Elmentem az őrültek mellet, de nem vettek észre. Köszöntem Louis-nak, leraktam a táskám a szobámban és vissza mentem hozzá. Freddie-t próbálta elaltatni, de a fiúk ordibálásától nem tudta.
-Ari segítesz? Megfognád egy picit Freddie-t?- bólintottam egyet és a kezembe fogtam az "első One Direction" babát. Louis lement és leordibálta a fejüket, hogy nyugodjanak már el. Liam és Harry a fejüket behúzva mentek be a konyhába. Louis visszajött hozzánk.
-Köszönöm!- mondta és az én homlokomra és fia homlokára is nyomott egy puszit. Én lementem Harryékhez a konyhába. Azt hittem mára láttam minden furcsa dolgot, de rosszul gondoltam. Liam állt a konyhapultom és magasra tartotta a tepsit, ami miatt kergetőztek. Harry a földről ugrált felfelé és próbálta elvenni azt. Óvatosan elmentem mellettük, hogy ne zavarjam meg a vitájukat. Elvettem a pultról egy almát és leültem az asztalhoz. Mondanám, hogy jót szórakoztam a fiúkon, de nem. Ha mondjuk egy rajongó látná ezt oda meg vissza lenne tőle, fejében pedig-természetesen öröm lenne első sorban-de az meg sem fordulna a fejében, hogy mi van akkor ha például leesik Liam a pultról. Tudom, hogy ezt negatív szemmel nézem, de akkor is félek, hogy mi lesz.
Inkább kimentem a konyhából és leültem a nappaliba. Negyed óra múlva Niall is megérkezett. Kabátját ledobta az előszobában lévő ülőkére és bejött a nappaliba.
-Szia Hercegnőm! Mizujs?- leült mellém és adott egy puszit az arcomra.
-Szia! Semmi, mennyire szidtak le?
-Semennyire- megvonta vállát. Közelebb ültem hozzá és hozzá bújtam. Jobb kezével átkarolt. Bal kezét az állam alá helyezte és felemelte, hogy arcunk egy magasságba legyen. Arcomon éreztem leheletét. A hasamban éldegélő pillangók egyszerre keltek életre és csapkodtak a szárnyaikkal. Azt akartam, hogy csókoljon meg, de nem tette. Csak néztem kék szemeit. Teljesen elvesztem szemeiben. Csak akkor eszméltem fel, mikor száját az enyémre nyomta. Kezeimet nyaka köré fontam, övéi pedig a derekamon pihentek. A háttérből köhögés hallatszót, de nem törődtünk vele. Csak akkor váltunk el, mikor a levegő elfogyott. Harry karba tett kézzel figyelt minket.
-Örülök, hogy ennyire élvezitek egymás társaságát, de fél óra múlva megyünk a torna klubba- mondta és visszament a konyhába. Niall lebiggyesztette száját.
-Felmegyek, átöltözöm!- mondtam és elindultam felfelé. Niall minden egyes lépésemet követte. Tettem egy gyors fordulatot. Mivel Niallt váratlanul érte a fordulás mellkasába ütköztem. (Hát igen, nem én vagyok a legmagasabb ember a világon.... De a mondás úgy tartja, hogy jóból kicsit adnak.)
-Baj van?- szemében félelem tükröződött.
-Nem, nincs- szegény a célzást nem vette és követett egészen a szobáig. A szobaajtóban megfordultam és rá figyeltem. Boci szemekkel nézett rám. Hihetetlenül cukin nézett ki. Ha nem fogta volna meg a derekam biztosan helyben elolvadtam volna. Közelebb húzott magához, testünk egymáshoz ért. Lehajolt arcomhoz és egy szenvedélyes csókkal ajándékozott meg, amit persze vissza is adtam neki. Lassan hátrálni kezdtünk. Niall becsukta mögöttünk az ajtót és neki nyomott. Nyakamat kezdte el behinteni apró puszikkal. Tudtam, hogy le kell állítanom, mert ennek nincs itt az ideje.
-Niall!
-Hmm?- morogta két puszi között.
-Ezt nem kéne- mondtam ki nagy nehezen. Arcát már felemelte és szemeimet fürkészte. Arcáról le lehetett olvasni azt az egy kérdést, ami e pillanatban foglalkoztatja. Hogy miért?- Csak mert húsz perc múlva meghallgatásra megyek és bocsi.- Szemében tükröződött a csalódottság és a szomorúság keveréke. Szívem szakad meg, hogy ha még egyszer így kell látnom. Kezeimet nyaka köré fontam és arcom nyakába rejtettem.- Bocsi!- suttogtam bőre. Nem tudom vagy csikizte ahogyan beszéltem, vagy rajtam mosolyog csak, mert ilyen szerencsétlen vagyok.
Így állhattunk egy jó ideje, mikor Harry felkiabált, hogy negyed óra múlva indulunk. Nehézkesen, de elszakadtam Nialltől és átvettem a ruhát.
Tíz perc múlva a kocsiban ültem Harryvel. Idegességemben tördeltem az ujjaimat. Rossz szokásom, de nem tudok róla leszokni.
Harry rám nézett. Tekintetét visszavezette az útra. Kis időn belül elkezdte énekelni a "Perfect" refrénjét.
"But if you like causing trouble up in hotel rooms
And if you like having secret little rendezvous
If you like to do the things you know that we shouldn't do
Baby, I'm perfect
Baby, I'm perfect for you
And if you like midnight driving with the windows down
And if you like going places we can't even pronounce
If you like to do whatever you've been dreaming about
Baby, you're perfect
Baby, you're perfect
So let's start right now"
-Remélem az utolsó sorokból leszűrted a lényeget- aprót bólintottam, majd feléje fordultam.
-Köszönöm!- nyomtam egy puszit az arcára.
A tornaklub sem volt olyan messze. Kicsit messzebb volt mint a suli, de nem nagyon messze. Harry leparkolt a hatalmas épület előtt.
Lassan sétáltunk be az épületbe. Nézegettem a kiírásokat a falakon, de nem jutottam semmire. Harry csak ment, mintha már volt itt.
-Harry! A végén még eltévedünk- csak hátranézett és ment tovább.
-Nem fogunk, voltam már itt!- ilyen szerencsém legyen amikor felvesznek.
-Tudhatnám miért?- beértem mellé és felnéztem rá.
-Nem engedlek el olyan helyre, amit meg nem néztem, hogy biztonságos-e!- átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
-Köszönöm!- oldalasan átöleltem. Hiányzott ez, amikor elment havonta körülbelül egyszer hívott fel a feszes tempó miatt.
Beléptünk a nagy "edző" terembe. Nyüzsgött az élet bent. Nem olyan volt, mint Ausztráliában. Egy csomó edző sürgött-forgott. Volt egy srác aki szaltózni tanult éppen, egy lány a gerendán gyakorolt.
-Miben segíthetek?- jött hozzánk egy fehér-lila melegítős edző.
-Ariana Styles, mostanra mondták, hogy jöjjünk ide és megnézik, hogy mit is tud- az edző csak bólintott. Mutatta a kezével, hogy kövessük és bemutatott a klub vezetőjének.
~~~~
A felvétel szuperül ment. Felvettek. Harry azt mondta, hogy majd elmegyünk valahova megünnepelni. Mondtam neki, hogy nem kell, de ő ragaszkodott hozzá.
A rádióban éppen Zara Larsson Lush Life-ja ment. Mindketten énekeltük. (Azt hiszem több ilyen program kéne, amire Harryvel csak ketten mennénk!)

 (Azt hiszem több ilyen program kéne, amire Harryvel csak ketten mennénk!)

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

(Miután felvettek azután csináltuk a képet)

Persze a legjobb résznél kaptam egy SMS-t.
Austin: Na? Kitalálom, halálra idegel, hogy nem tudod mi az amit tudnod kéne?
Ez a srác most vagy kicsit többet ivott a kelleténél vagy alapból ilyen.
Én: Bocs, rosszul tippeltél. Egyáltalán nem izgat!
Oké..... Tudom hazudtam, de az is lehet, hogy átver. Kinézem belőle, azok után amit tett.
Az út további része csendesen telt. Mármint Austin nélküli volt. Amúgy végig énekeltük az egész utat.
Mire hazaértünk lehetett tizenegy óra is. (Harry eltévedt haza felé, így egy kicsit hosszabbra sikerült az autó út.) Senki sem volt már fenn. Megöleltem Harryt, majd felbattyogtam a szobámba. Lefürödtem és átöltöztem pizsibe. Fél tizenkettőre végeztem is. Fogtam a telefonom (amin most beállítottam az ébresztőt) és átmentem Niall szobájába. Niall már édesen szuszogott. Bebújtam melléje az ágyba. Becsukta a szemeimet, de nem sokáig volt így. Egy kar fonódott a derekamra és húzott magához közelebb. Fejem mellkasára hajtottam és hallgattam szívverését.
-Milyen volt a felvétel?- puszit adott fejemre.
-Jó, bemutattam egy talaj- és egy felemás korlát gyakorlatot és felvettek!
-Ügyes vagy Hercegnőm- hangján hallottam, hogy fáradt.
-Aludjunk?
-Aha- szemei egyből lecsukódtak és légzése egyenletessé vált. Én is lecsuktam a szemem és már aludtam is.

Halihó! Bocsika, de csak mostanra sikerült befejeznem a részt. Remélem tetszik. Jó éjt mindenkinek!

🙊Fanny

My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~Read this story for FREE!