Mark & Thomas One Shots

Csodaországi kaland

Mark pov.

Unottan sétáltam a suli folyosóján és néztem a Halloweeni díszítéseket azon gondolkodva, hogy megint itt van ez az idő. Nem érdekelt különösebben, csak az zavart hogy egy normális jelmez ötletem nem volt soha egyik évben sem amióta ebbe a középiskolába járok. Minden évben kín nekem, mert azzal a majom Thomassal lehetetlen megegyezni, hogy összhangban öltözzünk be a suli buliba.

Ha én kalóznak öltözökbe, akkor ő zombinak. Vagy ne is említsem a tavalyi esetet mikor fegyencruhát vettem fel és ő a megbeszélt rendőr egyenruha helyett szintén rabruhában parádézott mellettem. Egyszer biztos megölöm ezt a bénát! Nem érdekel, hogy a párom idén megkapja a magáét az biztos. Főleg, hogy még mindig nincs ötletem és a hétvégén lesz a buli.

Sóhajtva nyitottam be a termünkbe kezemben a díszekkel és fejem rázva néztem, ahogy ez a bolond a széken alszik, horkolva. Nem is ő lenne, komolyan. Óvatosan raktam le a dobozt és leülve elé hajtottam fejemet az asztalra néztem a négert, ahogy alszik. Mostanság panaszkodik, hogy nem tud aludni. Nem csodálom, itt a vizsga szeszon és mivel mindketten végzősek vagyunk elég kemény év van a hátunk mögött, de a java még csak most jön.

Nagyot ásítva helyezkedtem el és lassan az én pilláim is elnehezedtek, majd már csak a sötétséget láttam magam előtt. Ám egyszer csak lágy szellőt éreztem magam körül és valami puhát, selymeset így egyből felültem.

- Hogy kerültem egy tisztásra? – néztem körbe és meglepetten néztem magamra – Mi ez a kék ing?!

- Jaj, megint késésben vagyok! – hallottam meg magam mellett egy hangot, így oda néztem és egy... Egy barna nyúl maszkos fiút láttam meg, aki az óráját nézte. Amikor meglátta, hogy nézem, így szólt – Gyere, mennünk kell! Elkésünk!

- Hova és miért? – értetlenkedtem, de ő nem válaszolt hanem megfordult és sebes léptekkel elsietett a barna nyuszi – Várj már!?

De nem tette, hanem ment tovább be az erdőbe ami még az előbb tuti nem volt itt... Ahogy mentünk tovább egy nagy lyukhoz értünk táblákkal, amiken az olyan feliratok voltak: ,,Ugorj le!". Ezt az előttem sétáló egy szó nélkül meg is tette, amit nagy szemekkel néztem és kicsit kétkedve néztem utána a lyuk szélén állva, de ezzel sokáig nem tudtam foglalkozni, mert valaki hátulról meglökött. De mikor oda néztem csak egy szőke macska farkincát láttam meg eltűnni.

- SEGÍTSÉG! – kiabáltam ijedten összeszorítva szemeimet.

- Még mindig késésben vagyunk! – motyogta a nyúl. Meglepetten néztem őt ahogy nyugodtan álldogál, amíg én kapálózva esek lefelé.

Csak a fejemet kapkodtam, mert ahogy körbe néztem rengeteg ajtót láttam, amik színesebbnél színesebbek voltak.

- Erre. – láttam meg a barna nyulat egy lila ajtóból kilógva és kezet nyújtott nekem, amit elfogadtam.

Hirtelen újra egy tisztáson voltunk, csak itt éppenséggel egy hosszú asztal fogadott. Telis-tele pakolva finomabbnál finomabbnak tűnő süteményekkel, a tea kellemes illatát más nem is említve.

- Éppen időben! – kurjantotta egy fekete hajú srác egy furcsa kalapban – Pont uzsonna idő van!

Csodálkozva léptem közelebb és majd nem megbotlottam egy szőkés macska farokban.

- Nya!~ A farkincám! – nézett rám duzzogva.

- Elnézést! – szabadkoztam, mintha már láttam volna őt valahol. De furcsa mód a kalapos is ismerős volt nekem, csak nem jöttem rá honnan.

- Turisták... - rázta fejét mosolyogva és inkább neki állt teáját inni.

Csak pislogva néztem ezt a harmat, majd éppen hogy elnéztem a nyuszi fiú már el is tűnt. Ijedten álltam fel, mikor a cica srác kezembe nyomott két sütit becsomagolva. ,,Egyél meg!" Csak ennyi volt rajtuk, ami már most furcsa érzést váltott ki belőlem.