne sorolni mennyi minden van titkolva a mindennapjaikat is problémaként megélő emberek szeme elől. 

Ahogy ezen elmélkedett Chris, elértek egészen a hegy tetején épült ingatlanok egyikéhez. A Nexus lassan megállt a kovácsoltvas kapu előt. Rick megérintette a műszerfal egyik gombját, mire a kapu elkezdett kinyílni, utat engedve a jövevényeknek. Az autó ütemesen gurult be az udvarra. Időközben leszállt az est, így Chris nem sok mindent tudod szemügyre venni a környezetből. Csupán a lámpák világította murvás utat látta, és a végén monumentálisan tornyosuló kúriát. Egy igazi palota volt a ház. A bejárathoz egy félkör íves lépcsősor vezetett felfelé kétoldalról. Az ajtó eredeti faragott mahagóni volt. Remek munka, ezt Chris is azonnal kiszúrta. Ez a birtok pedig biztosan nem volt még meg, amikor legutóbb Európában járt, az Argent családnál. Furcsa, gondolta.

- Tudod Rick, nem emlékszem, hogy a családunk akkora vagyonnak lett volna birtokosa, hogy egy ilyen birtokot és házat vásárolhassatok magatoknak. 

- Vásárolhassak. Csak én. 

Chris kissé meghökkent.

- Csak te? Hogy érted? 

- Úgy, ahogyan mondtam. Csak én vagyok. Se gyerek se feleség. A nagybátyám halála óta én viszem a hagyományt. De nincs feleségem. Sem gyerekem.

- Akkor nincs aki a vezető szerepét töltse be? Hiszen tudod hogy a családunkban a nők a főnökök. 

Rick kissé hangosan felhorkantott.

- Gondolod? Teszek a hagyományokra. Boldogulok nélkülük is. Nem kellenek a nők. Csak gondot okoz, ha többen vagyunk a csapatban. Minden simán megy egyedül is. Sőt talán még jobban.

Chris nem tudta hová tenni ezt a furcsa hozzáállást. Bár volt sejtése. Mindig is keringtek bizonyos mesék arról, hogy Rick Argent mennyire különc a családban. A jóképű Rick, akit mindig körül vettek a szép lányok, de őt egyik sem érdekelte. Rick, aki mindig kimaradt a családi programokból, a közös vadászatokból, hogy helyettük valami titkos terven dolgozzon, és hogy ismeretlen fiúkkal találkozgasson titokban elhagyatott házakban, és más rejtett helyeken. Számtalanszor akarták kitagadni. Nem egyszer verték eszméletlenre. De sosem változott meg. Talán csak egyre dacosabb lett, minden egyes retorzió után. Mostanra felnőtt férfivá nőtt. Bár a család vezetése a nagybátyjára és a család azon ágára maradt, már ami az európai gyökereket illeti; Rick mindig ott volt az események sűrűjében. Figyelt és tanult. Ám miután a nagybátyja és annak családja - rejtélyes módon éppen akkor amikor Chris családja is - meghaltak, Rick lett a családfő. Első feladata lett volna egy nő kerítése a család élére. De a jelen helyzet azt mutatja, hogy ezt a hagyományt semmibe vette, és ez nem egy elhanyagolható tény sajnos.

- ... szóval a cuccaid majd rendezem. Menj csak előre. A házvezető.... Chris? Figyelsz rám? Chris?! - szakította félbe vendége gondolatmentét Rick. 

Argent: Megóvjuk a védtelentRead this story for FREE!