Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

11. fejezet

Hazz lenéz Sophiára és feketévé változott szeme újra zöld lesz. Magához rántja Sophit és megöleli. A lány magához szorítja Harryt és a mellkasán zokog. Liam és én egymásra nézzünk, majd vállat rántunk és töltünk magunknak egy pohár italt, majd egy koccintás után lehúztuk.

Sorba öntöttük magunkba a feleseket is, s egyszer csak egy kéz rántja meg a felkarom. Mivel a számba pont ital van, az ijedségtől Hazz képébe köpöm az egészet. Szemeit összeszorítja és egy pillanatig nem vesz levegőt.

- Ajjajj – suttogom – Pedig szomjas vagyok.

Hazza kinyitja szemeit és kirángat a konyhából.

A nappali, az előtér, a folyosó, de még a lépcső is televan részeg emberekkel, akik a bömbölő zene ritmusára rázzák magukat. Mivel egyik kezem Harry kezének fogságában van, a másikat fejem fölé tartom és csípőm ringatva haladok Hazz mögött.

Szorítása viszonylag erős, de nem mondhatom, hogy fájdalmat okoz vele, csak kellemetlen érzést kelt bennem. Kivisz a hideg levegőre és a friss levegő miatt kezd kitisztulni a fejem.

- Magadnál vagy? – kezd el ordítani Hazz.

A meglepettségtől megszólalni sem tudtam. Harry még sosem ordított velem, sőt az sem fordult elő sokszor, hogy felemelte volna a hangját velem szemben. Kérdése közben megrángat a vállamnál fogva, ami kissé felkavarja a gyomrom.

- Mi rosszat tettem? – kérdezem megszeppenve.

- Versenyivás? Eszednél vagy Romina? Legtöbb ember a kórházban végzi alkoholmérgessel. Egy srác tavaly azon a buli esett össze a sok piától, amelyiken én is ott voltam és a kórházban másnap meghalt. Szerinted ezt akarom? Hogy rohammentő vigyen el a sürgősségire és meghalj? Szerinted ezt a sorsot szánom neked?

Harry szavai valóban eljutottak az agyamig és kitisztítja azt.

- Sajnálom – suttogom.

- Nem haragudhatok rád, mert én hoztalak ide, annak ellenére, hogy nem nagyon volt kedved – mondja.

- Nem megyünk be? – kérdezem mosolyogva.

- Inni akarsz? – nevet.

- Egin, vagyis igen – javítom ki magam – De csak egy pohár vodkát.

Harry felsóhajt és összefűzi ujjainkat, majd visszavezet a házba.

- Többet nem foglak elvinni egy buliba sem – mondja Harry és felém nyújt egy pohár vizet.

- Odakint vodkát mondtam – ráncolom össze szemöldököm.

- Így is elégé odavagy Romina. Nem foglak még jobban leitatni.

- Nem is vagyok régész – mondom dühösen.

- Régész az biztos nem, de részeg az már igen – nevet fel hangosan.

Megiszom a vizet, majd töltök magamnak egy pohár vodkát és lehúzom. Égeti a torkom, de már megszoktam az előzőktől. Az ital valahogy bátorság löketet ad és átkarolom Hazz nyakát. Meglepetten néz szemeimbe, de nem veszi le magáról kezeimet.

- Csókolj meg – suttogom szinte már ajkaira.

Hazza szemei kikerekednek és nem is szólal meg. A szívem ezerrel kalapál mondatom miatt és várom, hogy Harry tegye, amit kértem tőle. Fogalmam nincs mióta várok arra, hogy ajkait érezzem az enyémeken.

- Kérlek, Harry – suttogom – Csókolj meg! Szükségem van rád!

- Nem foglak kihasználni Romina. Részeg vagy! Nem használom ki a helyzeted. Majd ha józan leszel és akkor kéred, hidd el nekem akkor örömmel megteszem.

- De magamnál vagyok, annyira, hogy tudjam, mit akarok. Azt akarom, hogy csókolj meg. Itt és most. Kérlek Harry!

- Gyere, hazamegyünk – ragadja meg a kezem, és kirángat a kocsihoz.

Beülök az autóba. Míg ő megkerüli azt, én beteszem az ajtót és szerencsétlenkedek a biztonsági övvel. Bevágja magát a kocsiba és azonnal el is indul.

- Mi a franc bajod van? – kérdezem ingerülten.

- Az a bajom, hogy kicseszettül akaratos vagy. Nem vagyok képes felfogni, hogy mit nem értettél azon, hogy részegen nem csókollak meg?! Nem vagyok akkora tuskó, hogy kihasznállak ilyen helyzetben – mondja nagyobb hangerővel.

- Tudod mit Styles? – emelem rá tekintetem, annak ellenére, hogy ő az utat figyeli – Ezek után ne merd nekem azt mondani, hogy kellek neked. Hogy szeretsz, hogy vissza fogsz szerezni. Megértetted? Megvolt rá a lehetőséged, hogy visszakapj, de elbaltáztad – kiabálok torkom szakadtából és könnyeim végigszántanak arcomon.

- Nem hiszem el, amit most művelsz – rázza meg fejét és továbbra is az utat nézi.

Az út további részében nem szólunk egymáshoz, én pedig az ablak felé fordulva próbálom visszatartani könnyeim, több-kevesebb sikerrel...