[TW: agnosztikus tartalom]
Én téged akartalak úgy, mint te az imát,
de hogy győzhetném én le Istent vagy a fiát?
Leckék voltunk egymásnak, azt mondod.
Hát válaszolj, az Istened ezzel mire tanított?
Persze ez volt a baj, hogy mindig kérdeztem;
én nem lennék jó hívő, nem is kell ez nekem.
Nincsen hát út, amin közösen járnánk,
hiába a cél, hiába az útirány.
És mivel azt mondtad, te ezt jobban tudod,
hogy erről a forró bűnről Isten nem tudott,
hátat fordítottál nekem és a bűnünknek.
Jajj, Istenem! Nézd, a gyermekeid mit művelnek!
________
Sikerült kifognom egy hívő srácot, aki bár állítja, maga sem igazán tudja, mit akar. Tulajdonképpen nem fontosak a részletek ehhez a vershez. Ami fontos, hogy nem végződött jól, mindketten kaptunk sebeket. Ez a vers nem bármelyikünk ellen vagy mellett szól. Ez a vers nem egy sértés, nem gyaláz és nem kér számon. Ez a vers csak elmesél. Dióhéjban hosszú hónapok küzdelmeit. Persze a vers értem van. Ha ő írná, a történet más aspektusát ragadná meg. De ő nem fog írni. Talán sosem fog mesélni sem. Senkinek. És ha megkérdezik (mert megkérdezték), hogy mi lett velem, akkor csak annyit fog mondani: a világnézetünk nem egyezett.
