Egy nap arra ébredtem, hogy már nem vagyok tizenhat,
és a szar döntéseimet nem foghatom arra, hogy: "ez csak tapasztalat".
Egy nap felébredtem és huszonhat voltam.
És huszonhat évesen azt mondod: "már tudnod kellene, hogy hol vagy a világban".
Hát baszki, nem tudom!
Még csak nyolc éve vagyok felnőtt, egy nyolc éves felnőtt!
Eddig még nem sokat éltem ezelőtt.
Úgyhogy engedtessék meg nekem, hogy hibázzak!
Ne oktass ki arról, hogy ennyi idősen te két gyerek mellett vezetted a házat.
Sajnálom!
Sajnálom, hogy keresztül kellett menned ezen,
látszik rajtad is meg rajtam is, hogy még te sem álltál készen.
Tudom, hogy jót akarsz.
De ne úgy akarj nekem jót, hogy a saját rossz életedből hozol példákat.
Azt érezteted, hogy mindenről lemaradok, pedig még csak most töltöttem a huszonhatot!
Dupla ennyi időm van elérni mindent, amit akarok!
Ne szabj nekem határidőket meg korlátokat, mintha hatvan évesen már nem lenne értelme a világnak!
Most az a dolgom, hogy kurva elveszett legyek.
És ahelyett, hogy falat állítasz nekem...
Inkább nyújtsd ki értem a kezed.
2025.01.24.
