Mark & Thomas One Shots

Az a bizonyos csokor 18+

Thomas pov.

Az elmúlt pár hét csak sürgésből és forgásból állt. Hogy miért is? Az én drága kicsi húgom férjhez megy és arra kért segítsek neki a szerevezésben. Ami valljuk be nem volt éppen a legjobb ötlet, tekintve hogy én már egyszer végig csináltam ezt és egy elég csúnya válás lett a vége...

Rita és én nem illettünk soha össze mégis ez vonzott minket egymáshoz, meg persze a sex, az nagyon jó volt vele. De csak ennyi. Még gimiben jöttünk össze és túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy tudjuk mit is akarunk mi igazán egymástól valójában.

- Hogy áll? – forgott körbe előttem Amanda a húszon akárhányadik ruhában.

- Csinos. – tudtam le ennyivel.

- Ajh! – sóhajtotta - Ezt mondtad a hárommal ezelőtti ruhára is!

- Mondtam, hogy inkább anyát kellett volna elhívnod és nem engem!

- De én a te véleményedre vagyok kíváncsi és nem az övére! Ha anyán múlna, akkor tuti valami nagyon giccses ruhát aggatna rám...

- Azt pedig se te, se pedig Eric nem szeretnétek.

- Nem akarom, hogy rajtunk nevessen mindenki! – pufogott és leült mellém a terebélyes ruhában.

- Nem fog senki nevetni rajtatok! – jött meg fejét rázva az esküvő szervező srác az italokkal, akit felbéreltek. Jól dolgozik és még viszonylag elég olcsó is – Ezért vagyok én is itt, hogy segítsek!

- Én pedig nem tudok elég hálás lenni neked Mark! – mosolygott húgom.

- Csak akkor hálálkodj miután vége a ceremóniának és már a nászutatokra indultok! – kacsintott, amire már én is elmosolyodtam.

Ezek után újra a ruha próbára koncentráltunk, ami egész késő estig húzódott. Záróra előtt fél órával léptük át a küszöböt. Amanda felvillanyozva, hogy meg van a ruha, Mark bosszankodva mert még a fátyol anyagát nem választottuk ki, míg én csak kicsit rezignáltan lépkedtem mögöttük. Túl sok fehér ruhát láttam és úgy érzem, ha most meglátnám ezt a színt valahol elsírom magamat.

Húgom ért Eric jött, aki nem csak bólogatva helyeselt testvéremnek a ruha válogatás történetére. Markkal még egyeztetett az öltöny nézéssel kapcsolatban napot, velem pedig két szót ha váltott és már mentek is haza.

- Egy újabb húzós nap vége... - sóhajtotta fáradtan Mark – Van kedved valahova beülni?

- Jól hangzik, jól esne most egy korsó hideg sör!

- Én is erre gondoltam. – bólintott és az egyik közeli páb felé vettük az irányt, majd beszélgetni kezdtünk.

- Igen, bocs ha a húgomnak lehetetlen kérései vannak.

- Ugyan megszoktam, dolgoztam már együtt érdekes arákkal akiknek voltak érdekes kívánságaik.

- Mint például?

- Lássuk csak... Volt aki idomított delfineket szeretett volna, de olyan is akadt akik huszonöt szintes tortát akart. Az egyik cukrász még a konyharuhát is hozzám dobta, hogy ilyen őrült kívánságot ő bizony nem fog megcsinálni!

- Azta...

- Szeretem a munkám, de azért nem lehet mindenre igent mondani.

- Na ebben teljes mértékben igazad van! Nekem sem kellett volna anno igent mondanom!

- Házas voltál? – csodálkozott.

- Igen, de nem valami sokáig... Hamar rájöttünk, hogy ez kettőnk között nem fog menni. – mondtam őszintén és egy újabb kört intettem a pultosnak, már a harmadik után nem is számoltam csak jó volt vele beszélgetni.