J O S I E
Mit mondasz a legjobb barátnődnek, mikor rajtakap a pasijával az ágyadban, teljesen félreérthető helyzetben? Szép, összefüggő mondatokban megmagyarázod a történteket. Na, én nem így tettem.
"Hát, izé, mi csak, mármint ő meg én csak, öhm, filmeztünk?" Egyre lejjebb süllyedek.
"Értem." April arcáról pontosan leolvasható volt, hogy kételkedik.
Harry reakcióját is látni akartam, de nem volt merszem ránézni. Idegesen tördeltem az ujjaim és vártam a következményekre. Abszolút megérteném, ha April dühös lenne. Illetve majdnem. Én tudom, hogy nem történt semmi, de ő nem.
"Hol voltál egész nap, bébi?" Harry mozgolódott mellettem, kiszállt az ágyamból és megfogta April kezét.
"El kellett intéznem pár dolgot, semmi különös." Mosolygott rá ártatlanul. Hirtelen Harry magához rántotta és hevesen megcsókolta. Én pedig ott ültem kikerekedett szemekkel előttük és megpróbáltam mindenfelé nézni, csak rájuk nem.
Mikor percekkel később végre elszakadtak egymástól, hála az égnek, April nagyot sóhajtott. "Ez azért hiányozni fog."
Harryvel mindketten értetlenül meredtünk rá. Miről beszél? Most komolyan szakítani akar Harryvel. Nem mintha bánnám, de akkor egyértelműen rám is haragszik.
"Miről beszélsz, April?" Kérdezte Harry, talán ijedten?
"Igazából, jó is hogy mindketten itt vagytok, legalább nem kell külön-külön elmondanom még egyszer." Szemei megteltek könnyekkel, ami arra engedett következtetni, hogy nem rólam és Harryről van szó.
"Mondd már." Kérleltem.
April lassan az ágyam végéhez sétált, majd pityeregve leült rá. Harry azonnal mellé pattant és biztatóan fogta a vállát. Én is ugyanígy tettem, csak a másik oldalán. A feszültség egyre nőtt, míg vártunk April magyarázatára.
"Itt hagyom a kampuszt."
"Mi?" Sikítottam.
"Három hónapra." Kész, eltört a mécses. Zokogva borult Harry nyakába, míg én ott hüledeztem, egyedül.
"Miért?" Ez volt Harry egyetlen kérdése.
"Anya nagyon megbetegedett és megfogják műteni." A hangja remegett. "Két hónapig segítenem kell neki mindenben."
"Mi van az apáddal?" Kérdezte Harry feszülten.
"Dolgoznia kell, különben nem lesz pénzünk. Muszáj mennem."
Újra csend telepedett a szobára, csak April szipogását lehetett hallani. Mindenki a gondolataiba merülve bámult maga elé. Azontúl, hogy rettenetesen sajnáltam April anyját, azt hiszem érthető módon, az elkövetkező három hónapon járt az eszem. Mit fogok csinálni April nélkül? Kivel fogok beszélgetni? Kinek fogok panaszkodni? Tudom, hogy három hónap nem a világ vége, de sajnos bénán alakítottam a baráti kapcsolataim.
**
"Nagyon fogsz hiányozni!" Szorosan magamhoz öleltem.
"Azta, Jojo." Nevetett. "Még soha nem voltál ilyen... nyálas?"
"Csak fogd be és ígérd meg, hogy mindennap felhívsz." Én is elnevettem magam.
"Ígérem."
Egy hét telt el azóta, hogy April bejelentette a távozását. Sok időt töltöttünk együtt ez idő alatt, mégis nem velem, hanem Harryvel foglalkozott a legtöbbet. Nem mintha ez engem zavarna(de), csak kissé rosszul esett, ezt persze soha nem mondanám meg neki, főleg most, hogy elmegy. Egyébként is, Harry a barátja és ezt el kell fogadnom. Még akkor is, ha nehéz.
