- Öljelek meg, vagy mit szeretnél Hood?
- Nekem kellene téged - nézett mélyen a szemeimbe.
- Akkor tedd meg - duruzsoltam a fülébe.
( Figyelem! Ezt a történetet CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGEDRE olvasd!! )
| befejezett |
Fájdalmaitól szenvedve – nyöszörögve ugyan, de felállt.
- Hello hugicám! – mosolygott rám, fogait pedig a vér lepte be.
- Te, te... Te élsz?
- Hogyne élnék! – fordult a konyha felé és elvett onnan egy üveg vodkát.
Töltött magának egy pohárba, s azonnal le is húzta azt.
Várjunk!
De ha Summer él, akkor lehet hogy..
- Akkor Calum is? – kérdeztem olyan hangnemben, hogy még nekem is fájt ennyire sebezhetőnek mutatni magam.
- Ohh, dehogy. Ő tényleg meghalt, amit sajnálok, tudod?
Idegesen a hajamba túrtam.
- Mit akarsz tőlem, Summer?
- Van valami, ami az enyém és nálad van! – mondta dühösen és elindult felém.
- És azért akartál megölni? – kérdeztem remegő hanggal.
- Pontosan – felelte ridegen – ha meghalsz, az erőm újra az enyém lehet. A nélkül semmi nem vagyok! – magyarázta feldúltan.
Közelített felém újra, kint viszont léptekre lettünk figyelmesek.
Elmosolyodott.
- Nem muszáj nekem kinyírnom téged. Majd mások megteszik! Viszlát, June! – mondta és a szemét ledobón vezető lyukon át elmenekült.
Utána akartam rohanni, de berontott egy roham osztag az ajtómon. Mindenki fekete ruhában, gépfegyverrel a kezükben. Felemeltem kezeim a levegőbe, majd hirtelen kinyújtottam feléjük, mire nyakamba lőttek egy tűt. Hatására szédelegni kezdett, végül elhomályosodott minden.
/////
Magamhoz tértem később, de ugyan úgy sötét volt minden és alig láttam, a fejemen lévő zsáktól. Kezeim és lábaim megvoltak kötözve. Mivel egy mozgó járműben lehettem, nem tudtam sehogy sem szabadulni, vakon és lekötözve meg főleg nem. Sóhajtottam egy nagyot és vártam a hatást.
De hogy Summer él...
Akkor Zoe és Luke is?
Nem értem, követni sem tudom mi folyik körülöttem.
Egy valamit viszont tudok.
Akármi is lesz, nem futamodok meg és nem leszek megint az a nő aki soha sem akartam lenni.
A picsogós June. A sírós June. Az érzelmes June.
Többet soha.
A kocsi lelassított, én pedig úgy tettem mint aki még mindig nincs magánál. Valaki a vállára kapott és elindult velem.
- Biztos jó ötlet lesz ez Will? – kérdezte egy női hang, aki mellettünk lépkedett.
- A lehető legjobb ötlet – felelte.
Hallottam az ajtó nyitódását, majd egy ledobtak valami puhára – gondolom kanapéra.
Újra léptekre lettem figyelmes és éreztem ahogy besüpped mellettem a kanapé, a fájdalmas felszisszenés hangját pedig ismertem már.
Ez Calum lesz.
- Levehetik! – adta ki a parancsot egy férfi hang.
Levették rólam, majd Calum-ról a fekete zsákot. Amivel szembesültem pedig lesokkolt. Fehér falak, testőrök, óriási beltér és maga az Amerikai elnök, kinek rövid barna haja volt, ördögi mosollyal bámult rám kék szemeivel. Erős kiállásúnak tűnt – és volt túl öreg, inkább negyvenes időszakában lehetett. Még sem értettem, mit keresek én itt.
- Gondolom nem tudják miért vannak itt! – vigyorgott ránk, majd az asztala elé állt, ami közvetlenül előttünk volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
[Kibaszott Jake Gyllenhaal az elnök ((gifen nézsd))]
Egyikünk se mukkant meg.
- Bevallom merész húzás volt a Kínai és Orosz maffia pénzét el lopni.
Calum eszelősen felnevetett. Az elnök és mindenki együtt nevetett vele.
- Jobb, ha elmondja mit akar, mielőtt még felrobbantom az egész fehér házat! – álltam fel hirtelen megszakítva ezt az egészet.
A testőrök indultak volna felém, de az elnök legyintett egyet – ezzel jelezve, hogy vonuljanak vissza.
- Vissza utasíthatatlan ajánlatot fogok tenni kedves hazaszerető Amerikai polgár! – hajolt közel arcomhoz, majd elhúzódott – Túl sok mostanság a merénylet a terroristák, na meg a bűnözés. Az emberek nincsenek biztonságban.
- Miért lenne célom az embereket biztonságban tudni? – kérdezte keserűen Calum.
- Az az én célom – felelte – de rám is le akarnak csapni. Kijátsszák a legjobb osztagokat, bárhova képesek beépülni.
- És? – vágtam közbe.
- Rájöttünk valamire magukkal kapcsolatban. Maguk rendelkeznek olyan képességekkel amiről mi csak álmodhatunk.
- Ez nincs így – tagadtam le egyből.
Elő rántott egy pisztolyt és felém emelte. Azonnal meghúzta a ravaszt. Számomra olyan volt, mintha mindenki eltűnt volna körülöttem, csak én voltam és a golyó ami repült felém. Tekintetem rá tapasztottam, elfordítottam a fejem, mire a golyó követte mozdulatom és helyettem – az egyik testőr fejébe repült.
- Erről beszéltem – mondta mit sem törődve a történtekkel.
Kivitték onnan a halott testőrt ő pedig beült a székébe.
- Kell nekem két profi testőr. Magukat akarom – mondta.
- Nem – vágta rá Calum.
- Még nem fejeztem be – mondta – ha így tesznek, folytathatják amit elkezdtek és kegyelmet kapnak.
- Mármint?
- Azt hiszi nem hallgattuk le magukat? Hogy nem tudunk a halottakról? Mindent tudok. A bérgyilkosokról a régi dolgaikról, hogy már öregnek kellene lenniük és még is úgy néznek ki, mint a húsz évesek. Hiába használnak áll neveket, ezzel mindig tisztában leszünk.
- Nem fél elnök úr, hogy mellettünk maga meghal?
Elmosolyodott.
- Igent fognak mondani. Ha akarják ha nem – felelte magabiztosan – de megadom az esélyt, és időt, hogy eldönthessék. Addig is élvezzék a vendég szeretetünket! – mondta.
Azzal újabb bilincs került rám és elvezettek egy pincébe ami páncélból volt, Calum-al együtt.
