Miért kötelező tovább mennem,
ha a lelkem, mint az ólom,
csak vonszolja a testem?
Le akarna feküdni, betakarózni,
a szívemmel az oldalán
egy kicsikét feladni.
Nézni a csillagokat, hosszan sóhajtani,
bukott hősként a fűben
egy pillanatra megpihenni.
Miért kötelező tovább mennem,
ha legyőztek?
Ha a füvön térdelve minden nyilásomból vérzek?
Miért ne maradhatnék itt a békében,
és sirathatnám, hogy erős voltam,
mégis vesztettem?
Még egy pillanatig nézem a csatateret,
hogy lássam, mit éltem túl,
mielőtt tovább megyek.
