𝑩𝒐𝒓𝒏 𝒕𝒐 𝒅𝒊𝒆 ☆彡 𝒉𝒐𝒐𝒅

6.1

Kanye West - Black Skinhead

Egy hónap múlva....

..Hogy fogalmazzak?

Szóval, visszatért az erőm. Szerencsére eltűnt az az undorító seb, ami az arcomon lett úrrá. Mondhatom azt – hogy kicsattanok az egészségtől és erősebbnek érzem magam, mint valaha. Ami a legfurcsább, hogy amikor visszatért az erőm, akkor lett megint egy új.

Nem is akárkié.

Summeré.

Gondolatokban viszont olvasni már nem tudok. Így maradt az emberek bénítása az elektro sokk és a tárgyak emelgetése.

Nem értem ez hogyan történhetett, így aztán új segédemmel – Bobby-val útra keltünk, hogy azt a boszorkányt, akivel utoljára találkoztam, valahogyan felkeressem.

Bobby kisebb nálam. Olyan, mintha az öcsém lenne. A rendőrök karmaitól mentettem meg két hete, mikor egy lány miatt akarták letartóztatni, akit agyonvert egy baseball ütővel. Nem sokat beszél, de így is megértjük egymást, ha lehet ezt mondani. Először megakartam ölni szórakozásképpen, mivel nagyon emlékeztetett Ashton-ra, de megenyhültem és nem tettem. Bármit kérek tőle, teljesíti. Mint egy engedelmes kiskutya. Austin-ban sétáltunk egy kertvárosi részben tűző napon teszem hozzá, amíg oda nem értünk egy bizonyos Yvett Dallas-hoz.

Egy fekete házban lakott. Illedelmesen becsöngettem és láttam az ajtó kukucskáján, hogy kinéz.

- Engedjen be. A nevem June Hardy!

- Mit akar? – kérdezte félve.

- Kérdezni valamit.

- A rendőrségtől jött?

- Nem. Úgy nézünk ki? – néztem Bobby-ra aki unottan megvonta a vállát. Alacsonyabb is volt nálam, szőke fürtjei pedig néhol a szemeit is takarták, amik általában gyűlöletet és megvetést sugalltak. Kivéve ha rám nézett.

Kinyílt az ajtó, majd beengedett a középidős nő. Beinvitált a nappaliba, ahol csöndben helyet foglaltunk. Csak bámultuk egymást vagy tíz percig. Felettébb idegesített, így felálltam.

- Mit akarsz tőlem?

- Úgy tudom, te tudod hol vannak ezek a.. Boszorkányok.

- Egy időben az voltam. Őket nem lehet csak úgy felkeresni.

- Hmm, érdekes. Mire jönnek elő? – mosolyogtam rá ölbe tett kezekkel.

- Ha valamelyik ivadékukat megölöd.

- Lakik itt ilyen? – érdeklődtem lelkesen.

- Két házzal arrébb. Mehettek is – mondta sietősen.

- Mi ez a szag? – kérdezte Bobby fintorogva.

- Biztos valami hulla – feleltem a nőre nézve vigyorogva.

Arca rezzéstelen volt, tekintete pedig üres.

- Mintha ti nem öltetek volna soha! – jegyezte meg higgadtan.

Bobby a konyhába indult, majd odahívott. Egy óriási fazék volt ott, amiben valami hús főtt. A szagától okádni tudtam volna. Mérges arckifejezéssel meredt rám.

- Tudod mi ez? – súgta oda.

Megráztam a fejem.

- Ez emberi hús, bazdki! – mondta.

Egyből a nő felé fordultam, aki elvetemült képpel meredt ránk.

- Kannibál vagy basszameg? – fakadtam ki.

Nem válaszolt. Hirtelen felkapott egy hentes kést amit a vállamba dobott. Elsöpörtem onnét a hajam és rá pillantottam. Átáztatta a dzsekimet és a fehér pólómat a vér.

- Ezt most hogy fogom kimosni? – néztem rá dühösen.

Megfogtam a kést és kihúztam magamból. Egyből begyógyult, de a vér azért megmaradt a pólómon.

- Most én jövök! – mondtam egy önelégült vigyor társaságában.

Rohanni kezdett az emeletre. Odaléptem a kandallóhoz s elvettem onnan a piszkavasat és elindultam utána. Bezárkózott egy szobába, de erőmmel gond nélkül kinyitottam. Csak egy mozdulat volt. Letérdelt előttem a földre és könyörögni kezdett.

- Ne tedd ezt! Hisz te is olyan vagy, mint én! – kérlelt.

Arcon térdeltem minden erőmből, mivel felhúzott ezzel a mondatával.

- Én nem főzögetem emberek testrészeit meg egy kis sárgarépával, csesszemeg! – ordítottam rá.

Orrától tiszta véres lett arca.

Megláttam a szoba sarkában egy baltát és odaléptem hogy elvehessem. Hátam mögé rejtettem. Egyik kezemben a balta volt, másikban pedig a vas.

- Kérj bocsánatot! – utasítottam erélyesen.

- Sajnálom – nyögte ki.

- Ohh, ezért jutalom jár. Melyik kezemet választod? – kérdeztem izgatottan.

- Mi.. Miért?

- Melyiket választod édesem?

- A balt.

Eldobtam a vasat mivel abban a kezemben volt a balta.

Nem haboztam, egyből felsőtestébe vágtam azt. Sötét vére beterítette az arcomat és a ruháimat. De nem érdekelt, végig az járt a fejemben amit tett. Addig csináltam ezt, míg el nem hánytam magam a látványtól. Bobby utánam jött és kivonszolt onnét. A kertbe mentünk és hozott nekem egy pohár vizet.

Megittam és valahogyan jobban lettem kicsivel. Elmentem még a fürdőbe lemosni magamról a vérét, meg a bőrdzskimről. Összefogtam a hajam, a dzsekim összecipzároztam hogy ne látszódjon fehér pólómon milyen véres. A nadrágom pedig mindegy volt, hisz nem látszott rajta fekete színe miatt. Kiléptem onnét és szóltam Bobby-nak.

- Húzzunk innen! – mondtam, majd el hagytuk a házat.

- Most sem vagyok előrébb. Muszáj tudnom, miért kaptam meg az erejét a nővéremnek. Tudnom kell.

Bobby csak bólogatott.

Vajon mi lehet most épp Calum-al? Sokszor jár fejemben ez a gondolat – de mivel sehogy sem próbált megkeresni, gondolom túltette magát rajtam...

De legalább ma tettem valami jót? Vagy nem?

Hangosan nevetni kezdtem magamon. Én jót?

Az már elmúlt.