Mark & Thomas One Shots

Vakáció a főnökkel 18+

Mark pov.

Éppen bőröndömbe pakoltam még mindig hitetlenül, mert nem hittem el hogy a főnököm kitalálta valamilyen oknál fogva elviszi az egész részlegünket egy nyári vakációra! Ráadásul nem pár napra, hanem 2 hétre! Honnan jött ez neki azt nem tudom... Én is terveztem egy hosszabb nyaralást a hetekben, de akkor ezek szerint nem kell feleslegesen helyszínt és repjegyet vennem.

Reggel taxival mentem a repülőtérre, mert ott volt megbeszélve a találkozó és így könnyebb mindenkinek. Becsekkoltunk, majd a csomagokat leadva indultunk a géphez, ahol már vártak a kedves légiutaskísérők.

Minden munka társam izgatottan várta az utazást csak én néztem unottan ki az ablakon és azon gondolkodtam miért pont a Holt-tengerhez megyünk, amikor ennyi erővel Hawaiira is mehettünk volna.

Néha nem tudom hova gondol az a nagy mamlasz. Csak 2 évvel idősebb nálam és mégis néha úgy viselkedik, mint egy gyerek. Mindig szereti a kollegákat ugratni és tréfálni, ez miatt már sokszor lecsesztem. De mivel ő a főnök nem tudok mit tenni, mert rendszerint a szidás végén nevetve borzol hajamba ami már kezd zavarba ejtő lenni. A kollegák már megjegyezték, hogy néha olyanok vagyunk, mint a rossz házasok. Még a feltételezés is sértő! Hogy én és az az izmos, kigyúrt melák! Akinek még a mosolyától is zavarba jövök, nem hogy még attól hogy néha hozzámér...

Jó, na talán kicsit tetszik nekem a főnököm. De csak egy kicsit!

- Minden rendben Mark? – huppant mellém főnököm Thomas Mayers. Karjával meglökve enyémet, amitől kicsit megugrottam.

- Igen, csak még kicsit fáradt vagyok és nem aludtam tegnap sokat az akták átnézése miatt.

- Kicsit összegyűlt mostanság a munka nem tagadom. – vakargatta állát sóhajtva – Bocs ez miatt, az én hibám.

- Mert mindig egy órával hamarabb lelépsz a melóból? Vagy mikor elalszol és csak délbe mászolbe a tízkor kezdődő megbeszélesre?

- Igen... - vakarta kínosan nevetve tarkóját – Bocsi, hogy mindent a nyakatokba zúdítottam! Éppen ezért gondoltam, hogy elhozlak nyaralni téged!

- Úgy érted a részlegünket. – néztem rá furcsállva, mire csak legyintett.

- Persze-persze!

Csak a szemeimet forgattam fejemet rázva és az ablakon néztem inkább ki. Mostanság egyre furábban viselkedik velem. Többször érinti meg a kezemet ,,véletlenül", dicséri meg a ruhámait vagy már az asztalomon vár ritkán a reggeli kávém, pont ahogy szeretem. Eddig nem tettem ezeket a dolgokat szóvá, de most már úgy érzem itt lesz az ideje.

- Most ugye csak viccel velem?! – kérdeztem sokkosan a recepciós nőt a hotel közepén állva.

- Mi történt? – állt mellém főnököm és vállamra tette kezét, ami megnyugtatott.

- Sajnálom uram, de adminisztrációs hiba történt! – mentegetőzött a nő.

- Miféle?

- Egy szóbával kevesebbet foglaltunk le önöknek, mint amennyit önök kértek és sajnos nincs több szabadszobánk az önök részére. Mindegyik le van már foglalva.

- Ezt nem hiszem el... - túrtam hajamba idegesen, amire Thomas csak leintett.

- Van rá lehetőség, hogy valakinél eltudják őt szállásolni?

- Egy pillanat! – szaladt a gépjéhez és körmeivel hevesen gépelt a billentyűzeten – Ami azt illeti van mód...

- Igen?! - kaptam fel izgatottan a fejemet.