7. Talán szeretem?

4.2K 215 5

-Ez mi?- nyomta Niall az arcomba a telefonját. Egy kép volt rajta, ahogyan én és Austin kézenfogva sétálunk- Hmm? Miért fogtátok egymás kezét?- mintha egy rendőrségi kihallgatáson lennék.
Elmondtam neki, hogy mi történt. Nem láttam a szemében az a nyugalmat amit vártam. Ő is úgy reagált erre a dologra, mint Harry. Kiment a szobából és bevágta maga mögött az ajtót.
Eléggé éhes voltam így lementem valami ételt keresni a konyhába. Mind a négy fiú az asztalnál ült és valakivel tárgyalt laptopon, de mikor beléptem a szobába egyből csendbe maradtak mind a fiúk, mind az aki a gép másik oldalán ülhetett.
Összedobtam gyorsan egy szendvicset és leültem tvzni.
Mielőtt beleharaptam a szendvicsembe kopogott valaki az ajtón. Elvonszoltam magam odáig. Az ajtó előtt négy miniszoknyás lány állt.
-Harryékhez jöttünk!- nyávogta a talán a legyszőkébb lány.
-Oké, mindjárt szólok nekik- mondtam majd bevágtam előttük az ajtót. Bementem a konyhába. Már röhögtek valamin ahelyett, hogy a monitort bámulták volna- Jöttek hozzátok.
-Ááá... Hugi enged be őket, mi gyorsan összeszedjük magunkat- mondta Harry, hát oké. Mégis csak olyan csajok akikre gondoltam. Visszamentem az ajtóhoz és beinvitáltam őket. Bementem a nappaliba, megfogtam a szendvicsem és felmentem a szobámba.
~~~~
Megnéztem egy filmet. Mit ne mondjak róla.... Egyáltalán nem tudtam figyelni rá. Vagy azt hallgattam, hogy a többiek a nappaliban hogyan röhögnek, vagy azt, hogy a szomszéd szobákból milyen hangok szűrődnek át.
Kimentem a szobámból és végignéztem a társaságon, hogy kik vannak lent. Niallen és egy csajon kívűl mindenki lenn volt. Lerohantam a lépcsőn, ki az előszobába, fogtam a kabátom és kimentem a hátsó kertbe. Onnantól már nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Leültem a padra. Egyáltalán nem értem miért sírok. Talán az fáj, hogy Niall mással van? Nem az lehetetlenség, hisz én nem is zúgtam bele. A sírástól kizártam az egész külvilágot. Csak akkor eszméltem fől, mikor valaki megfogta a vállam.
-Jól vagy hugi?- felnéztem az illetőre és Liam aggódó tekintetét láttam. Megráztam a fejem. Leült mellém és az ölébe emelt.
>Liam szemszöge<
Beleemeltem Arit az ölembe és elkezdtem simogatni a hátát. Remélhetőleg most csak lehiggadt és nem alszik el.
A pólómat szorongatva bújt hozzám. Lövésem sincs, hogy mi történhetett, de ha köze van csak egy kicsikét is Austinhoz, igérem többet nem játszik semmien filmben.
Mikor úgy éreztem, hogy Ariana teljesen lenyugodott adtam egy puszit a homlokára.
-Szeretnéd elmondani mi történt?- kérdeztem. Megrázta a fejét.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mikor mennek el a csajok?- azt hiszem köze van ennek az egésznek hozzájuk.
-Talán úgy egy tíz perc múlva- vagyis csak reménykedem, hogy nem húzódik Niallék dolga tovább. Ari bólintott egyet és fejét visszahelyezte a mellkasomra. Körübelül 10 perc múlva, már édesen aludt az ölemben.
Felálltam vele és csak reménykedni tudtam, hogy már elmentek a csajok. Szerencsémre még nem mentek el, de muszály volt felvinnem Arit az emeletre.
Bevittem a szobámba és letettem az ágyra. Átöltöztettem az én pólómba és betakartam.
Visszamnetem a nappaliba, hogy lássam mi folyik lent. A lányok végre elmentek.
-Liam, a húgommal mi van?- kérdezte Harry.
-Semmi, kinn voltunk aztán elaludt- Harry csak bólintot.

🙊Fanny

My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~Read this story for FREE!