Tomorrowland (Camren) || HU

-1.nap.(part 1)-A találkozás

Camila szemszöge.

Tomorrowland.A hely,ahol elfelejted a külvilágot.A hely,ahol szabad vagy.A hely,ahol az érzed,hogy élsz.

Pontosan ide indulok pár óra múlva.Még most sem hiszem el,hogy tényleg mehetek.
A hangfalaimból Taylor Swift slágerei szóltak felváltva, a bőröndömbe rakodtam a nyári és fesztiválozós ruhákat,miközben a legjobb barátnőim,Dinah és Ally öltözködtek.

Egy magas derekú,szűk farmert és egy rózsaszín csipkés toppot viseltem,hosszú barna hajam hullámokban omlott a vállamra,a fejemre pedig virágkoszorút tettem.
Mivel apukám vitt minket ki a
reptérre,megbeszéltük,hogy előző éjszaka együtt alszunk,és közösen készülünk az előttünk álló útra.

"Szerinted elég ruhát pakoltam?"kérdeztem a Dinah-t,miközben a bőröndömön ülve próbáltam összehúzni azt,a lehető legkevesebb sikerrel.

"Mila,annyi ruha 2 hónapra elég lenne" szólt oda nekem,majd az ágyamról leugorva mellém lépett,és egy határozott mozdulattal berántotta a bőröndömet.

"Köszi" nevettem fel.

"Camila,apukád azt üzeni lassan kezdjük lehordani a cuccainkat"lépett be Ally a szobába,aki eddig a fürdőben volt,mert a szobámban lévő tükröt Dinah kisajátította magának.

"Okés"mondtam neki egy mosollyal,majd a bőröndömet felkapva,reményteljes szemekkel a lányokra néztem"Na akkor,indulás!"

A szobámból kiindulva gyors léptekkek megeredtem a lépcsőn,ugyanis őszintén szólva a bőröndöm kicsit nehezebb volt mint gondoltam.De ki tudja mik történnek az emberrel egy ilyen fesztiválon.Eső?Perzselő hőség?Szél?Na látjátok.Pont ezért szakadt le majdnem a kezem,mire leértem az előszobánkba.

"Kakiiiiii"hallottam a kishugom hangját,majd a következő pillanatban éreztem hogy az apró karjai a combom köré fonódnak."Tényleg el mész?"kérdezte szomorú tekintettel.

Felnevettem majd a hónaljánál fogva felemeltem és a csípőmre ültettem."Csak pár nap az egész Sofi,észre sem veszed,hogy elmentem,már itthon is leszek"mondtam,majd egy apró puszit nyomtam a homlokára.

"De nem te fogsz lefektetni és nem mesélsz és nem adsz jóéjt puszit és nem fogok tudni aludni"hadarta miközben a kezeit a nyakam köré kulcsolta,majd mélyen a szemebe nézett."De-De ugye visszajössz?"

"Persze hogy vissza jövök apróság,hozzád mindig"mosolyogtam rá,majd odahajolt hozzám és egy apró puszit nyomott az arcomra.

"Akkor jó" nevetett fel.

Ez volt a kedvenc hangom a világon.A kishúgom nevetése.Még csak öt éves,de elképesztően okos és aranyos kislány,aki nagyon sok szeretetet igényel.
Majd egy hatalmas csörömpölés megtörte a meghitt beszélgetésemet Sofi-val.

"Dinah-Jane Hansen!!!"hallottam anyukám hangját mögülem,majd automatikusan megfordultam,hogy lássam miért akadt ki.

Bár már feltételeztem.

Majd a következő pillanatban úgy kiszakadt belőlem a nevetés,hogy a hugom összerándult a kezeim között.

A padlón kisebb nagyobb darabokban anya kedvenc kávésbögréje hevert,a benne lévő ital pedig anya ruháján,kezén és a falon is egy kevés.

Nem is az én drága legjobb barátnőm lett volna ha nem tör össze valamit,ne adj Isten valakit indulás előtt.

"Bocsi Sinu"szólt halkan Dinah.

"Semmi baj drágám,csak egy kicsit meglepődtem"mosolygott anya,majd elment a felmosórongyért.

--