Mesélnék rólad, ha szó lennél a számon,
vagy derű, ami megtölti az arcomon,
ha lennél kerekded ív az ajkamon,
vagy forró pír, mely kikotyogja a titkom.
De nem vagy, csak könny a párnámon,
elcsukló lehelet egy örömtelen hajnalon,
szégyen, ami ott ül minden mozdulaton,
mocsok, amiként magamat azonosítom.
Bár hagytam volna el ezt az önző vágyat,
bár kívántam volna inkább hidegen az ágyat,
bár lettem volna makacs és büszke,
hogy ne én legyek most a reszkető őzike.
Nem tudok hát meselni rólad, kedvesem;
nincsen szavam ennyi kegyetlen.
